Szentpétervár (oroszul: Санкт-Петербург, magyar átírásban: Szankt-Petyerburg) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa a Finn-öböl partján, a Néva-folyó torkolatában. 1703-ban alapították. Korábbi nevei Petrográd (Петроград, 1914–1924), illetve Leningrád (Ленинград, 1924–1991) voltak. A helyiek mai szóhasználatában elterjedt a Pityer (Питер) név is. Négy és fél millió lakosával Moszkva után az ország második legnagyobb városa.
A világ egymilliónál több lakossal rendelkező városai közül Szentpétervár található a legészakabbra. A városközpontot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
A város neve
Nagy Péter cár az 1703-ban alapított erődöt saját „égi patrónusáról”, Szent Péter apostolról nevezte el. Első elnevezése a holland nyelvű Sankt Pieter Burch volt, de hamarosan a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg elnevezést kapta.
Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a német nevet tükörfordítással Petrográdra oroszosították.
Lenin halála után 1924. január 26-án a Petrográdi városi szovjet kérelmére a Szovjetek II. Össz-szövetségi Kongresszusa
a város nevét Leningrádra változtatta. A város újabb névcseréjét a
forradalom vezére iránti tisztelettel indokolták, hiszen ez a város volt
az általa vezetett októberi forradalom
helyszíne. A döntés természetesen a szimbolikus politizálás része volt
és az országban zajló politikai változások egyik fontos kifejezője lett.
A Szovjetunió összeomlása után az 1991-ben
tartott népszavazás szűk többséggel a város 1914 előtti nevének
visszaállítását támogatta, és a következő években a várossal együtt az
utcák, terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket.
Fekvése
A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és
kulturális központja volt, ma is lenyűgöző, méltán érdemelte ki az
„Észak Velencéje”, illetve az „Északi főváros” neveket. A Leningrádi terület székhelye (a terület megtartotta a Leningrád nevet, míg maga a város újra felvette eredeti nevét), emellett szövetségi jelentőségű városként az Oroszországi Föderáció tagja, valamint az Északnyugati szövetségi körzet (федеральный округ) székhelye is.
A város területe az alapításkor mocsaras, lápos vidék volt, így
szinte az egész régi városrész cölöpökre épült. A szűken vett város
területe 606 km² (az 1999-ben hozzácsatolt településekkel együtt 1431 km²), amelyből 10 százalék víz. A város ma 42 szigeten
fekszik. Eredetileg ezek száma nagyobb volt, de sokat közülük a
csatornák mostak el. A Néva torkolata körülbelül a tengerszinten
található, így a partjait már korábban gránitkövekkel erősítették meg,
így védve a várost a víztől. Puskin a következőképpen fogalmazott: „a város gránitba öltözik”.
Tipikus óceáni éghajlata van, a nyári átlaghőmérséklet 19 és 22 °C között mozog, míg a téli átlag −4 és −8 °C közötti.
Szentpétervár ugyanazon a szélességi körön található, mint Helsinki, Stockholm, Aberdeen és Oslo (60° É), ezért a szürkület májusban, júniusban és júliusban egész éjszaka tart, ezt a jelenséget hívják „fehér éjszakáknak”. A téli hónapokban viszont a déli órákban sem világosodik ki teljesen.
A Néva rövid, de annál nagyobb vízhozamú folyó. Legnagyobb szélessége
eléri a 600 métert, 74 kilométeres hosszából 28 kilométer esik a város
területére.
Története
A „Bronzlovas” egy 1799-es metszeten
I. Péter szobra: a „Bronzlovas”
A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 16-án azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin tollából), vagyis az elmaradott, feudális Oroszország felzárkóztatásának céljából. Helyét a nagy északi háború (1700-1720) során Svédországtól visszafoglalt Ingermanlandban, a Néva folyó torkolatában határozta meg. Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje (patrónusa) is.
Neve és írásmódja azonban nem orosz, hanem a holland Sint-Pietersburg imitációja, oroszos átirata (I. Péter hosszú ideig élt és tanult Hollandiában).
Mivel az építkezések még háborús időben kezdődtek, az első épület egy erőd, név szerint a Péter-Pál erőd (Петропавловская крепость) volt, melyet a város egyik főépítésze, Domenico Trezzini tervezett.
Ő tervezte a váron belül található Péter-Pál Katedrálist, ahol I. (Nagy) Pétertől III. Sándorig minden orosz cárt koronáztak, illetve ahol az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós és családjának hamvai nyugszanak. Nem titkoltan Velence és Amszterdam
mintájára kívánta felépíttetni városát a cár, sok belső kanálissal,
hajózható csatornával (vízi utcákkal) mely egy egyedi, új, szinte csak
itt fellelhető építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot
hívta életre.
A munkások és jobbágyok kemény munkafeltételek mellett
történő foglalkoztatása jellemző vonás volt, mely során egyes becslések
szerint akár 30 000-en is életüket veszthették.
Az első lakóházat Cornelius Cruys,
az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka vásárolta meg, így
ő lett Szentpétervár első lakója. A tudatos városépítésnek köszönhetően
(lévén a helyén előtte csupán egy mocsár volt) az egész egyetlen
építészeti remekműnek számít, széles, egyenes sugárutakkal, kellemes
nagy parkokkal és rengeteg fényűző palotával, ezért kapta harmadik
becenevét: „A paloták városa”. A leghíresebb ezek közül a Téli Palota.
A hidak döntő többsége felnyitható, manapság látványosságként egy
speciális időbeosztás szerint májustól október végéig az összeset
felnyitják (általában) hajnali 2 és 4:30 között.
