Széchenyi gyógyfürdő
A Széchenyi gyógyfürdő, becenevén a Szecska, Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma, melynek építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján. A Városligetben található fürdő termálvízellátását jelenleg az 1938-ban
átadott II. számú, „Szent István” kút, hidegvíz ellátását 6 darab
kisebb kút biztosítja. A komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével
rendelkezik. A fürdőben különböző gyógykezelések és nappali kórház is
működik.
A Széchenyi gyógyfürdő főbejárata
Története
A Széchenyi fürdő a Pesti Napló 1850-1930 évi ajándék albumában
Sakk a Széchenyi gyógyfürdő medencéjében
A fürdő szabadtéri élménymedencéje
A fürdő megépítésének gondolatával a főváros már 1884-ben foglalkozni kezdett. Megtervezésével Czigler Győző műegyetemi tanárt bízták meg. A közgyűlés azonban csak 1903-ban
szentesítette határozatában Czigler terveit. Czigler még halála előtt
értesülhetett a jóváhagyásról és állandó helyetteséül Dvorák Ede okleveles építészt és műegyetemi tanárt jelölte meg.
A helyszín többszörös módosítása után a tényleges építkezés 1909. május 7-én kezdődött meg. A művezető építész Schmitterer Jenő volt.
A fürdőt, amelyet addig Artézi fürdő néven emlegettek, 1913. június 16-án nyitották meg, már Széchenyi gyógyfürdő néven. A fürdő megépítése mintegy 3 900 000 aranykoronába került, az összes beépített terület 6220 négyzetméter volt.
A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női
gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. A fürdő forgalma 1913-ban meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ban
890 507 fővel tetőzött. Ennek ellenére a fürdő 1914 és 1915 között
veszteséggel működött, melynek oka a világháború gazdasági hatásai
mellett a tervezett gyógyszálló hiánya is volt.
A fővárosi közgyűlés 1924-ben, lehetőségeihez mérten határozott a fürdő kibővítéséről. A strand építéséről a városgazdasági ügyosztály 1926. június 26-án
írt ki tervpályázatot, melyre összesen 35 pályaterv érkezett. Ezek
közül ifj. Francsek Imre (Budapest, 1891. március 27. - Szovjetunió,
Gulág, 1952 k.) építész tervét ítélték a legjobbnak. A strandfürdőt 1927. augusztus 19-én
nyitották meg, ez azonban a fürdő gazdasági egyensúlyát nem oldotta
meg. A vízmelegítés költségei emelkedtek, ezért a vízhozam növelése
érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. A fúrási munkálatokat 1936. július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig tartottak. 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet
találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a felszínre, amely
megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, valamint a fürdő mellett ivócsarnok is épült.
A fürdő forgalma egészen 1944-ig emelkedett. A II. világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, a II. számú kút azonban nem sérült. 1945-ben, a háború után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, és már 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt és a női kádosztályt a lakosság igénybe is vehette.
1949-ben új társas iszaposztályt létesítettek. 1950-től ezen az osztályon bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós kádfürdő bevezetésére. 1963. november 26-án a fürdőt télen is megnyitották.
1981-ben
a férfi néposztály működése leállt és helyén társas, fürdőruhás
gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női néposztály
helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, mely egy komplex
fizikoterápiás részlegként működik.
Műremekek a fürdőben
Héliosz napisten négyes lovasfogatát hajtja
A kupolacsarnok
A főkupola négy sarkán Vastagh György, ifj., Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István által készített tryton-kompozíció látható. Középen Markup Béla hattyúi és delfinjei láthatók.
A kupolacsarnokba való belépéskor Róna József szobrászművész remekével, a Tritonhalász kentaur szökőkútjával találjuk szemben magunkat. A kupola mozaikképei Vajda Zsigmond alkotásai. A kupola legtetején Héliosz napisten látható, amint négyes lovasfogatát hajtja. A négy félköríves ablak között görög, római, keleti és egyiptomi fürdőjelenetek láthatók. A központi képet állatövi csillagképek
övezik. További szimbolikus képek; a hő-, gyógy,- szökő- és az
ivóforrás ábrázolják, valamint a csarnok két oldalán látható félköríves
részben az „erő” és a „szépség” képei foglalnak helyet. A festett színes
üvegablakokat Róth Miksa készítette. A puttószobrok és oszlopfők Maróti Géza munkáját dicsérik, míg a lakatosmunkák (a fűtőtestek burkolata és a falikarok) Jungfer Gyula alkotásai.
Tények és érdekességek
Strandolás
A gyógyvíz
A hévíz tartalmaz nátriumot, valamint gazdag a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos anyagokban melynek fluorid- és metaborsav-tartalma is jelentős.
Az ivókút vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, kloridos,
szulfátos, alkáliákat és jelentős mennyiségű fluoridot tartalmazó gyógyvíz.
A fürdő gyógyvize javasolt az ízületek degeneratív betegségekkel
küzdőknek, valamint idült és félheveny ízületi gyulladások, ortopédiai,
baleseti utókezelések kiegészítésére.[1]
Képgaléria
-
A Széchenyi gyógyfürdő a levegőből
-
-
-
-
-
Jegyzetek
Kommentáld!