Nyárközép (Midsummer), azaz Szent Iván napja a skandináv és az északi
országok nagy részében nemzeti ünnep, és számukra az év egyik
legfontosabb napja. Júniusban világszerte ünnepelnek egyházi és világi ünnepeket,
és különös módon mindegyiknek köze van a napfordulóhoz. Ezen a napon,
azaz június 21-én az északi félteke leghosszabb nappalát és legrövidebb
éjszakáját élhetjük meg évről évre.
Ám Szent Iván éjszakája mégsem 21-ére esik, hanem 24-ére. Feltehetjük hát a kérdést, hogy miért? Itt a csillagászat
adja meg a választ: a nyári napforduló ugyanis az évnek az a pontja,
amikor a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton a Nap. A kétféle
időszámítási mód, a tropikus (azaz a Fölhöz viszonyított Napállás) és a
tényleges naptári évek közti különbség a ludas abban, hogy a napforduló a
naptár meghatározása óta már előrelépte ezt a három napot (naptárcsúszás-naptárreform). Így az a napforduló, ami régen 24-ére esett, ma 21-ére esik.
Az északi féltekén élők számára a nyár a meleget, a termés
betakarítását és az érést hozta magával (persze a nyár hozta az aszályt
és a szárazságot is). A napforduló ünneplését azért is tartották
fontosnak, mert bár még sok meleg hónap volt hátra, mégis a napok
ekkortól, a nyár ún. "közepétől" kezdtek el rövidülni. Az ünnep így az
elmúlást, a tél közeledtét jelezte előre. Az ünneplést igazából nem is a
nap felkeltével, hanem az ünnep előestéjén, illetve éjszakáján kezdték,
mely tudvalevőleg az év legrövidebb éjszakája.
Az éjszaka egyébként a sötétség és a halál lunáris birodalma, így az
évnek ezen a pontján minél messzebb kell űzni az ártó szellemeket a fény
erejével. Az emberek ezért tüzeket,
máglyákat raktak, hogy így is a fényt idézzék meg, és időtlenné,
kortalanná tegyék, legalább ezen az egy éjszakán. A június 23-a estéjén
meggyújtott tűzek közül a leghíresebbek a hegyek tetején lángoltak. A
sötétség egy időre elveszítette hatalmát, s a fény diadalmaskodott.
Szent Jánosból Szent Iván
Széles körben tartottak rítusokat és rituálékat a legrövidebb éjszaka, a
természet, és a fák tiszteletére. A tűzfesztiválok és a szerelmi mágia,
varázslás és bűbáj éje volt ez (
Shakespeare
Szentivánéji álom című drámája a leginkább ajánlott olvasmány). Az
éjszaka és a tűz mágikus bűbáját hatásosnak gondolták mind az aktuális
szerelmekre, mind a jövendőkre: a szerelmeseknek együtt, vagy
külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek
így messze űzték tőlük a rosszat.
Minden más, amit ekkor cselekedtek, vagy munka, amit ekkor végeztek,
bűbájos hatású volt: a patakok mellől ekkor begyűjtött virágoknak és
gyógynövényeknek gyógyító hatást tulajdonítottak, a forrásokat és
kutakat kitisztították és feldíszítették erre a napra. Mindezt azért,
hogy növeljék a termékenységet,
és a kutakban-forrásokban lakó szellemeket kiengeszteljék. Az ezen a
napon szedett növények gyógyító és fertőtlenítő hatással bírtak mind az
emberekre, mind az állatokra, de még a földekre is. Ez az időszak volt
leginkább alkalmas a házasságok megkötésére. A sort még hosszan
folytathatnánk, hiszen rengeteg szerelmi praktika és bűbáj kapcsolódik
még az ünnephez.
A nyárközép napja az éves tevékenységi kör jelentős napja a neolitikus
idők óta. A nyári napfordulót a kezdetektől tisztelték, de később is
megünnepelték a kelták,
a germánok, a szlávok, és az északi népek szinte mindegyike (ahogy még
ma is teszik). Papjaik-druidáik a Föld és az Ég nászának tisztelegtek.
Mivel pedig az ünnep szimbolikája a fény és a világosság győzelmét
fejezte ki a sötétség és a halál felett, az egyház is élt ezzel az
eszközzel, és erre a napra helyezte Keresztelő Szent János születése
napjának ünnepét (a többi szenttel ellentétben, akiknek mindig a
mártírhalált szenvedésük időpontja az ünnep: ez Keresztelő Szent János
esetében augusztus 29-e lett).
A június 24-e (mely hónap másik neve egyébként Szent Iván hava) a nyári
napforduló napja, december 24-e pedig a télié. Két születés, egy
Keresztelőé és egy Megváltóé. A Keresztelő, aki a fényben született, és
ezzel a fénnyel kereszteli meg azt, aki majd győzedelmeskedik a halálon. Így a keresztény szimbolikába is beillesztést nyert a fény-sötétség küzdelme, itt ezért ünnepelhették a nyári napfordulót.
De ha a Keresztelő neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az
ünnepet mégis Szent Ivánnak? Azért, mert az Iván név a régi magyar
Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek szláv
formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név,
jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
Így már érthető, hogy a Szent
János havának Szent János éjszakája az nem más, mint Iván napja június
hónapban: 24-e.
Kommentáld!