Lieb György
|
1998. november 21.
|
|
A
szibériai huskyk történelme - mint a legtöbb kutyafajtáé - több ezer
évre nyúlik vissza, azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen
írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as
évekig.
|
A fajta eredetileg Kelet-Szibériában közelebbről
a csukcs és a Kamcsatka félszigetén volt őshonos és az itt lakó
törzsek háziasították majd tenyésztették őket ez az időszak kb ie.
9000-6000 közé tehető. Írásos emlék is azért nem maradt ránk egészen a
XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek
szinte ősközösségi szinten éltek és így nem ismerték az írást sem.
Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az
információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul,
aminek hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. tudni kell azt is, hogy a
csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta
tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső partmenti sávban élt.
A szibériai husky a Szovjetunióban
Végül a helyzetet tovább
bonyolítja hogy a meglévő információk nagy része az 1910-es, 20-as évek
Szovjetuniójában keletkezett, ami nagyon sokáig nem volt hozzáférhető
külföldiek számára. A sztálini rendszer akármilyen hihetetlenül hangzik
is nem hagyta érintetlenül a szibériai kutyafajták világát sem. először
megtagadták azt, hogy fajtatisztának ismerjék el a huskyt és
kétségbevonták, tagadták hasznosságát mint szánhúzó kutyáét. A 30-as
években azonban felismerték, hogy a kelet-szibériai terepen a motorizált
szállítás csődöt mond és így ismét előtérbe kerültek a szánhúzó
kutyák.1934-ben a szovjet tervszerűség nevében félredobva az addigi
rendszerezést az északi, északkeleti fajtákat négy nagy csoportra
osztották "gazdasági hasznosságuk szerint és átfogó névként lajkáknak
nevezték el őket. Ezek a csoportok a következőek voltak: a nagyvadra
vadászók, a kisvadra vadászók, a szánhúzók és a rénszarvas hajtók.
1947-ben az utóbbi két csoportot egyszerűen megszüntették és csak az
első két csoportot ismerték el, amit további négy csoportra osztottak.
Valójában ezek a kutyák 3-4, Szibériában őshonos fajta keverékei voltak.
Az éghajlatváltozás
A fajta alakulásában az éghajlat
megváltozása is döntő szerepet játszott. A jégkorszakok beköszöntével és
elmúlásával hol jobbak, hol rosszabbak lettek az életfeltételek. Kb.
3000 évvel ezelőtt ismét egy hidegebb időszak köszöntött a Bering-szoros
körülötti területekre és ez arra késztette az itt lakó népeket, hogy
újabb módszereket találjanak a túlélés érdekében. Ennek a folyamatnak
eredményeként jött létre a csukcsi népcsoportnál egy olyan kutyafajta,
amely képes a megpakolt szánokat hosszú távra elvontatni. A szelekcióról
a természet gondoskodott, mert az embertelen körülmények között csakis a
legerősebb és legellenállóbb egyedek maradtak fenn és hoztak létre
utódokat. Emellett szerepet játszott az emberi szelekció is. Az alomból
csak a legerősebb szukákat tartották meg, míg a kanok közül akkor
választottak, amikor fel tudták mérni szánhúzó képességüket. A kutyák
tartása nyáron igen egyszerű volt: szabadon engedték őket és a kutyák
magukról gondoskodtak. A szukákat tüzelés előtt befogták és csak a
kiválasztott kan fedezhette be. Csak a szánt vezető vezérkutyákat és a
betanított egyedeket tartották a faluban és a tél beáltakor fogták be a
többi kutyát.
A Szibériai husky Alaszkában - a nagy alaszkai szánhúzó verseny
Az
1800-as évek végén aranylelőhelyeket fedeztek fel Alaszkában, a Yukon
és a Klondike folyó mentén és ez egyfajta népvándorlást eredményezett,
amit a közismert elnevezéssel "aranyláznak" hívunk. Sok ember
szerencsével járt, de még többen szerencsétlenül. Sok sátorváros
született egyik percről a másikra, majd tűntek el nyomtalanul. Az
aranyláznak vége lett, de sokan maradtak, ki ezért, ki azért. Egy-két
helyen a sátorfalvakból városka lett.
Az egyik ilyen város Nome volt, ami a nevét egy félreolvasásból
kapta. A terület nevét egy hivatalnok a területi földhivatalban No Name
(névtelen)-ként írta a térképre, de valaki tévedésből Nome-ként adta
tovább. Ezen a helyen Alaszka többi részéhez hasonlóan az időjárás és az
élet igen kemény volt és a közlekedésnek, vadászatnak és így a
túlélésnek akárcsak az ázsiai népeknél csak egyfajta módja létezett: a
kutyák által vontatott szán.
