Székesfehervár
Székesfehérvár nevét a "fehér vár, ahol a király
székel" kifejezésként értelmezhetjük.
Első várát Géza fejedelem építette
972-ben, fontos hadiutak találkozásánál, a Gaja patak és a Sárvíz mocsaraiból
kiemelkedő egyik szigeten.
Szent István 1001-1003 között hatalmas bazilikát is emeltetett. Itt
született Szent Imre herceg.
A kialakuló város lett a magyar királyság
szakrális központja, valamint egyik legkorábbi vármegyénk, Fejér vármegye
székhelye. Itt őrizték a kincstárat, a koronázási ékszereket is. 1526-ig 43
királyunkat itt koronázták meg, s 15 királyunkat itt is temettek el.
A középkori szokásjog szerint csak akkor volt érvényes a koronázás, ha az
esztergomi érsek koronázott Székesfehérváron.
1242-ben a tatárok támadták a
várost, de a hóolvadástól megáradt patakok mocsarain nem tudtak átkelni, a város
megmenekült.
A virágzó középkori város 1541-ben került török kézre. A török
megszállás alatt elnéptelenedett, palotái, bazilikája rommá váltak, 1688-ig
török végvár volt. Régi fényét már sohasem nyerte vissza, mivel a habsburgok a
Bécshez közeli Pozsonyba tették át a koronázásokat és országgyűléseket.
A rommá
lett város a 18.-19. században újult meg, a műemléki védettségű belváros barokk
palotái, templomai, rendházai ekkor épültek. Csak a Szent Anna kápolna vészelte
át a török időket, de ezt is barokk stílusban újították meg. 1777-től püspöki
székhely. A törökök által feldúlt királysírok egy részét a későbbi kutatások
során megtalálták, de közös kriptában helyezték el a maradványokat, így ma már
azonosíthatatlanok.
1848-ban III. Béla és felesége sírjait találták meg
érintetlenül. Az egykori bazilika helyén romkert emlékhely van. Egykori
székesfővárosunk a szocialista iparosítás ellenére kedves, élhető város maradt.
/ fotók: 2011./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a főoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
Kommentáld!