Szent-Györgyi
Albert Budpesten született 1893. szeptember 16-án.
Tanulmányait
a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte,
majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi
oklevelet szerzett.
Az elsô világháborúban medikusként
vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték.
Ezután külföldön: Pozsonyban, Prágában,
Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia,
az éllettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd
a fizikai-kémia terén. Ezt követôen Cambridge-ben,
F.G.
Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második
doktorátusát, ezúttal kémiából,
majd E.C. Kendall támogatásával
egy évig az Egyesült Államokban dolgozott.
Klebelsberg
kultuszminiszter hívására hazajött, és
1931-tôl 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti
intézetének professzora, 1945 és 1947 között
a budapesti tudományegyetem orvos karának biokémia
professzora volt. 1947 végén elhagyta az országot,
és a Boston melletti Woods-Hole-ban etelpedett le, ahol 1947 és
1962 között az Egyesült Államok Izomkutató
Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának
igazgatója, 1962 és 1971 között a Darthmouth-i
Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta,
az 1960-as évektôl rendszeresen hazalátogatott. 1986.
október 22-én halt meg Woods Hall-ban.
Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen
anyagot talált a mellékvesében. Megállapította
összetélét (C6H8O6),
és hexuronsavnak nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden olyan
növényi forrást keresett, melybôl nagyobb mennyiségben
lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika
kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvbôl 6,5
gramm hexuronsavat állítottak elô. 1932-ben Szent-Györgyi
-- és tôle függetlenül J. Tillmans -- a hexuronsavat
azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a
skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el.
Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin gyártás
módszerét is kidolgozták.
Az 1937-es élettani-orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi
Albert nyerte el "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen
a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének
terén tett felfedezéseiért".
Már Szegeden kezdett foglalkozni az izom mûködésével,
és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek
szerepét az izom-összehúzódásban (1940-42).
A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklôdése
késôbb a rosszindulatú dagantok felé fordult.
Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintû szabályozás
jelenségeivel.
A Magyar Tudományos Akadémia levelezô (1935), rendes
(1938), majd 1945. május 30-án tiszteleti tagjának
választotta. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem felvette
nevét.
Néhány fontos mûve: Studies on Biological Oxidation
and Some of its Catalysts (Budapest-Leipzig, 1937), Chemistry of
Muscular Contraction (New York, 1951), Bioenergetics (New York,
1957), Bioelectronics (New York, 1968); magyarul: Egy biológus
gondolatai (Budapest, 1970), Az élô állapot
(Budapest, 1973), Az élet jellege (Budapest, 1975), Válogatott
tanulmányok (Budapest, 1983).
Móra László
Kommentáld!