A szánhúzó kutyák olyan sokfélék voltak, akár az emberek, akik a
városban összegyűltek. A szánhúzók között voltak keverékek,
hosszúlábúak, tömzsik, stb. Minden fajta máshol bizonyult
alkalmasabbnak. Volt ami a jégen volt kiváló, volt ami rövid-, és volt
ami hosszútávon. Természetesen mindenki meg volt győződve, hogy az ő
csapata a leggyorsabb. Végül Allan "Scotty" Allan, aki közismert
alaszkai figura volt, állt elő a nagy szánhúzóverseny ötletével, hogy
végre eldőljön, hogy kinek vannak a leggyorsabb kutyái.
A szervezési feladatok ellátására és szponzorálására 1907-ben
létrejött a Nome-i Kennel klub, melynek első elnökévé Albert Fink
ügyvédet választották.
Kidolgozták a versenyen való részvétel szabályait, majd hosszas és
gondos tervezés után kijelölték a verseny útvonalát. A teljesítendő táv
Nome-tól Candle városáig és vissza 408 mérföld (652 km) volt és minden
elképzelhető terepen áthaladt a tengeri jégmezőktől kezdve a tundrán át a
hegyekig és gleccserekig. Az első versenyt 1908 áprilisában tartották a
győztes csapat pedig a klub-elnökéé lett, amelynek hajtója John Hegness
volt.
Az első huskyk
Az első szibériai huskyk 1908 nyarán érkeztek meg
Nome-ba, William Goosak orosz szőrmekereskedő közvetítésével, aki a
kelet-szibériai Markovo vásárán vette a kutyákat. Ezek a kutyák jóval
kisebb termetűek voltak, mint az Alaszkában honos fajták, így az 1909-es
versenyen elég rosszul lehetett rájuk fogadni, mivel senki sem hitte,
hogy a kis méretű kutyák kibírják a megpróbáltatást. Bár az első
versenyen főleg a hajtó hibájából a csapat csak harmadik lett, sokan
felismerték a huskyk nagyszerű tulajdonságait, képességeit.
1909-ben a skót Fox Maule Ramsay két bácsikájával Nome-ba érkezett.
Megkedvelte a szánhúzást és 1909-ben hajtóként el is indult a versenyen,
de helyezést nem kapott. Viszont fantáziát látott a huskykban és nagy
költségek árán több fogatra való kutyát hozott Markovóból. Az 1910-es
versenyen ezek a fogatok szerezték meg az 1. 2. és 4. helyet.
Leonhard Seppala
A fajtáról beszélve nem lehet kihagyni Leonhard Seppala nevét.
Seppala Norvégiában született és így már volt fogalma a sarkkörhöz
közeli életről. Seppalát az aranyláz vonzotta Alaszkába, majd hamar
megbarátkozott a szánhúzással. Bár elég pesszimista volt, az első kisebb
versenyét megnyerte. 1913-ban Jafet Lindeburg összegyűjtötte a legjobb
huskykat, amelyek az első huskyk almaiból születtek és megkérte
Seppalát, hogy gondozza és képezze ki őket Roald Amundsen
expedíciójához. Szerencsére az expedíciót elhalasztották, így a kutyák
Seppalánál maradtak.
A versenyen 1914-ben indult először, de a kutyák még fiatalok és
tapasztalatlanok voltak a vezérkutya kivételével és egy sérülés miatt
visz-sza kellett fordulnia. A következő évben viszont mindent a
felkészülésnek szentelt és az 1915-ös versenyt könnyedén nyerte
huskyaival. Ezután a következő két évben ismét simán nyert, majd győzött
a kanadai és New England-i versenyeken is.
Seppala és a vakcináért való küzdelem
1924 telén Nome-ban
torokgyík járvány tört ki és a csecsemők sorra fertőződtek meg.
Oltóanyag azonban nagyon kevés volt és a legközelebbi utánpótlás mintegy
1600 km-nyire volt Anchorage-ban. Innét még el tudták szállítani a
vakcinát az 1052 km-nyire lévő Nenana városába, de nem tovább. Az
Alaszkában lévő 2 repülőgép pilótái szabadságon voltak, így az egyetlen
mód a táv megtételére a kutyás szán volt. Az út nyáron is nagyon nehéz
volt, de télen alig járható.
Seppala terve az volt, hogy az útbaeső eszkimó falvakban elhelyez
kutyákat, hogy a visszaúton cserélni tudja őket. Közben az út másik
végéről is elindították a szánokat és Nome-tól 270 km-nyire találkoztak a
szérumot hozó másik csapattal. Az utolsó váltócsapat 1925. február 2-án
hajnali 5.30-kor ért Nome városába.
Az 1052 km-es út öt és fél napot vett igénybe és míg a váltócsapatok
egyike sem haladt 85 km-nél többet, addig Seppala egyedül 545 km-t tett
meg. Ezzel nevét beírva nemcsak a kutyázás, de az amerikai nép
történelmébe is. Tettét az amerikai kongresszus is feljegyezte.
