SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY
Legkiválóbb királyunk 1046 körül született Lengyelországban.
Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól.
„… Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség eléjük dobott pénzei kővé változnak. … Ugyanígy lesz „Szent László füve” gyógyír a betegség ellen. …”
1095-ben halt meg. Sírjánál történt csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. 1192-ben avatták szentté. A katonák védőszentje.
Mostani témánkhoz a Szent László füve, és legendája tartozik.
SZENT LÁSZLÓ FÜVE — Gentiana cruciata
Egyéb nevei: keresztes tárnics, Szent László-tárnics, szent László király füve, keresztfű
A „pestisfüvek” egyike. Latin neve onnan ered, hogy Gentius illír király használta először pestis gyógyítására.
A magyar nevét László királyról kapta, aki a Kárpát-medence legszeretettebb királya volt. Erdélyi népmonda nyomán (Lengyel Dénes gyűjtése) ilyen képet kaphatunk szent Lászlóról:
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagaslott vitézei közül. Harcban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor.
Egykor ezt énekelték róla:
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához.
Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet.
Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta neki:
— Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.
A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s ezt azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
A pestis, másnéven a döghalál vagy rettenetes ragály ellen találták hatásosnak. Arany
János is ilyen források alapján írta meg a Szent László-füve című népregék változatát.
”Pendült a feszes húr, mikor elpattaná.
A nyíl meg süvöltött a levegő égben,
Mint egy futó csillag tündökölt röptében,
Majd leszállt a földre szárnysuhogtatva,
Szigonyáig fúrta fényes hegyét abba …
Ismeretes fűnek volt az a levele,
Melynek a nép száján keresztfű a neve.”
A keresztes tárnics gyógyító hatását Clusius is említette, amelyet szintén kapcsolatba hozott Szent László királlyal, s Arany ezt a népi változatot használta fel.
A keresztes tárnics Magyarhon magos hegyeinek megbecsült növénye, de Magyarországon elvétve nő, szigorú védelem alatt áll.
/forrás:internet/
Kommentáld!