Szék
Szék (korábban Székakna, románul Sic, németül Secken) község Romániában Kolozs megyében.
Fekvése
A település az ún. Erdélyi Mezőségen, a Kis-Szamos egyik
mellékvölgyében, dombos vidéken, hegyoldalakkal, völgyekkel szabdalt,
nádasokkal, tavakkal tarkított, kopár vidéken fekszik. A község három
nagyobb egységre tagolódik: Felszegre, Csipkeszegre és Forrószegre,
melyek élesen elkülönülnek egymástól. Ennek megfelelően a határhasználat
is három részre oszlott, és mindhárom faluegységnek megvolt a maga
szántóföldje, csordája, nyája, kondája. Az erdőket, tavakat, réteket a
község közösen használta.
Szék kiesik a főút- és a vasúthálózatból, zsákfalu – talán ezért is
tudta megőrizni oly sokáig a hagyományait. Mivel több völgy
találkozásában helyezkedik el, a házak a dombokon és a réteken terülnek
el. A központ a református templom, innen indul ki a három utca.
Szék természetrajzilag illeszkedik a mezőségi tájhoz: erdő kevés van
errefelé, azok is a falutól messze helyezkednek el. Korábban jóval több
erdőt lehetett találni a környéken, az erdőirtás felerősítette a
talajeróziót. A szántóföldek a szikes talaj miatt nem túl termékenyek.
Nem véletlen, hogy a mezőgazdaság csak a sóbányászat lehanyatlása után
kezdett fellendülni. Szék viszont bővelkedett halastavakban, melyek jól
kiegészítették a lakosság élelmezését. Ezek közül kiemelkedik a nagy
kiterjedésű Csukás-tó a Szamosújvár felé vezető úton.
Szék története jóformán a 19. századig összefonódik a sóbányászattal, azóta pedig a néprajz szemszögéből tűnik kincsesbányának.
Nevének eredete
Forrásainkat vizsgálva a falu többféle elnevezésével is találkozunk:
Zeek, Szék-akna stb. A Szék írásmód a 16. század elején, 17. század
végén állandósult. A név eredetével kapcsolatban többféle elképzelés is
felmerült.
A hivatalos írásmódnak a következő lehet a magyarázata: a Szék-akna
elnevezés országszélen lévő sóbányát jelenthet, ahol a határ valamikor a
gyepű lehetett (a cseh sek szóból, amelynek jelentése: vágás, irtvány).
Ezt a magyarázatot erősíti az is, hogy az Aranybulla előírása alapján a
sót az ország közepén nem lehet tartani, hanem csak az ország
peremterületein. A helyiek viszont önmagukat szíkieknek nevezik, ami
lehet az í-ző nyelvjárás eredménye is, ugyanakkor az elnevezés
eredeztethető abból is, hogy Szék környékén a termőtalaj szikes a
sótartalom miatt.
Szék a 20. században
A 20. században megszaporodnak Székkel kapcsolatban a néprajzi
adatok. Bartók és Kodály néprajzi kutatásai nyomán, melyek 1905 körül
indultak, egyre több kutató felfigyelt az elmúló paraszti világ
értékeire. Megkezdődött egy évtizedeken keresztül tartó folyamat, amely
azt célozta meg, hogy a Kárpát-medence tárgyi és szellemi népkincsét
megőrizzék az utókor számára, és amely az 1970-es években meginduló
táncházmozgalomban csúcsosodott ki. Az 1940-es évek elején Lajtha László
végezte a széki gyűjtést.
1920-ban, a trianoni békeszerződés értelmében Szék is Románia része
lett. 1940-ben – a 2. bécsi döntés értelmében – Erdély északi része a
Székelyfölddel együtt visszatért Magyarországhoz. Ehhez a területhez
tartozott Szék is, habár a határvonal pár kilométerrel délebbre
húzódott. Természetesen az 1947-es párizsi békeszerződés visszacsatolta
ezeket a területeket Romániához.
1949-től 1962-ig Romániában is lezajlott a kollektivizálás folyamata
több lépcsőben, Széken is köztulajdonba kerültek a földek. 1965-től új
rezsim vette kezdetét, amely 1989-ig tartott: a Ceaușescu-éra a magyarok
számára elnyomást és szenvedést hozott, de Széken az éremnek van egy
másik oldala: a bezártságnak köszönhetően egészen a rendszerváltásig a
falu meg tudta őrizni a magyar nyelvterületen páratlan néprajzi
kultúráját.
1990-től gyökeresen megváltozott a helyzet a településen. A határok
megnyitásával a székiek – a magasabb jövedelem reményében – külföldön,
elsősorban Magyarországon vállalnak munkát. A férfiak építkezéseken
dolgoznak, a nők népművészeti munkáikat árulják vagy takarítást
vállalnak. Az otthon maradt idősek, gyermekek azonban nem tudják ellátni
a mezőgazdasági feladatokat.
1999 óta minden évben megrendezik a széki napokat, melyeken széki és
mezőségi táncokat tanítanak az érdeklődőknek. Ennek a rendezvénynek
egyrészt az a célja, hogy megismertesse a néprajz kedvelőit a helyi
hagyományokkal, folklórral; másrészt, hogy összefogja a helyieket. A
széki néptánctábor létrehozásában az önkormányzat mellett a Pro Urbe
Szék Alapítvány és a Szék Városért Egyesület közreműködik. A fiatalok a
Széki Szalmakalap Táncegyüttes keretében kapcsolódnak be a szervezésbe.
Szék lakossága – a népességre vonatkozó adatok szerint – folyamatosan
csökken. 2002-ben már csak 2674 fő élt a községben. Közülük 2637-en
magyarnak, 110 románnak és 7 cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Híres emberek
Kommentáld!