Leonhard Seppala minden idők legsikeresebb szánhajtója Amerika-szerte
ismertté tette a fajtát és segített az első kennelek megalapításában
is. Seppala 1967-ben halt meg Seattle-ben.
Szánhúzó versenyek napjainkban
A sport napjainkig tovább él és
népszerűsége egyre nő. A világ számos országában léteznek szövetségek és
rendeznek versenyeket. A versenyeknek több vállfaja is van pl.:
gyorsasági verseny, hosszútávú verseny és triatlon (az előző
kettő+súlyhúzás). A magyarországi szánhúzó versenyekről bővebb
információt újságunk szeptemberi-októberi számában olvashatnak.
A huskyk és a fegyelmi munka
Sokan azt állítják, hogy a husky
nem alkalmas a fegyelmi munkára. Természetesen ez így nem igaz. Nem is
lehet az. Ha összevetjük az engedelmes szinten levizsgázott kutyákat
persze feltűnik, hogy nem a huskyk állnak a dobogós helyeken, de butaság
lenne azt állítani, hogy nem lehet kiképezni őket. Több versenyző is
állítja, hogy a fegyelmi munka rontja a kutyák versenyképességét. Ebben
is van igazság, de a legtöbb szibériai huskyt nem verseny céllal tartják
és így nagyon jól jöhet és kellemesebbé teszi a kutya-gazda viszonyt
egy alapfokon kiképzett husky.
Huskyainkkal lágyabban kell bánni mint német juhászkutyaés rottweiler
társaikkal és főleg a játékosságra kell helyezni a hangsúlyt.
A kiképzést 6-7 hónapos korban kell elkezdeni, de bizonyos dolgokat
már ezelőtt megtaníthatunk kutyánknak pl.: Ne ugráljon fel,
szobatisztaság, pórázon vezetés. Az iskolai munkában hagyatkozzunk
kiképzőink tanácsaira. Egy jól kiképzett kutya öröm a gazda és a
környezete számára is.
A kiállítások
A legnagyobb népszerűségre a huskyk napjainkban
tettek szert. Gyönyörű, elegáns megjelenése és barátságos jelleme
mindenkit elragad, főleg a gyerekeket. A huskykkal leggyakrabban a
kiállításokon találkozhatunk egyre növekvő számban. Szinte mindenki, aki
vesz egy huskyt késztetést érez arra, hogy a kutyáját megmérettesse,
hátha az övé lesz a legszebb a sok felvezetett kutya közül.
A siker két fő tényezőtől függ: a kutyastandardhez való viszonyától
(attól való eltérések és hasonlóságok), illetve a felkészítéstől.
Az előbbi tényezőt csak a kölyök kiválasztásakor befolyásolhatjuk,
míg az utóbbira végig ráhatásunk van. A ringdresszúra rendkívül fontos,
mivel előfordulhat, hogy bár kutyánknak jobb a megjelenése egy
versenytársáénál, de az kapja a jobb helyezést a jobb felkészítés miatt.
A ringdresszúra két részből áll: a szocializációból, illetve a
tulajdonképpeni ringdresszúrából.
A szocializáció folyamán hozzászoktatjuk a kutyánkat a pórázhoz, a
többi kutyához, emberekhez, a ringdresszúra folyamán pedig megtanítjuk a
ringben való mozgást, beállást, fog-, illetve herevizsgálatot vagy a
szőrzet vizsgálatát.
Ne feledjük, csak egy jól felkészített kutyával van esélyünk a győzelemre
Mi nem jellemző a szibériai huskyra!
A kutyafajta
kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy melyek az elvárásaink az "új
családtaggal" kapcsolatban. Ha az a döntésünk, hogy egy szibériai
huskyt veszünk, a következőkre ügyeljünk:
- A husky se nem őr se nem védőkutya. Ebben a fajtában nincsenek meg
azok az ösztönök, mint például egy dobermannban. Legyünk rá felkészülve,
hogy egy betörővel ugyanolyan jól eljátszik, mint velünk.
- Rengeteg energiával bír, állandóan fut és ugrál. Nem nézi, hogy
van-e valaki az útjában vagy sem. Csak jól elhatárolt helyen tartsuk,
kerítés, kennel, stb.
- Rendkívül hajlamosak a lyukak ásására és mindenfajta rombolásra
(főleg a kölykök), így sohase hagyjuk őket egyedül a lakásban.
- Szőrzetük vastag, szagtalan, évente egyszer-kétszer vedlenek, igen erősen.
Aki mindezen hátrányok ellenére a fajtát választja, rengeteget nyer,
elsősorban egy életreszóló barátot és társat, de lehet, hogy egy
kiemelkedő sport vagy show kutyát.
Általános megjelenés
A szibériai husky közepes termetű
munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és
dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra
utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója
szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel,
hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi
eredendő erejét, sebességét, állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk
és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A
kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak, a
testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett
és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.
Egy husky sok "arca"
Kommentáld!