De nem ám Dunába Tiszába, ahogy Weöres Sándor írja Forgós-ropogós versében!
Fotó: Profimedia
A szolnoki Zagyva-part városi szakaszán tavaszi áradáskor a horgászok
egymástól pár lépés távolságra sorakoznak a folyópartot. Áprilisban ez
megszokott látvány errefelé, ha jó a kapásnak híre megy, még többen
horgásznak a parton.
A nagy halforgalomról Harka Ákos biológus, a Magyar Haltani Társaság
tiszafüredi elnöke ezt mondja: „A halak változó testhőmérsékletű
élőlények, átveszik a környezet hőmérsékletét. Tavasszal a vizek
fölmelegednek, ezzel együtt a halak anyagcseréje felgyorsul, étvágyuk
fokozódik. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor könnyebben csalhatók horogra is.”
A 2015-ös tavasz valóban gyors felmelegedéssel indult, így a víz
hőmérsékletének emelkedésével a halak táplálékállatai is előbújnak téli
rejtekükből.
„Ne felejtsük el, hogy ez az időszak nagyon sok hal számára
a szaporodás kezdetét is jelenti – teszi hozzá a szakember. Ilyenkor
kisebb-nagyobb csapatokban keresni kezdik az alkalmas ívóhelyeket,
előszeretettel úsznak fel a megáradt mellékfolyókba.
Áradáskor a folyó
elönti a parti réteket, amelyek azzal együtt, hogy új
tápláléklelőhelyek, kitűnő ívóhelyet is biztosítanak a növényekre ikrázó
fajok számára.”
Harka Ákos szerint a Zagyva folyó alföldi szakaszán 2011 és 2014
között legalább 30 féle halat észleltek. A felmérések során fogott halak
zöme ivadékkorú volt, ami arra vall, hogy a kis folyónak egyre
jelentősebb a szerepe az utánpótlás biztosításában. Gyakorló horgászok
elmondják, hogy Szolnoknál leggyakrabban keszeget, balint, domolykót ,
kárászt, csukát lehet fogni. Áradáskor a tiszai halak is felúsznak a
Zagyvába, és megjelenhetnek például a nagyobb harcsák, esetleg a pontyok
is.
Massay-Kiss Andrea,
2015. 05. 15.
Kommentáld!