Több történet van róla a neten,  egyik szerint magyar találmány, a másik szerint nem...... de szerintem nem ez a fontos, finom legyen és szép, habár mi már csak a fa alá teszünk.... nos dőljetek hátra s jön az enekdóta :

HELVETIA-HUNGARIA TÁRSASÁG
Északnyugat-Svájc

A szaloncukor históriája


A karácsonyfa története évezredekre nyúlik vissza. Már az ókori rómaiak is felállítottak a Saturnáliák idején otthonukban díszített fát. Csúcsára Apollónak a napistennek a szobrát erősítették, ágaira pedig tizenkét gyertyát tettek, amelyek a 12 hónapot testesítették meg. A fa és az örökzöld növények az újjászülető életet jelképezték. A karácsonyi életfát a régi magyar hagyományok szerint a ház mestergerendájára erősítették.

A karácsonyfa - a kezdetben Christbaumnak (Krisztusfa) nevezett feldíszített fenyőfa - kultusza Németországból érkezett hozzánk a 19. század elején. Báró Podmaniczky Frigyes, a neves politikus családja vagy József nádor harmadik felesége, esetlek Brunszvik Teréz volt a kezdeményező? Ezt már nehéz lenne eldönteni. Sokan azt tartják, hogy a fenyőfa díszítési szokásának honi elteredése Podmaniczkyné, Eliza asszony nevéhez fűződik, aki egy szász miniszter lánya volt. Kezdetben minden gyerek saját kis karácsonyfát kapott, ezeket az asztalra állították és papírdíszekkel ékesítették.

Rajzok a múltból című kötetében Vachott Sándorné beszámol arról, hogy Petőfi Sándor 1844-ben náluk töltötte a karácsonyt. Karácsonyfájukon gyertyákkal megvilágított papírcsillagok ragyogtak, az alatta heverő parányi ajándékok pedig a híres Kugler cukrász készítményei voltak.

Jókai Mór 1866-ban a Koldusgyermek című elbeszélésében cukorangyalkákkal díszített fáról ír, később pedig a 'szaloncukkedlit' emlegeti - de a ma ismert szaloncukor akkor még ismeretlen volt. Viszont egyre terjedt az a szokás, hogy a csillogó díszek, aranyozott diók, almák mellett kis süteményeket, mintázott kekszeket és cukorkarikákat aggassanak a fenyőfára.

A szaloncukor magyar találmány. Az első említés róla a híres Dobos cukrász 1881-ben megjelent receptkönyvében olvasható. Hegyes József 1891. évi szakácskönyve már 17 féle szaloncukor elkészítésére ad receptet! Akkoriban ugyanis elsősorban a háziasszonyok főzték otthon a kölönféle ízesítésű - köztük pisztáciás, csokoládés, vaníliás - nyalánkságokat. Ezeket vágták-formázták, majd selyempapírba csomagolták.

Az első csokoládéba mártott szaloncukrot Tímár József élelmiszervegyész készítette erzsébetvárosi cukorkaüzemében. Az ő találmánya a világszerte kedvelt pálcikás nyalóka is.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban bemutatták azt a vágógépet, amely a szaloncukor papírját rojtozta. A fényes sztaniolt régen kézzel hajtogatták a kis csomagra.

A cukrászok közül mind többen készítettek megrendelésre különböző ízesítésű és csomagolású szaloncukrot - átvéve ennek gondját a családoktól. A nagyüzemi gyártás - csaknem száz éve - a Gerbeaud és a Stümmer kezdte Magyarországon. A 20. században a gyárak már tömegméretekben, művészien megtervezett csomagolásban kezdték elárasztani a piacot szaloncukorral. Megjelentek a marcipánból, csokoládéból készült különleges édességek.

A szaloncukor a 'feltalálása' óta eltelt több mint százhúsz esztendő alatt sem terjedt el külföldön, és fogyasztása olyannyira magyar szokás maradt, hogy a szomszédos országokban sem vált általánossá. Karácsony előtt néhány távoli vidéken - például Ausztráliában - az oda települt magyar cukrászok készítenek szaloncukrot az ott élő magyaroknak.