Sopron egyik legszebb épülete a zártsorú, kétemeletes palotaszerű barokk lakóház, amely a Fő tér meghatározó része.

A 15. században Haberleiter Miklós és családja tulajdona, az ő vendégük volt Mátyás király 1482-83 telén, midőn Bécset ostromolta.

A 17. században a Sárkány család tulajdonában állt. Sárkány István özvegyét vette el Festetich Pál, így a 18. században már a Festetich család birtokolta a házat, mely ekkor (1720 körül) kapta jelenlegi alakját. Tőlük vásárolta meg 1872-ben Storno Ferenc. A Storno család műgyűjteménye e házban nyert elhelyezést.

Magának az épületnek a kétemeletes, háromtengelyes főhomlokzatát háromrészes főpárkány zárja le, a két emeletet fonáldíszes félpillérek fogják össze. A két homlokzat találkozásánál az emeletek magasságában gazdag díszítésű, kerek, zárt erkély található. A toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetich címert. A nagy, fából készült kapun az egyik legszebb kopogtatót, a pelikánt ábrázoló barokk kopogtatót láthatják, kovácsoltvasból, barokk veretekkel díszítve, amely Ignatius Pelikan, a 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett eredetileg.

A mai Corvinus étterem helyén működött Sopron első gyógyszertára, a Fekete elefánt, a 15. században.
Az épület második emeletén a Storno gyűjteményt tekinthetik meg. A család Svájc Tessin tartományából származik. Id. Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben, majd visszaköltöztek a bajorországi Landshutba.

Korán kitűnt rajztehetsége, de a család anyagi helyzete miatt nem tudta tanítatni, így ő is folytatta apja kéményseprő mesterségét. Legényvándorlása során jutott el városunkba 1845-ben. Azonnal munkát talált egy kéményseprő mesternél, és annak halála után feleségül vette az özvegyét, így övé lett a kéményseprő vállalkozás. Művészi érdeklődése és pártfogói révén, akik felismerték és méltányolták tehetségét, megismerkedett bécsi művészekkel és az 1850-es években hónapokat dolgozhatott Bécsben.

Műemlékek felmérésével, lerajzolásával foglalkozott, és tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főherceg számára is. Az 1860-as évektől már itthon dolgozott, bekapcsolódott a műemlékeket feltáró munkába és restaurálásokba. Dolgozott a Felvidéken, Erdélyben, a Muraközben. Első igazi restaurátormunkája a soproni Szt. Mihály templom volt, de ő restaurálta a pannonhalmi bencés apátság kriptáját (1868), majd a templomot (1880-75) is.

Az 1870-es évektől már fiaival, a festő Ferenccel és az építész Kálmánnal dolgozott, akik családi hagyomány szerint kitanulták a kéményseprést, de ezután külföldi akadémiákon tanulták a művészi mesterséget.
Storno Ferenc Sopronba érkezése óta gyűjtött műtárgyakat, később fiai is folytatták a régiségek gyűjtését.

A múzeum kiállítása a művészcsalád gyűjteményét mutatja be a szobákban, amelyet a család 1875-1984-ig lakásként használt. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. A terek kifestésében és kialakításában követték az akkori divatot, a német reneszánsz ízlésvilágát kívánták a modern igényekhez alakítani. A hangulati elemek mellett a tárgyak elrendezésében, a lakóterek zsúfoltságában is a korszak berendezési szokásaihoz igazodtak.