greenfo/MTI

2018. augusztus 19. 20:31

Az óceánokban is rekordmagas hőmérsékletet mértek a hőhullám hatására: San Diego partjainál a mérések 1916-os kezdete óta legmagasabb tengeri hőmérsékletét jegyezték fel a hónap elején. A San Diegó-i Scripps Piernél augusztus 9-én 26,3 Celsius-fokot mértek.

Ahogy a szárazföldön, ugyanúgy az óceánokban is vannak hőhullámok. A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével – olvasható a Nature tudományos folyiórat aktuális számában megjelent tanulmányban. Az óceánokban a hosszan tartó extrém forróság károsíthatja a hínárerdőket és a korallzátonyokat, kárt okozhat a halakban és már tengeri élőlényekben. "Ez a folyamat tovább gyorsulhat a globális felmelegedéssel" – mondta Thomas Frolicher, a Berni Egyetem klímakutatója, a kutatás vezetője.

A kutatócsoport a tengeri hőhullámokat olyan szélsőséges eseményekként definiálta, melyek során a vízfelszín hőmérséklete az adott helyszínen mért értékek 99 százalékát meghaladja. Mivel az óceánok lassabban nyelik el és adják le a hőt, mint a levegő, a legtöbb tengeri hőhullám legalább néhány napig, de bizonyos esetekben akár hetekig is tart. A kutatás műholdas adatokon és más, a vízfelszíni hőmérséklet mérésével foglalkozó projektek adatain alapult, és még nem tartalmazta a legutóbbi rekorddöntő San Diegó-i mérést.

"Tudtuk, hogy az átlaghőmérsékletek emelkednek. Eddig azonban nem figyeltünk arra, hogy ez sok, egymást követő forró napon jelentkezik, vagyis nagyon magas hőmérsékletű napok vagy akár hetek sokkolhatják a vízi élővilágot" –  fogalmazott Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem tudósa, aki nem vett részt a kutatásban.

A szárazföldiekhez képest a tengeri élőlények jó része hőmérsékletváltozások csak nagyon szűk tartományát képes túlélni. A szabadon úszó tengeri állatok képesek megváltoztatni helyzetüket, a helyhez kötött organizmusok azonban, mint a korallzátonyok és a hínárok "valódi veszélyben vannak" – mondta Michael Burrows, a Skót Tengeri Intézet ökológusa.

2016-ban és 2017-ben az állandóan magas vízhőmérséklet Ausztrália keleti partjainál a Nagy-korallzátony sekély vízi koralljainak mintegy felét megölte, ennek jelentős hatása van a korallzátonytól függő más élőlényekre is. "Az óceánok minden negyedik hala korallzátonyokban vagy azok körül él. Az óceán rengeteg fajának nagy része függ a területének egy igen kis részétől" – emelte ki Ove Hoegh-Guldberg, a Queenslandi Egyetem tengerbiológusa.  Néhány hete a kutatók azt állapították meg: eddig öt "halálközeli élménye" is volt a Nagy-korallzátonynak, de amit most teszünk vele, azt lehet, hogy már nem éli túl.

Az óceán melegebb felszíne miatt bekövetkező változások nagy valószínűséggel a fotoplanktonok csökkenéséhez vezetnek. Ezek az apró élőlények jelentik a tengeri tápláléklánc alapját. A Csendes-óceánban 2013 és 2016 között az egyes helyeken állandósult meleg miatt a kevesebb fotoplankton termelődött, így számos állatfaj tápláléka csökkent, ez – többek között – több ezer kaliforniai oroszlánfóka-kölyök éhenhalásához vezetett.