Szalamandrák alkalmazkodóképessége
A szennyezett útszéli tavakban élő foltos
szalamandrák alkalmazkodnak a mérgező környezethez, áll a Scientific
Reports egy cikkében.
Fotó: Steven Brady
Az út menti tavacskákban szaporodó szalamandrák egész sor, az útról
lemosódó szennyező anyaggal kerülnek érintkezésbe. Ezekben a vizekben
70-szer nagyobb lehet például, a jégmentesítésre használt só
(nátriumklorid) koncentrációja, mint az úttól néhány száz méterre lévő
erdei tavakban.
„Az utak evolúciós hatása nagyrészt ismeretlen,
de azt már tudjuk, hogy fontos eszközei a természetes kiválasztódásnak,
– mondta a cikk szerzője, a Yale Egyetem Erdészeti és
Környezettudományi karának doktorandusza, Steven Brady. – Ezek az
állatok zord környezetben nőnek fel, ahol szennyező anyagok sokaságával
érintkeznek, s a jelek szerint úgy fejlődnek, hogy el tudják viselni
azokat. Megállapította továbbá, hogy az út menti tavak szalamandráinak
nagyobb a halálozási arányuk, lassabban nőnek, s több fejlődési
rendellenesség figyelhető meg. A szalamandrapetéknek csak az 56
százaléka éli túl fejlődésének első 10 hetét, míg az erdei tavakban ez
87 százalék.
Ahogy az út menti tavak mind mérgezőbbek lesznek,
az életben maradó szalamandrák genetikai előnyre tehetnek szert erdei
rokonaikkal szemben. A szennyezett vízben évről évre életben maradó
szalamandrák a jelek szerint alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez. „A
megfigyelések szerint lényegesen jobban boldogulnak erdei tavakból
származó rokonaiknál” – mondta Brady.
Mindez arra utal, hogy a fajok
nagyobb részénél jelentős evolúciós változások következhetnek be. Úgy
tűnik, hogy még a kihalással nem fenyegetett, ezért sokkal kevésbé
tanulmányozott fajoknál is módosulások történnek.
„Természetvédelmi
szempontból bíztató ez az alkalmazkodás – vélte a kutató. Modern
lábnyomunkkal azonban olyan, alapvető változásokat okozunk a fajoknál,
amelyeket nem is értünk – sőt, azt sem tudjuk, hogy ezen alkalmazkodások
lépést tartanak-e majd a környezeti változásokkal."
Forrás: ScienceDaily
Kommentáld!