Természet: Szalay László : HUROKBAN

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 

Hályogos október végén: Mikor a szél meg az eső már pozdorjává zúzta, áztatta a mezők üdezöld színét... s a füvek, virágok, levelek, fakó elvetett koldus-rongyként fekszik meg a gőzölögve hülő tájékot... Kiázott, rothadt, sárgatövises ördögszekerek, - míg árokba nem esnek, - versenyt kerekeznek az erőszakos széllel... És széjjel az égen - az egész borongó környéken - mint hulla fölött kék dongók sokasága - varjak károgva hullámzó éhes árja várja elképzelt lakomáját...

 

Késő ősszel - vadászok jönnek... És aréna lesz a letarolt, menedéket nem nyujtó környékből... Hol versenyt nyargalnak a vadak, a kacagva lecsapó halállal...

 

*

 

Régen volt... Szoknya helyett akkor kaptam a legelső nadrágot... Bár pörge kalapom volt addig is a szoknyához, hogy kiütközzék a férfiasságom...

 

A vadásztársaság, - vagy tízen, - meghajtani készült a tázlári buckákat, - százhúsz hajtóval...

 

Valahogy megszimatoltam... És addig bömböltem, sírtam, - addig rimánkodtam, imádkoztam az apámnak, - a hideg majd kirázott a vadászásért, - hogy végre is elvitt magával...

 

Nem is hittem volna, hogy mennyire érdemes volt ordítani és földhöz verni magam, hogy ott lehessek, - amint alább majd meglátszik...

 

Egy buckán gyülekeztünk a reggeli órákban...

 

A tájék sivár, letarolt, elhagyatott volt... Itt-ott alacsony homok-dombokkal, egy-egy parányi tanyával, bokorerdővel, - ijesztő némasággal... Nem szállt itt még a varjú se... Mintha minden meg lett volna dermedve... Ahogy az ólomszínű, bágyadozó égről a vaksi nap szürkére festette...

 

A vadászok összenéztek:

 

- Ugyan kinek a halvaszületett eszméje volt ide kijönni?... Nem lesz itt semmi...

 

A vad ugyanis, - a nyúl csakúgy, mint a fogoly, - nem szereti a paflagóniákat... Hiába ad ez békességet, zavartalan szaporodást, - elkerüli...

 

Csodálatos dolog, - de ez így van: Ahol nincs ember, onnét a vad is elpártol... Mintha csak keresné a társaságát annak az embernek, aki halálra hajszolja...

 

Nálunk a tanyaudvaron számtalanszor átszaladgáltak a nyulak és a foglyok: pedig volt nekik éppen elég helyök játszadozni, szaladgálni egyebütt...

 

Elég az hozzá, hogy elindult a "kör"...

 

Ami úgy történik, hogy a vadászok elindulnak jobbra, balra, egyenkint, s maguk közé iktatnak bizonyos számú hajtót, - libasorban... Folyton kanyarodva mennek, mindaddig, míg végre a két szárny - összetalálkozik... Erre felharsan a szájról-szájra adott kiáltás: Befelé!... És minden vadász, hajtó arccal fordul a kör központja felé - és elkezdenek lassan befelé menni...

 

A körbe szorított felriadó vad elkezd őrülten nyargalászni... Kiszaladna a körből, de mindig eszeveszett lárma és fenyegetőzés fogadja... Rémülten fordul vissza... Amelyik aztán lövésre szalad, vagy megpróbál kitörni a körből, azt lepuffantják - ha eltalálják...

 

Igy folyik ez mindaddig, míg végre a kör a folytonos befelé haladás folytán olyan csekély átmérőjű lesz, hogy a szemben közeledők veszélyeztetése nélkül nem lehet befelé lőni...

 

Erre fölhangzik a kiáltás: "Hajtók be..." A hajtók minden felől berohannak a körbe, s a még bentlévő nyulakat szétugrasztják, s a szétszaladó nyulakra a vadászok visszafelé lőnek...

 

*

 

A mi körünkben bizony nagyon kevés nyúl volt...

 

Fölhangzott a kiáltás, - hajtók be, - s a hajtók betódultak...

 

A kör közepén egy kis bokorerdő volt, - valami nyolc, tíz fa, bokor, - ezt akarták átkutatni...

 

Közben meglehetősen sűrű köd ereszkedett... Hogy a százötven-kétszáz méteres sugarú kör középpontja, a bokorerdő, halványan mintegy álomban látszott csak...

 

Amint a mindenfelől előrenyomuló hajtók a fákhoz értek, - egyetlen rémült ordításban törtek ki... És rohantak is vissza, mint az őrültek...

 

- Mi az?... Mi az?...

 

- De mi ám!...

 

- Betyárok!...

 

- Hárman!... Lovon!...

