Somoskőújfalu
Somoskőújfalu címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Nógrád
Kistérség	Salgótarjáni
Rang	község
Polgármester	Lichner András Gyula[1]
Irányítószám	3121
Körzethívószám	32
Népesség
Teljes népesség	2226 fő (2010. január 1.)[2] +/-
Népsűrűség	955,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	2,33 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somoskőújfalu Pozíció Magyarország térképén
Somoskőújfalu Pozíció Nógrád megye térképén
é. sz. 48° 9′ 40.85″, k. h. 19° 49′ 15.94″
Somoskőújfalu weboldala

Somoskőújfalu község Nógrád megyében a Salgótarjáni kistérségben. 1977 és 2006. október 1. között Salgótarján városrésze volt.

Somoskőújfalu az Északi-középhegységben, azon belül is a Cserhát észak-keleti vonulatában helyezkedik el. Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves közti völgyben fekszik. Északról Szlovákia illetve a szlovák Sátoros hegy határolja, délről pedig Salgótarján, Nógrád megye székhelye. A Karancs és a Medves hegységeket általában együtt említik, mintha egy hegységről lenne szó, pedig származástanilag a Karancs a 25 millió éves Cserháthoz, a Medves pedig a mindössze 1,5 - 2 millió éves ajnácskői bazaltvidékhez sorolható.

A Karancs hármas tagoltságával dómszerűen emelkedik fölé környezetének, erdő borította csúcsa gyakran párába, felhőbe burkolózik, ezért hívják (Mikszáth Kálmán után) „Palóc Olimposz”-nak. A hegytetőn lévő Margit kápolnát IV. Béla, lánya Szent Margit közbenjárására építtette, amely ma is búcsújáró- és zarándokhely. A 729 m magasságban lévõ kilátótoronyból gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre.

A Medves hegység bazalttakarója több vulkánból származik. Fő tömege a Somoskő és Rónabánya között elterülő 8 km²-es bazaltfennsík, az ún. „Medves lapos”, amely terület a szlovákiai részekkel együtt Európa legnagyobb bazaltfennsíkja. E bazaltterület két legszebb bazaltkúpján épült fel (két szomszédfalvunkban) Somoskő vára illetve Salgó vára a 13. században, amelyek egy egységes várrendszerhez tartoztak, s jól védték a környéket. A somoskői várhegy keleti-északkeleti oldalában különlegesen szép, európai ritkaságnak számító, 5-6 szögletű elválással keletkezett oszlopos bazalt látható. Somoskő várát a trianoni határvonal csehszlovák, ma szlovák területre helyezte át.

A település "Somos", azaz Somoskőújfalu a Karancs és a Medves közti szűk völgyben fekszik. Itt van a Tarján-patak és a Gács-patak (mai nevén Belina, ""Somos""-on Báberki) vízválasztója, a vizek két ellentétes irányba folynak. A patakok vizét számtalan forrás táplálja mindkét hegy oldaláról. (Petõfi, Losonczi Anna, Bodzfás, Gyopár, Elemér, Margit, Tarász, Tőke kút …)

A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet létrejötte a gazdag geológia látványosság, a történelmi múlt emlékei mellett a gazdag élővilágot is hivatott megőrizni. A gyertyános – kocsánytalan tölgyesek, cseres - kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos – cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, a telepített akácosok, kis fenyvesek számtalan védett növényt rejtenek, nyulak, vaddisznók, őzek, szarvasok, fácánok, foglyok és más madarak természetes életterét adják.

A környezet szépségében, természeti gazdagságában részesülni vágyó utazókat, turistákat, kirándulócsoportokat egész évben szálló- és vendégváró helyek várják.

A településen halad át a Hatvan–Salgótarján-Fülek vasútvonal és a 21-es főút. Vasút és közúti határátkelőhely Szlovákia felé. De közút vezet innen Salgóbányára is.

A helység 1455-ben bukkan először elő az írásos forrásokban. Ekkor Somoskő várának tartozéka „Ujfalu” néven jelenik meg, és Szécsényi László birtokához tartozik. 1461-ben a Losonczy- és az Országh-családok nyerték adományul, 1548-ban már viszont csak a Losonczy-család a falu földesura. Ekkor már „Somos újfalu” (Somosújfalu) a neve. (1481-től említik így a birtoklevelek.) A török hódoltság idején, az 1562-63 évi defterekben a települést a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 10 adóköteles házzal. 1598-ban új földesúr, Forgách Zsigmond birtokába kerül a falu. Mindeközben egyre gyarapodik, lakosainak száma is nő: 1715-ben 10,öt évvel később már 16 magyar háztartást írtak össze. A település a 18., majd a 19. század során is gyakran cserél gazdát. A 18. század elején a Rádayak, majd a század közepén báró Péterffy János birtokába kerül. Házasság révén a 19. század elején már a Stahremberg-családé az egyik része, míg a másik a Radvánszky (vagy Radványszki) család tulajdona. Az 1833-ban pusztító tűzvészben 64 ház leégett, ekkor a plébánia is megsemmisült. A templom a 18. század közepén épült, és 1898-ban állították helyre.

1905-ben Krepuska Géza egyetemi tanár vette meg a 2170 holdnyi birtokot. A Radvánszky- család kúriája a másik birtokos, Sztojkovics Emilné tulajdona lett. Ez idő tájt a falu határában egyre többen kaptak szénkutatási engedélyt. 1884-ben már arról írt Pesty Frigyes helységnévtárában, hogy a „nyesés láp” („nyesés”) területén kőszénbánya és kavicsbánya található. 1906-ban vette fel a Somoskőújfalu nevet. A bányászat egyre nagyobb szerephez jutott a falu és környéke életében. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet.

Somoskőújfalut 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták. Egy 2004. szeptember 4-én tartott helyi népszavazáson 62%-os részvétel mellett a választók 80% az elválás mellett döntött, s ennek nyomán a köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján 2006. október 1-jétől ismét önálló község.

1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánította, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik. Az esemény emlékére 2005. szeptember 4-én a faluközpontban fölavatták a Hazatérés kútját.

• Az Árpád-kori Pogányvár