Vargyas-szoros
A Vargyas-szoros (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Vargyas-patak által kivésett 3 km hosszú sziklaszoros a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi.
Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke. A szoros allochton
karsztját négy fosszilis barlangszint (a patak szintje felett 5, 20,
40, 70-120 m-rel) és a jelenleg is alakuló aktív, patakos szint
képviseli.
A pleisztocén
közepétől kialakult barlangrendszerekből mára már csak kisebb (2-20 m)
vagy nagyobb (20-1500 m) barlangszakaszok maradtak meg a szoros mindkét
oldalán. A Vargyas-szorosban 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert.
A legnagyobb az Orbán Balázs-barlang (Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A járatok hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik.
Székelyföld
------------
A természetvédelmi terület látogatása
- autó (parkolási díj a Kőalja területén): 5 lej,
- felnőtt személy: 2 lej,
- diák, gyerek: 1 lej.
A napidíjat az egyesület - mint a védett terület kezelője,- a
homoródalmási tanács határozata alapján gyűjti, a pénzösszegek teljes
egészében a terület fenntartására fordítódnak. Az egyesület nem tud
felelősséget vállalni a szorosba vezető erdei út, illetve a kőaljai
táborozóhely állapotáért, hiszen feladata nem a turisták ellátása, hanem
a természetvédelmi terület fenntartása, kezelése.
A Vargyas szoros
A túra ajánlott útvonala:
Parkolás Kőalján - onnét északi irányba megyünk be a szorosba a 
kék kereszten, ez végig is visz minket a szoroson, elsőnek a
Tatárlikhoz kapaszkodhatunk fel, majd az egyik híd nyugati hídfőjével
szembe találjuk a Lócsűr barlangot - a 
sárga sávot elérve, azon délre fordulva érjük el az Orbán Balázs
barlangot, onnét vissza, észak felé tovább a szorosban, és ki a völgyből
Kőmezejénél - ott a Tarár kápolna és a kilátópont után a 
piros körön érünk vissza a parkolóhoz. Ez vérmérséklettől függően 9-12 km.
"A természet e helyen annyi nagyszerűt, annyi megragadóan szépet
halmozott egybe, hogy a bámulat valójában kimerül azoknak csudálásában." - írta Orbán Balázs a Vargyas szorosról csaknem másfél évszázaddal ezelőtt.
A Vargyas- szoros kétségkívül Erdély és ezen belül a Székelyföld egyik
legszebb és legérdekesebb természeti látnivalója, barlangjaival,
mészkőszirtjeivel, tanúszikláival, jellegzetes élővilágával egyaránt.
A szoros barlangjait az ember már az ősidőktől kezdve menedékhelyéül
használta, erről tanúskodnak az idők folyamán a barlangokból előkerült
leletek, tárgyak sokasága, később pedig már inkább a szoros szépségei
iránt érdeklődők látogattak el ide csodálattal. Nehézkes megközelítése, a
róla szóló kevés turisztikai információ ellenére napjainkra a szoros
közkedvelt táborozó,- és kirándulóhellyé vált, évente egyre többen és
többen keresik fel.
Természetvédelmi szempontból a szoros jogi helyzete
hosszas huzavona után 2000-ben rendeződött, 2004-ben pedig a baróti
székhelyű Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász
Egyesület megkapta a Vargyas-szoros természetvédelmi terület felügyeleti
jogát, mely felügyeleti jog 2010-ben újabb öt évre meghosszabbodott.
E
felügyeleti jog kötelezi az egyesületet arra, hogy a szoros természeti
értékeinek védelmét és megőrzését mindinkább szemelőt tartsák,
ugyanakkor pedig a természetszerető turistákkal, kirándulókkal jobban
megismertessék, és számukra hozzáférhetőbbé tegyék ezen értékeket, a
közös cél érdekében: hogy e nagyszerű táj csodálatos szikla-és
barlangvilágában még sokan és sokáig gyönyörködhessenek.
A Vargyas - szoros legendái
A barlangok sötét világa, a különös sziklaalakzatok mindig is
hiedelmeket, mondákat keltettek életre a közelükben lakók körében és ez
nem volt másképp a Vargyas- szoros barlangjaival, szikláival sem. Az
egyik legismertebb legenda a tatárjáráshoz és Csala vitéz nevéhez
fűződik. A nép az almási barlangba húzódott vissza a tatárok elől míg
azok a Kőmezőn vertek tanyát.
Fogyott az élelem kegyetlenül mindkét
táborban és bizony a barlangba szorultak már azon gondolkodtak, hogy
megadják magukat, mikor egy eszes vénleány összekaparta a még maradék
lisztet és azt hamuval és kőtejjel összegyúrva hatalmas kenyeret sütött.
Ezt egy hosszú rúdra szúrva kinyújtották a barlang száján, hadd higgyék
azt a tatárok, hogy még rengeteg fölösleges ennivalójuk van, úgy
forgatták, mutogatták.
A tatárok be is dőltek a csalinak és bosszúsan,
nagy porfelhőt kavarva eltakarodtak a Kőmezőről. Csala vitéz azonban,
hogy meggyőződjék ennek bizonyosságáról, felmászott a barlanggal
szemközti sziklatoronyra és látván, hogy a tatárok valóban elmentek,
örömében heves mozdulattal felkiáltva megtántorodott és a mélybe zuhant.
"
Akkor lába alól a kő omladozna / Nyakra főre esvén halállal áldozza" -
ahogy a versben is megíródott. De neve örökre fennmaradt, hisz azt a
sziklatornyot ma is Csala tornyának hívják.
Kommentáld!