Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
- Tagok - 775 fő
- Képek - 16510 db
- Videók - 6952 db
- Blogbejegyzések - 16746 db
- Fórumtémák - 13 db
- Linkek - 34 db
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
DECEMBER 6. SZENT MIKLÓS NAPJA
A piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás – és az
őt kísérő krampusz – a gyermekeket ajándékozó és számon kérő figura a
városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a
parasztsághoz. Népszerűsítésében az óvodák és iskolák nagy szerepet
játszottak. Az orosz „gyed móroz” tükörfordításaként az 1950-es években a
télapó elnevezést kívánták a Mikulás helyett bevezetni. Ma mindkét
elnevezés egyformán ismert és használatos. A Mikulás szó a Miklós név
szlovák megfelelője, csak a múlt század végén került a köznyelvbe,
akárcsak a Mikulást kísérő krampusz, ördögszerű figura neve, mely a
nyelvészek szerint bajor–osztrák eredetű. A szokást osztrák eredetűnek
tartja a kutatás (Kiss L. 1962).
Miklós-napi alakoskodásra, alakoskodókra azonban már
ennél korábbi adataink is vannak. A Dunántúlon a közelmúltig élt az a
szokás, hogy Miklós napján a legények, sőt nős férfiak bekormozott
arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket
és a nagyobb lányokat is. A szokás régi voltát igazolja a Csepreg
városából, 1785-ből való tiltás: „...Szent Miklós püspök napja előtt
való estvéli vagy éjszakai időben némelyek különféle öltözetekben,
álorcákban magukat elrejtvén, házrul-házra járnak... Keményen
megparancsoltatik, hogy senkit sem Szent Miklós előtt való estve, sem
Üdvözétönknek születése napján, éjszakáján akár alatta valói, akár
gyermekei vagy leányai által az ilyetin színes öltözeteket, avagy
házrul-házra való éneklíseket, melyek által az éjszakai csendesség
sértődik, megengedni ne merészeljenek...” (Bálint S. 1977: I. 47).
A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen felkeresték
a tollfosztót, Szilben megimádkoztatták a gyerekeket, Csornán a
háziaktól ajándékot kaptak. Beleden, az utcán is ijesztgették a
gyerekeket, lányokat, de bementek a házakba, a derekukon láncot
csörgettek, a kezükben söprűt vittek, azzal zörgettek be.
Csilizradványon a férfiak maskarába öltöztek, fejükre
harisnyát húztak, kenderkócból szakállat készítettek. A kezükben levő
csörgősbottal nagyokat csördítettek a padlóra, hogy minden bajtól,
betegségtől megvédjék a lakókat.
Csákányban
a Miklós-járásban két-két alakoskodó vett részt. Az egyik
Szent Miklósnak, a másik ördögnek öltözött. A Miklóst alakító legény
hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal
kötötte körbe, botot vitt a kezében. Az ördög rossz ruhába öltözött,
néha szalmából púpot is készítettek a hátára. Kolompot vitt magával. Az
„ördög” vesszőkorbáccsal fenyegette a gyerekeket, a nagyobb lányokra rá
is vert. Várkontyt a legények hatan jártak, egyikük püspöknek öltözött,
öten meg ördögnek. Az ördögök hátán szalmából készített púp volt, a
házban bottal ütötték egymást, jelezve, hogy a rosszak mindig megkapják a
büntetésüket.
A Miklós-napi alakoskodás másik formája feltehetően
középkori diákhagyományból ered. A püspököt megszemélyesítő figura
kíséretével felkereste a házakat, a gyerekeket vizsgáztatta,
megimádkoztatta, büntette és jutalmazta. E szokásnak lehet a változata a
Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén a lányok tréfás gyóntatása a
fonóban. Ipolyszécsénkén a tréfás gyóntatás szereplői voltak a püspök, a
nyakában krumpliolvasóval, a kezében bekormozott fakereszttel; a két
ministránslegény; a negyedik szereplő a harangozó, kezében csengővel és
rossz bögrével, amiben parázs volt a füstöléshez. A szereplőkhöz
tartozott még a két ördög. A püspök kártyából olvasta a „litániát”.
Eztán kezdődött a „gyónás”. A lányok, menyecskék sorra oda kellett hogy
menjenek és {7-220.}feleljenek a kérdésekre.
Például: Ki a szeretőd? Aludtál-e vele? Stb. Ha nemmel felelt, a
ministráns csengetett, és a két ördög bejött, a lányt kivitték az
udvarra, és jól összefogdosták (Manga 1941b: 190–191).
Egyébként nemcsak Mikuláskor, hanem Borbála- és
Luca-napkor Európa-szerte ismertek az ijesztő, büntető, adományozó
alakoskodók. Lányokkal és a fonással kapcsolatos a Miklós-napi
fonalvizsga: kalotaszegi múlt századi leírás szerint „Miklós napján a
leányos házakat az ifjú legények rendre járják, megvizsgálják a darab
fonalakat, s azon leányt, ki nov. 1-ső napjától kezdve minden héten egy
darab fonalat nem mutathat, hamuval tömött zacskóval megütögetik” (Réső
Ensel 1867: 175).
A Miklós-napi ajándékozást a szent legendájával hozzák
összefüggésbe. Ma a Mikulásnak két alakja él: az éjjel titokban
ajándékot hozó és a megszemélyesített büntető, ajándékozó alakoskodó.
Néhol úgy látszik, az ijesztő „láncos Miklós” és a jóságos, ajándékosztó
püspök figurája összeolvadt. Gímesen a Mikulást alakító legény
kenderből szakállt, bajuszt ragasztott, az arcát posztódarabbal fedte
el, a fejére bundás sapkát tett. A kezébe suhogó vesszőkorbácsot vitt,
ezzel ijesztgette a gyerekeket.
Kommentáld!