 

- Farkas Sándor, az öreg!... Meg a Lehocky, Sohár gyerekek!...

 

A vadászok nagyot káromkodtak:

 

- A mindenét az apjuknak, - nyúl helyett még csak ez köllött!...

 

- Pali bácsi!... Maga a legvénebb köztünk: Mondja meg, mit kezdjünk?...

 

- Hát a jó fene tudja-e, mit kezdjünk!...

 

- Ki kell őket ereszteni, hadd menjenek a kórságba, - üvöltötte egy láthatatlan valaki a ködben, amint később kisült, maga a vén zsivány, Farkas Sándor az erdőből...

 

- Az nem lehet, - bömbölte egy másik hang láthatatlan gazdája, - ha kieresztjük őket, bennünket csúfol egész életünkben mindenki!...

 

- Ej! Le kell hát lövöldözni őket, - mekegte Csápek a gyárigazgató...

 

- Kuss, te büdös! - harsogott a hajtók felől. - Ha betyárt akarsz lőni, eredj Csaszlaúba, oszt lűd meg az apádat...

 

Végre hosszas huzavona után abban állapodtak meg, hogy tegye mindenki azt, amit jónak lát...

 

*

 

És ha most lett volna operatőr, aki megindította volna a kinematográfot, - olyan fölvételeket csinálhatott volna, aminőket még nem láttak sehol a világon.

 

A bokrok szétcsapodtak, - és kilovagoltak az erdőből a betyárok...

 

Hárman...

 

Egy fehér lógóbajuszú, sasorrú, kis öreg elöl és két pötyke, villogó szemű barna legény a háta mögött...

 

Mind a háromnak rövid, lefűrészelt csövű duplapuska volt a kezében, lövésre készen, aggyal a combra támasztva...

 

Megálltak...

 

Olyanok voltak, mintha vászonra festett mozdulatlan kép... Kuruc szimatolók... Baltával a nyeregkápába... Lecsapásra készen... Mint a lebegő karvaly...

 

Látszott rajtuk, hogy eszük ágában sincs félni... Voltak ők csávában ezeregyszer már... Nekik minden nap csak ajándék a haláltól... Szépen akartak meghalni...

 

Egyszer az öreg valamit hátraszólt: meglódultak mind a hárman, elöl az öreggel, lassan lépésben kifelé a körből...

 

Vicián Pálnak a nagybátyámnak mentek egyenest...

 

Az megvárta őket úgy hatvan lépést, akkor dühösen rájuk mordult:

 

- Sándor! A mindenét az apátoknak! Golyót tettem a csőbe; ha még tízet lépsz, úgy kilőlek a nyeregből, mint egy verebet...

 

Az öreg zsivány meghúzta a szárat... A csikó megállt alatta... Mögötte a másik kettő...

 

Húzogatta a bajszát, tekintgetett, káromkodott...

 

Aztán megint hátramordult, s más irányt véve, elindultak...

 

Csak úgy, szép lassan...

 

Épen a kiskőrösi járásbíróval, néhai alapi Salamon Miklós bátyámmal mentek szemközt...

 

Az is bevárta őket úgy hatvan lépésig, akkor nevetve rájuk kiáltott:

 

- Ide ne gyertek szerencsétlenek, mert én volnék a kiskőrösi járásbíró!...

 

Erre olyan hirtelen hátat fordítottak, mintha pofonverték volna mind a hármat... És mentek máshová szerencsét próbálni...

 

- Gyertek csak, gyertek - ordított feléjük Szily Dániel bátyám, - hadd hallom, hová tettétek mult őszön a huszonnégy birkámat...

 

Innét is ijedten elkanyarodtak...

 

Volt aki a csikaját, volt, aki az üszőborját követelte... Kezdett a hangulat percenkint paprikásabb lenni...

 

Az öreg zsivány izzadt már, mintha ekét húzna, a két fiatal meg röhögött a háta mögött...

 

Lassanként kitört a nevetés, szidták, csúfolták őket...

 

Egyszer csak odanézett rám Farkas Sándor és nagyot rikkantott örömében... Odabújtam az apám lába közé...

 

Jött a Farkas Sándor, mintha dróton húzták volna, széles mosolygással, egyenesen engem nézve...

 

Illő távolságban megállította a lovát, fölállt a nyeregben és kalapot emelve odakiabált az apámnak:

 

- Tekintetes uram!... Ott megyünk ki magánál, de nem szeretnénk lőni, nehogy a kisfiút találjuk!...

 

Azzal lassú trappban, pimaszul ránknyargaltak...

 

Ott mentek el alig egy ölre tőlünk, s mikor hozzánk értek, vén zsivány Farkas Sándor nevetve csettintett felém az ujjaival...

 

Mintha most is hallanám a rekedt, boldog kacagását...

 

 

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu