|
Zarándokok gyûlnek össze a franciaországi Neversben, hogy
megtekintsék, amint Szent Bernadett holtteste békésen pihen
üvegkoporsójában, és hogy megbizonyosodjanak a szent csodaszámba menô
tökéletességérôl. Szent Bernadett testét a halála után kiemelték a
sírból, és romolhatatlannak nyilvánították. Ezt a kifejezést olyan
holttestekre alkalmazzák, amelyek ellenálltak a bomlásnak. Szent
Bernadett koporsója ámulatba ejti a világot. Történetét titkok és
rejtélyek szövik át. Olyan rejtélyek, amelyek a modern tudományt hívják
Európa oltárai elé. |
Soubirous Bernadette fiatal parasztlány volt, aki a Franciaországi
Lourdes-ban élt. Elsô látomása, mikor Szûz Mária megjelent elôtte, 14
éves korában történt. A látomások folytatódtak. Bernadett hamarosan
elhagyta családját, és felvételt nyert a neversi kolostorba. Teste ma is
ott nyugszik. A jámbor nôvér, aki egész életében sokat szenvedett a
betegségektôl, nagy hatást tett a környezetére. Bernadettet mindenki
szentnek tekintette, aki ismerte, már jóval azelôtt, hogy a katolikus
egyház szentté avatta. Szent Bernadett 35 éves korában halt meg, és
1879-ben temették el. A katolikus egyház a szentté avatás útján három
alkalommal ásatta ki a holttestét, megfigyelés céljából. Doktorok, papok
és a város tiszteletre méltó tagjai tanúskodtak az exhumálások
alkalmával. Soubirous Bernadette testét romolhatatlannak nyilvánították,
mivel elkerülte a bomlás természeti törvényeit.
Bernadett azonban nem az egyetlen romolhatatlan szent. Szerte
Európában más szent halottakat is exhumált az egyház, amelyek hasonló
állapotban voltak. Külsôleg csak kevés maradt fenn annyira tökéletes
állapotban, mint Szent Bernadett teste. Amikor azonban kiemelték ôket a
sírból, épek és sértetlenek voltak. Láthatóan ellenálltak a bomlásnak,
amely a hétköznapi emberekre vár.
Vajon Szent Bernadett és a többi romolhatatlan holttestén miért
nem fogott az idô? És miként szállt szembe a testük a természet
törvényeivel? A katolikus egyház azokat tekinti romolhatatlanoknak,
akiknek holtteste élethûen megôrizte a lágyszövetek rugalmas állagát.
Esetenként évszázadok alatt sem változott az állapotuk – olyan
körülmények dacára sem, amelyek egyébként bomlást okoznának. Némelyikrôl
úgy tartják, hogy testük tiszta, folyékony olajokat, verejtéket és vért
tartalmaz, évekkel a haláluk után is. Pedig nem balzsamozták és más
módon sem kezelték a testüket. A vallásos emberek milliói csodáknak
tekintik állapotukat, és gyakran természetfeletti erôt tulajdonítanak
nekik.
A beszámolók Szent Bernadett minden exhumálása alkalmával
megemlítik, hogy teste meglepôen jó állapotban maradt fenn, noha a
kezében tartott rózsafüzér megrozsdásodott. A természet törvényei
szerint 126 év után a holttestbôl nem maradhat más, csak a csontváz.
Amikor a szív megszûnik dobogni, és leáll a vérkeringés, a szervezet
sejtjei az oxigénhiány miatt perceken belül elpusztulnak. A holttest
lebomlásának ütemét erôsen befolyásolják a körülmények, de a bomlás
folyamata napokon belül elôrehaladottá válik. A bélben található
mikroorganizmusok belülrôl kezdik lebontani a hasi szerveket, a koliform
baktériumok és a klosztridiumok pedig elárasztják a test többi részét. A
bomlástermékektôl a holttest gyakran zöld színû lesz, és gázok
szabadulnak fel benne, amelyektôl felhólyagosodik a bôr és felpuffad a
gyomor. A haj és a köröm néhány hét múlva a bomlás következtében leválik
a testrôl, nagyjából egy hónap múlva pedig elfolyósodnak a szövetek.
Egy év után általában csak a csontváz és a fogak, valamint legfeljebb
néhány csonthoz tapadt szövetmaradvány marad meg a holttestbôl.
Don Orione: hûvös és száraz
Ezio Fulcheri professzor a világ egyik vezetô múmiaszakértôje. Az
egyház kérésére Genovában holttesteket azonosított és elemzett a szentté
avatás folyamatában. A kanonizáció elôtt a vatikáni Szenttéavatási
Kongregáció minden esetet megvizsgál. Exhumálják a holttestet,
azonosítják, és feljegyzik az állapotát. Fulcheri professzor
tevékenységére ekkor van szükség. Már számos ilyen testet vizsgált meg.
Don Orione is közöttük volt.
Don Luigi Orione 1872-tôl 1940-ig élt. Prédikátor volt, gyóntató
és fáradhatatlan misszionárius. Már 21 éves korában internátust nyitott a
szegény sorsú fiúk számára. Élete során beutazta a Földet, hogy
hirdesse a reményt és Isten szavát a szegényeknek. Öröksége szerte a
világon különféle közösségekben él tovább, ahol ô vagy követôi számos
iskolát és szeretetházat építettek a szenvedôknek és az
elhagyatottaknak. 1940-ben elhunyt. Amikor 1956-ban elôször exhumálták,
teste meglepôen jó állapotban volt. Másfél évtized után sem látszott
nyoma a bomlásnak. Nem lehetett érezni a bomló holttest szagát sem.
Haja, körme és bôre száraz volt, de teljesen ép. Belsô szervei szintén
megmaradtak, akárcsak a többi romlatlan testû esetében. Szívét kivették,
és elküldték leginkább szeretett országába, Argentínába. Don Orione
állapota még a kételkedôket is meglepte. Testét sohasem balzsamozták. |
Kommentáld!