Salamon király és Géza herceg viszályát ábrázoló miniatúra a Képes
Krónikában. A trónon ülő Salamon előtt a viszályt szító Vid ispán
kezében egy hüvelyben két kardot tart, szemléltetve a krónika szövegét. A
háttérben Géza herceg
SZENT SALAMON MAGYAR KIRÁLY
Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:
Salamon, I. András magyar király fia még nem volt négy esztendős,
amikor eljegyezték III. Henrik római császár leányával, Zsófiával. Öt
éves korában magyar királlyá koronázták. Miután fölserkent, változó
szerencsével uralkodott. Győztes háborúkat vezetett a besenyők és a
bolgárok ellen, Dalmáciában és Horvátországban Zolomírt (Zvonimír)
visszaültette királyi trónjára. Kevésbé volt sikeres a rokonaival,
Gézával és Szent Lászlóval folytatott harca. László fogságába esett,
és a visegrádi várban raboskodott, ahonnan csodával szabadult meg:
Szent István sírjának fedőlapját -- amikor László ki akarta emelni a
holttestet -- mindaddig nem tudták megmozdítani, míg Salamon vissza
nem nyerte szabadságát. Később ismét háborút kezdett, de László újra
legyőzte, s akkor a Szentlélek megvilágosítására fölismervén a mulandó
dolgok hiúságát, titokban elhagyta a csatateret, letette a koronát és
a sisakot, és magányba vonult.
Itt megtapasztalta, hogy senki sem
boldogabb annál, akit a világ gyűlöl. Barlangokban rejtőzött, füvek és
vadalma volt az eledele, száraz lomb volt az ágya, forrásvíz az itala,
s vadak bőre a ruhája. Böjtölt, vezekelt, éjjel-nappal imádkozott, és
kereste a környéken lakó szent remetéket. Végül teljesen ismeretlenül
1077-ben fejezte be földi életét az isztriai Polában, ahol minden
évben szeptember 28-án ünneplik, s szent testének ereklyéit nagy
tisztelettel őrzik.
Salamon magyar király segítséget kér IV. Henrik császártól.
Kommentáld!