Szajga, csiru, és sorstársaik. Október 4 az Állatok Világnapja, -mely alkalmából a WWF a kevésbé "szem előtt lévő" veszélyeztetett fajokra, fajcsoportokra hívja fel a figyelmet, és a természetes élőhelyeket fenyegető emberi tevékenységek megfékezésére szólít fel.

A WWF az egész világon küzd a veszélyben lévő állatfajok megmentéséért. Az élőhelyek - kiterjedt erdők, füves puszták, folyók, tengerek, jégmezők - átalakítása, pusztítása vagy szennyezése mellett a klímaváltozás is hatalmas terhet rak a Föld élővilágára. Ezzel párhuzamosan a már sokat emlegetett, régóta fennálló veszélyek, így a túlvadászat, túlhalászat, az illegális kereskedelem a XXI. században is égető problémát jelentenek.

"Az olyan kiemelt napok, amilyen az Állatok Világnapja, lehetőséget adnak arra, hogy számot vessünk az emberi tevékenység természetromboló következményeivel, és odafigyeljünk azokra az élőlényekre, amelyek fennmaradása vagy végleges eltűnése a közös döntéseinken múlik. A WWF pandákat, tigriseket, orrszarvúakat, bálnákat, vagy éppen a jegesmedvét felkaroló tevékenysége jól ismert, de ez nem vonhatja el a figyelmet a kevésbé "népszerű" fajokat érintő veszélyekről. Különösen fontos tudatosítanunk, hogy Magyarországon is élnek veszélyeztetett fajok és fajcsoportok, amelyek fennmaradása rajtunk múlik" - jelentette ki Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.  

A rákosi vipera hazánk egyik legveszélyeztetettebb gerinces állata, aminek ma már csak a Hanságban és a Kiskunságban ismert néhány kisebb, igen sérülékeny populációja, összesen alig 500 példány. Végveszélybe kerülésének fő oka az élőhelyeinek eltűnése, átalakítása a nagyüzemi mezőgazdaság térhódításával párhuzamosan.

Ez a ritka és emberre ártalmatlan kígyófaj a nedves, száraz gyepek mozaikos, átmeneti zónáiban találja meg életfeltételeit. Csak ott érzi igazán otthon magát, ahol a gyepeket nem gépesített kaszálással hasznosítják, hanem szarvasmarhával legeltetik.

A WWF, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Honvédelmi Minisztérium és a Budapesti Erdőgazdaság közös LIFE projektjének is az egyik legfontosabb célkitűzése a rákosi vipera élőhelyének helyreállítása, és a korábbi gépi kaszálás helyett legeltetés bevezetése a Táborfalvi Lő- és Gyakorlótér területén.

Földünk minden részén találhatóak olyan kevésbé ismert, fenyegetett fajok, amelyekről csak ritkán hallunk. Az áramlatokkal százmillió éve úszó, hét tengeri teknős faj közül például három veszélyeztetett helyzetben van, a tojásrakó helyek beépítése és az illegális vadászat miatt. A tojásból kikelt teknősöket a partok mesterséges megvilágítása összezavarja, és gyakran nem érik el a tengert. Az idős, több méteresre is megnövő példányokat pedig a hatalmas tengeri halászhálók, vagy azok darabjai pusztítják el. A WWF küzd a járulékos fogások elkerülésére alkalmas speciális halászati eszközök kifejlesztéséért, és az ökoturizmus támogatásáért, amely a tojásrakó helyeket nem károsítja, és alternatív bevételt jelenthet a helyi közösségeknek.

A halászati reformok a világ leghosszabb szárnyú madarainak, az albatroszoknak a megmentését is célozzák, mivel azok szintén gyakori áldozatai a vonóhálóknak. Az albatroszok tojásait a déli félteke tengeri szigetein a behurcolt patkányok és nyulak pusztítják el, így ezeknek a fajoknak a költőhelyekről való eltávolítása fontos természetvédelmi feladat.

A szárazföldi állatok közül kevésbé ismert a kritikusan veszélyeztetett amuri leopárd, amely az orosz távol-kelet és Kína határvidékén él. Az egyik legritkább nagymacska-faj egyedszáma mára alig éri el a 60 példányt. Élőhelyének 80%-a elveszett, ezért gyakran kényszerül a lakott területek közelében zsákmányolni, többek között a farmokon tartott szarvasok közül. A WWF védett területek kialakításáért küzd, továbbá elérte, hogy egy vadonon keresztül épülő olajvezeték nyomvonalát megváltoztassák. A leopárdokat pusztító farmerek szemléletének megváltoztatására a WWF ismeretterjesztő programokat szervez.  

A tatárantilop vagy szajga a 90-es években még milliós állománnyal rendelkezett Közép-Ázsia országaiban, vándorlása eseményszámba ment, mára azonban 50.000 alá csökkent a létszámuk, részben a túlvadászat következtében. Egy másik antilopfaj, a tibeti antilop vagy csiru ugyancsak az orvvadászat célpontja, főként rendkívül sűrű prémje miatt, amiből kedvelt luxus kendők készülnek Ázsiában. Mindkét faj orvvadászata, és illegális kereskedelme ellen fellép a WWF, amely Tibetben a helyi pásztorokat is bevonja a védelmi munkákba

. 

Tudj meg többet a WWF veszélyeztetett fajok érdekében végzett munkájáról a Szalay Könyvek Kiadó Állatok Végveszélyben: Fajok a Vörös Listáról című albumából. A kötet árából 100 Forinttal a WWF Magyarország munkáját támogatod.