Az Egyesült Államok kormánya 1852-ben megüzente az indiánoknak, hogy az északnyugati területeken meg akarja venni a földjüket. 

Seattle indián nagyfőnök válaszul az alábbi levelet küldte:

"A washingtoni főnök azt üzente, megvenné a földünket. De hogyan lehet megvenni vagy eladni az Eget? A Földet? Furcsálljuk az elgondolást. A Levegő frissessége, a víz csillogása nem a mi tulajdonunk, hogyan is vehetnék meg

tőlünk?

Ennek a földnek minden zuga a népemé. Minden szál fenyőtű, minden fövenyes vízpart, minden ködfoszlány az erdő mélyén, minden rét, minden bogárzümmögés.

Népem számára mindez szent és sérthetetlen.

Az életnedvek ugyanúgy áramlanak a fában, mint a vér az ereinkben. része vagyunk a földnek, és a föld is részünk nekünk. Az illatozó virágok a nővéreink.

A medve, a szarvas, a nagy sas, a mező nektárja, a póni testének melege és az ember mind ugyanabban a családban egyesül.

A patakok és a folyók csillogó vize nem csupán víz, hanem az őseink vére.

Ha eladjuk nektek a földünket, ne feledjétek, hogy az szent. A tavak tiszta vizének minden rejtelmes csillanása a népem életének egy-egy emlékéről mesél. 

A Víz zúgása Apám Apjának hangja.

A Folyók a Fivéreink. Eloltják szomjunkat. Hátukon hordják kenuinkat, enni adnak gyermekeinknek. Azt a tiszteletet érdemlik, amit a fivéreink.

Ha eladjuk nektek a földünket, ne feledjétek, mennyire drága nekünk a levegő, mert beleviszi a lelkét mindenkibe, aki belélegzi.

A szélben benne van Nagyapáink első lélegzete és utolsó sóhaja.

A Szél viszi gyermekeinkbe az élet Szellemét.

Ha eladjuk nektek a földünket, vigyázzatok rá, óvjátok, hogy olyan maradhasson, ahol megízlelhetitek a szélben a

mezők virágainak illatát.

Megtanítjátok-e a gyermekeiteket arra, amire mi tanítjuk a mi gyermekeinket?

Hogy a Föld a mi Anyánk? Ami a Földet éri, az a Föld minden gyermekét éri.

Mi tudjuk: nem a föld az emberé, hanem az Ember a Földé. Minden összefügg mindennel, közös a vérünk. Az ember az élet hálójának nem a szövője, hanem csak az egyik szála. Amit a hálóval tesz, azt önmagával teszi.

Tudjuk: a mi Istenünk a ti Istenetek is. Számára a Föld drága, és a földnek ártani Istenkáromlás.

Nagy talány, hogy mi vár rátok. Mi lesz, ha már minden bölényt kiirtottatok? Mi lesz, ha minden vadlovat betörtök? Mi lesz, ha az erdők minden titkos zugára ránehezedik az emberszag, és ha a hegyoldalakat ellepik

a beszélő drótok? Hová lesz a vadon? Eltűnik! 

Hová lesz a Sas? Eltűnik!

És búcsút kell venni a fürge pónitól, a vadászattól? Az már nem élet lesz, hanem tengődés.

Amikor az utolsó vad rézbőrű is eltűnik, amikor az emléke sem lesz több egy árnyéknál a prérik egének felhőin, megmaradnak-e a folyóparti fövenyek és az erdők? Megmarad-e népem szelleméből akár valamicske is?

Szeretjük ezt a Földet, mint ahogy az újszülött szereti az anyja szívverését.

Ha eladjuk nektek a földünket, úgy szeressétek, mint ahogy mi szeretjük. Vigyázzatok rá úgy, ahogy mi vigyáztunk rá. Amikor átveszitek tőlünk, jól jegyezzétek meg, hogy milyen.

Őrizzétek meg gyermekeitek számára éppen olyannak, és szeressétek úgy, ahogyan Isten szeret mindannyiunkat.

Mi a Földnek vagyunk a része, de ti ugyanúgy része vagytok.

A Föld drága számunkra. 

Tudjuk: csak egy Isten van. Senki emberfia, lehet akár rézbőrű, lehet akár fehér, senki sem kívülálló.

Mindannyian egymás fivérei, nővérei vagyunk. "