A Vaskapu-vízierőmű által felduzzasztott Duna méltóságteljesen
hömpölygő vízáradatára sok évszázadnyi messzeségből tekint le
Szentlászlóvára.
Ha napjainkban az utazó
fel akarja keresni, Dél-Erdélybe, Lászlóvára {románul Pescari} községbe
kell megérkeznie, ahonnét rövid kapaszkodó után feljuthat a meredek
hegytetőt koronázó romokhoz. Szusszanjunk meg kissé, üljünk le az ódon
kövek árnyékában, hogy felidézhessük eme erősség históriáját!
A
XV. század elején Luxemburgi Zsigmond király ült a magyar trónon,
akinek egyre nagyobb gondot okozott a török birodalom fenyegető
közelsége. Ellenük megpróbálta felhasználni a szerb fejedelemséget,
ütközőállamként állítva az oszmánokkal szemben.
Az 1427-ben kötött
megállapodás szerint Brankovics György szerb despotának át kellett adnia
a hadászati jelentőségű Galambóc várát, amely a Duna jobb partját
védelmezte. Ennek kapitányát azonban megvesztegették a törökök,
átjátszotta a kezükre. A végvárrendszerből kieső bázis pótlására
sürgősen megkezdték egy új erődítmény építését a folyam bal partján, a
muzulmánok uralta várral szemközti hegyen.
Központi magját egy vaskos,
kerek öregtorony alkotta, amihez hosszúkás palotaszárny csatlakozott. A
felsővár kicsiny udvarát még két torony oltalmazta. A nagyobb létszámú
helyőrség és annak lovai számára az alsóvár területe szolgált lakhelyül,
egy várfal pedig egészen a Dunáig lenyúlt. A királyi végvár kapuja az
északi oldalon nyílt.
Szentlászlóvára már a következő
esztendőben hadi szerepet kapott, amikor Zsigmond király hadjáratot
indított a túlparti Galambóc visszavételére. Csapatai átkeltek a folyón
és megkezdték a török erősség ostromát.
Hetekig zajlott a csatározás,
minden eredmény nélkül. Ekkor a magyar felderítők vészes hírt hoztak,
miszerint Murad szultán hatalmas felmentő sereggel közelít. A két
uralkodó egyezséget kötött, miszerint a magyarok békében visszavonulnak,
Galambóc tornyain pedig továbbra is a félholdas zászló loboghat. A
folyón átkelés közben a keresztény katonaság hátvédjét a török
megtámadta és véres közelharcban szétverte. Maga Zsigmond is alig tudott
megmenekülni.
Szentlászlóvára továbbra is a magyar
végvárrendszer fontos támaszpontja maradt.1429 és 1435 között a Német
Lovagrend harcosai strázsáltak falai között, majd Tallóci Frank szörényi
bán katonái vigyázták a környék rendjét. Mind Hunyadi János gubernátor,
majd fia Mátyás király alatt fegyveres őrséggel és hadiszerrel jól
ellátták a védelmét. Hanyatlása a XVI. században következett be, a
gyengekezű II. Ulászló király idejében felbomlott az addig jól működő
védelmi rendszer.
Az 1526-os vesztes mohácsi csata időszakában a törökök
lerohanták és elfoglalták. Később, miután a hódoltság területe messze
északabbra távolodott, hadi jelentőségét vesztve, sorsára hagyták.
Napjainkban a Várhegy alatt sebesen zúgnak el korunk gépjárművei, míg
fenn az omladozó kőfalak között megállt az idő kereke.
Szatmári Tamás
Kommentáld!