A Tihanyi-félszigeten, távolabb a turistaútvonalaktól, a hajdani vulkanikus tevékenységek megkövült emlékeire bukkanhatunk.

 

Barátlakások - a sziklafalak, mint egy képeskönyv nyitott lapjai, hűen tárják fel az egykori vulkáni működés jellegeit: a heves robbanásos kitörés során szerteszét repülő, és a friss vulkáni üledékbe csapódó kőzetdarabokat, a turbulensen lezúduló, mindent elsöprő torlóár és a sűrű vulkáni hamuhullás képződményeit.
Fotó: Harangi Szabolcs

A tihanyi Külső-tó, a Belső-tó és vidéke ma már nyugodt, csak a gejzírkúpok, valamint a titokzatos Barátlakások sziklafalai emlékeztetnek a régmúlt mozgalmas, heves robbanásos vulkánkitörésekkel tarkított időszakára. A vulkáni krátereket aztán agyagos üledékek töltötték fel, ma már csak a Külső-tó kerekded alakja emlékeztet az egykori vulkáni működésre. A Belső-tó horgászparadicsom és különleges madarak otthona lett, közelében az Aranyház gejzírkúpja a vulkáni működés befejező hévizes tevékenységének tanúja.

Aranyház - a vulkáni működés után zajlott hévforrás tevékenység egyik legszebben megőrződött képződménye. Fotó: Harangi Szabolcs

A Tihanyi-félsziget különleges képződményeinek kialakulását sokan vizsgálták, köztük Harangi Szabolcs geológus, vulkanológus: „A Tapolcai-medencében különleges látványt adnak az egykori bazalt vulkánok lepusztult roncsai. A vulkáni működés óta zajló erózió során a tűzhányók és környezetének laza anyagai elhordódtak és csak a kemény, ellenálló kőzetek maradtak meg. E bazalt tűzhányókat felépítő kitöréssorozat 8 millió éve indult meg és évmilliókon keresztül tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal. A kitörések kezdetén a feltörő magma és a földfelszín alatti víz keveredése következtében heves robbanásos kitörések zajlottak. A legutolsó kitörések 2,5 millió éve történt.”

Külső-tó - a hajdani vulkáni működés egyik fő kráter területe.
Fotó: Harangi Szabolcs

A Balaton kialakulása előtt a Pannon-tó visszahúzódása nyomán kialakult mocsaras térség uralta a területet. Ebbe a békés tájba hasítottak bele a kisebb-nagyobb kőzetblokkokat felszínre dobó hatalmas robbanások. Harangi Szabolcs így szemlélteti az eseményt:

„A Tihanyi-félsziget mai területén a vulkánkitörések során vulkáni gázokban és kőzettörmelékekben gazdag, a felszín közelében nagy sebességgel, turbulensen kavargó árak terjedtek szét.

Rövidesen egy mély kráter jött létre, ami körül gyűrű alakban halmozódtak fel a kidobott vulkáni anyagok. Nem sokkal később egy másik kráter nyílt, ahonnan szintén szerteszét süvítettek a kirepített kőzetdarabok. Volt olyan időszak, amikor egyszerre több kürtő is működött. A kőzetblokkok becsapódási nyomaiból, a torlóár-üledékek szerkezetéből világosan látszik, hogy a Külső-tó területe volt a fő kürtő, azonban működnie kellett e mellett, egy további kürtőnek is, ami most a Füredi-öböl területén van, a Balaton vízével eltakarva.

Talán nem több mint néhány napig vagy néhány hétig tartottak ezek a kitörések, majd a létrejött vulkán belsejében egy más fajta vulkáni működés vette kezdetét. Ezek jóval látványosabb kitörések voltak: az esti égboltot vörösre festő, ismétlődő lávatűzijáték kitörések során kisebb-nagyobb salakkúpok épültek fel. Végül minden elcsendesedett, azonban a mélyből, ahol a vulkánt tápláló magma még nem hűlt ki teljesen, a törések mentén forró vizes források törtek fel, s a jelenlegi Nyereg-hegytől, a Csúcs-hegyen és a Szarkádi-erdőn keresztül a Hármas- és Akasztó-hegyig kiterjedt gejzírmező alakult ki.

A vízből kicsapódtak az oldott anyagok, karbonátok és kovás anyagok, melyek a vulkáni felépítmény peremén hoztak létre a gejzírekhez hasonlóan kisebb, különleges természeti értéket jelentő forráskúpokat. Ezek számát az 1900-as évek elején mintegy 150-re becsülték, ma még mindig legalább félszáz ismerhető fel.”

A Belső-tó, háttérben Tihany békés házaival.
Fotó: Harangi Szabolcs

Az 1930-as években – ekkorra tehetők a legkorábbi hiteles feljegyzések – a két, immár nyugodt tó körül vadakban, madárfészkekben gazdag nádas terült el, ami a negyvenes évektől pusztulásnak indult. Mivel egyik tó sincs közvetlen összeköttetésben a Balatonnal, vizük összetétele más, magas sótartalmuk miatt ihatatlannak bizonyultak, ám gazdag halállományuk miatt fontos élelemforrásnak számítottak az évszázadok során. A Külső-tavat, és környékét, a természetes állapotok megőrzése érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították, a halakban még mindig bővelkedő Belső-tó azonban a gejzírkúpokkal, és a bazalttufába vájt Barátlakásokkal egyetemben látogatható és fontos turisztikai látványosságot.

A Tihanyi-félszigeten Harangi Szabolcs 1992-ben szervezett vulkanológiai terepgyakorlatot az ELTE geológus hallgatóival, ahol a diákok feltérképezhették a vulkáni működés képződményeit. A közös munka azóta is folytatódik, tudjuk meg Harangi Szabolcstól:

„Ezen a terepgyakorlaton vett részt többek között Németh Károly, aki ma már nemzetközi szinten is elismert vulkanológus, a nemzetközi vulkanológiai társaság vezetőségi tagja, az új-zélandi Massey Egyetem vezető munkatársa. A terepgyakorlatot követően tovább dolgozott a Tihanyi-félszigeten és tudományos munkájában rávilágított a vulkáni működés részleteire.

Az erről szóló tudományos publikációnk, a Tihany-típusú maar-vulkáni működésről azóta is gyakran idézett közlemény hazai és nemzetközi szinten. A vulkanológiai terepgyakorlatok és tudományos diákköri munkák ezután is folytatódtak, létrejött egy vulkanológiai iskola, ami megalapozta a 2013-ban indult MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport létrejöttét. Tihany azóta is kiemelt célpontja a hazai és nemzetközi terepgyakorlatoknak, és számos neves vulkanológust kísérhettünk már el erre a területre.”