Robert Falcon Scott és csapata 1912. január 17-én érte el a Déli-sarkot, egy hónappal elmaradva Roald Amundsentől, aki elsőként hódította meg az Antarktiszt. Scott négy társával együtt a jégmezőn vesztette életét, visszaúton a bázisuk felé. A holttestek és a mellettük heverő levelek, naplók felfedezését követően nemzeti hősökként ünnepelték az expedíció tagjait. Újonnan előkerült bizonyítékok arra utalnak, hogy Scotték halálában jelentős szerepe lehetett egyik társuknak is.
Scott tragédiája ellenére, vagy éppen amiatt rendkívüli ismeretségre tett szert nemcsak hazájában, hanem szerte a világon. A Déli-sarkra 34 nappal az Amundsen vezette norvég csoport után megérkező felfedezőt és társait nyolc hónappal azt követően találták meg, hogy életüket vesztették. A katasztrófával végződő expedíció okaként általában a nem megfelelő szervezést szokták megjelölni, és Scottot magát hibáztatják, ám újonnan feltárt bizonyítékok alapján úgy tűnik, a küldetés második embere, az expedíció hajója, a Terra Nova kapitánya, Edward Evans – nem kizárt, hogy szándékos – hanyagsága okozta a tragédiát – olvasható az Atlas Obscura cikkében.
Scott az expedíció korai szakaszában a következőt írta társáról naplójában: „Teddy Evans egy teljes mértékben jóindulatú kisember, de a közeli ismertség bebizonyította, hogy a saját munkáján kívül minden másban igazi tökfilkó.” Egy levelében arról írt, Evans egyáltalán nem alkalmas parancsnokhelyettesnek. Scott az út egy pontján úgy döntött, a skorbutban szenvedő hadnagyot a Déli-sarkra már nem viszi magával, és visszaküldte a bázisra, azzal az utasítással, hogy küldjön egy kutyás csapatot Scotték után. Evansnek feltehetően nem tetszett, a döntés, tetteiben legalábbis nem sok nyoma volt a Scott által emlegetett jóndulatnak. Nem küldött ugyanis kutyás csapatot Scotték után, visszafelé menet pedig a saját adagjánál többet fogyasztott el a rejtekhelyekre eldugott élelmiszeradagokból, így a túravezetőnek és csapatának jóval kevesebb ételük maradt a visszatéréskor.
Forrás.internet
Kommentáld!