Fotó: Természetfilm.hu
2016. március elején hazatért Amazóniából Oláh György zoológiai expedíciója és a munkájukat dokumentáló természetfilmes stáb. A magyar kutató által vezetett expedíció minden eddiginél messzebbre hatolt az Andok vonulatai közt fekvő Candamo-völgyben. Ezen az őserdei területen soha nem élt ember, így az élővilág mesebeli arcát mutatja: burjánzik a természet, az állatok pedig szelídek, nem félnek ritka látogatójuktól, az embertől sem. Magyar filmes stáb először járt ezen a területen.
Fotó: Természetfilm.hu
A vidék az Amazonas vízgyűjtőjének egyik utolsó olyan szeglete, ahol soha nem éltek indiánok, az esőerdőt soha nem háborgatták, és jelenleg sem él ott ember. Oláh György kutatásvezető célja az volt, hogy felmérje a Candamo-völgyben élő arapapagájok állományát és genetikai mintát gyűjtsön. Ennek érdekében több óriásfát megmászott és ellenőrizte az odúban talált fiókákat. A kutatómunkában egy ausztrál szakember, Robert Heinsohn ökológus, evolúcióbiológus is segítségükre volt. A fészekodúk kereséséhez drónt is használtak.
Fotó: Természetfilm.hu
Oláh György
Fotó: Természetfilm.hu
Garai Cintia
Fotó: Természetfilm.hu
Az expedíció a perui Tambopata Kutatóközpontból indult, és tagjai a Candamo-folyó különlegesen magas vízállását kihasználva jutottak el a kutatási területre. Magyar részről Garai Cintia zoológus-dokumentumfilmes és a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely két filmes szakembere, Tisza Balázs és Molnár Attila Dávid kísérte az expedíciót. A forgatás megvalósulását a Médiatanács támogatta.
Fotó: Korsós Zoltán
Fotó: Korsós Zoltán
„A filmes expedíció minden értelemben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a papagájkutatásról és a Candamo-völgyről készült egyedülálló felvételeken kívül soha nem látott képsorokat hoztunk haza a jaguárról, Amazónia legnagyobb ragadozójáról” – nyilatkozta Molnár Attila Dávid, a filmes stáb vezetője.
Fotó: Természetfilm.hu
A kilenc fős expedíció éppen a Candamo-folyó partján felállított táborban pihente ki a nap végén a fáradalmakat. Ezen a táborhelyen hajójuk egy magas partoldalnál kötött ki, a sátrakat óriásfák árnyékában állították fel. Alkonyatkor a filmes stáb egyik tagja a tábortól 20 méternyire egy vörös szempárt vett észre, amiről hamar kiderült, hogy egy kifejlett nőstény jaguáré. A nagymacska nem ijedt meg az emberektől, és kimondottan kíváncsinak mutatkozott. Körülbelül hat órát töltött a tábor közelében, kétszer megpróbált besétálni az emberek közé. Amikor 10 méteren belülre került, a közelebbi ismeretséget az expedíció tagjai nagy zajkeltéssel, edények egymáshoz ütögetésével és őrség felállításával hiúsították meg. A jaguár szelíd látogatása az expedíció indián tagjait is meglepte, még ők sem találkoztak ilyen jámbor viselkedésű nagyragadozóval.
Molnár Attiláék csapata a közeljövőben azon dolgozik, hogy a filmes nyersanyagból természetfilm készülhessen és a nagyközönség is láthassa a perui Amazonas vidékének érintetlen területeit.
Fotó: Korsós Zoltán
(650x417).png)
Kommentáld!