A „világ legmesterségesebb városa” – ahogy Dosztojevszkij jellemezte – 1712-ben lett a birodalom fővárosa, Moszkvát felváltva. Ezt a pozíciót egészen a bolsevik forradalom győzelméig birtokolta, mely után, 1917-ben ismét Moszkva lett a főváros. Pár évvel korábban, II. Miklós, Oroszország utolsó cárja a túlságosan németes hangzással bíró Szankt-Petyerburg (Санкт-Петербург) nevet oroszosította, és a várost 1914. augusztus 31-én újrakeresztelte, a Petrograd (Петроград / Pétervár) nevet adva neki. Ezt követően 1924. január 27-én, Lenin tiszteletére (aki három nappal korábban, január 24-én hunyt el) ismét nevet változtatott a város és egészen a Szovjetunió felbomlásáig (1991) Leningrád
néven szerepelt a világ térképein. 1941. július 8-án Hitler
bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja
semmisíteni. Szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát és
megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma. A blokád alatt lévő körülzárt
várost ezután már csak egy 200 km hosszú útvonalon. a Ladoga-tavon
keresztül lehetett megközelíteni. Hitler ki akarta éheztetni az orosz cárok fővárosát. Az orosz hadseregnek csak 1943. január 18-án sikerült a leningrádi blokád áttörése.
1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a visszakereszteléséről Szankt-Petyerburgra. (Ezzel egyetemben 39 utca, 6 híd és 6 közpark is új nevet kapott.)
Kultúra
Szentpétervár az irodalomban, a zenében és a színházban is
világszerte élenjáró. Szentpéterváron minden nagy vallás temploma
megtalálható, itt van a világ legészakibb mecsetje.
Színház, balett
A városban több mint 40 különféle színház található. A Mariinszkij Szinház (korábbi nevén Kirov Színház) ad otthont ad a hasonló nevű balett- és operatársulatnak.[3] Az Alekszandrinszkij Színház I. Erzsébet cárnő megbízásából épült meg 1756-ban. Az itt lévő kadétokból összeállított társulat képezte az orosz színjátszás alapját, de csak 1832-ben kapta meg a mai épületét.
A városban élt és dolgozott Glinka, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij, Stravinsky és Sosztakovics is.
Szentpétervár a balett egyik legfontosabb fejlődési helyszíne. A fejlődés meghatározó szereplői és segítői: Szergej Gyagilev, Vaclav Nyizsinszkij és Anna Pavlova. Talán a világ leghíresebb balettiskolája, az 1738-ban alapított Vaganova balettakadémia is itt található.
Sakk
Szentpétervár lakosai közé tartoznak a világ legkiemelkedőbb sakkjátékosai: Mihail Moiszejevics Botvinnik (többszörös világbajnok 1948 és 1963 között), Borisz Vasziljevics Szpasszkij (világbajnok 1969 és 1972 között, híressé az USA-beli Bobby Fischerrel vívott 1972-es játszmája után vált). Szintén itt élt Viktor Korcsnoj, aki később emigránsként Svájcban telepedett le.
Irodalom
A város több nevezetes könyvtárral rendelkezik. Az 1795-ben megépített Szaltikov-Scsedrin Könyvtár ma az Orosz Nemzeti Könyvtár része. A 30 milliós kötetgyűjteményével a moszkvai Orosz Állami Könyvtár
után második legnagyobb könyvgyűjteménnyel rendelkező intézmény
Oroszországban. A könyvek 85 különféle nyelven lelhetők fel. Az 5000
kötettel rendelkező Puskin Könyvtár lényegében jóval kisebb, de
ugyanolyan értékes. Híres gyűjteménye a költők saját könyvtárából
kerültek ki.
A legismertebb orosz művészek közül többen éltek és dolgoztak Szentpéterváron. Az irodalom szereplői közül Puskin, Dosztojevszkij, Gogol és Ahmatova emelkednek ki.
Múzeumok
Építészet és műemlékvédelem
A Szent Izsák Katedrális és a Szent Péter és Pál Katedrális tornyai
Szentpétervár sokáig az orosz cárok székhelye volt. A városban tartották vagyonuknak jelentős részét, amelynek bizonyítékait ma is láthatjuk. A 2003-as
ünnepségre – amelyen az elmúlt 300 évre tekintettek vissza – számos
látványosságot állítottak helyre. A város körülbelül 250 múzeummal és
4000 védett kulturális-, történelmi- és építészeti emlékkel rendelkezik.
A pétervári épületek 15%-át (kb. 2400 épületet) az UNESCO műemlékvédelem alá helyezte. (Az olasz Velencéhez hasonlatos.)
A városnak azonban főleg költségvetési problémái vannak a műemlékvédelmet
illetően. De más problémák is felmerültek: a házak a szovjet időszak
után katasztrofális állapotba kerültek és ennek megfelelően restaurálni kell őket. Az egyre növő ipar és az erős belvárosi forgalom légszennyezést
okoz, ami az épületek homlokzatát tovább rontja. Habár 2004-ben
elkezdték a műemlékeket privatizálni, még a pétervári ingatlanok 80%-a
az orosz állam kezében van.
Mozik
A kultúra virágzásának vége a filmipar fejlődésével függ össze.
1990-ig a megfilmesítések nagy része az orosz irodalom alapjain állt.
Tucatnyi film készült Anna Karenináról
(az első egy orosz és egy francia 1911-ből, az első nyugati pedig, amit
helyben készítettek, 1997-es). Néhány film kifejezetten a város
történetére korlátozódik. Emellett rengeteg a száma a szovjet
propagandafilmeknek is. A saját műfajában egyedülálló a Noi Vivi film (olasz, 1942), ami a városban játszódó könyv, Ayn Rand Mi élünk
c. művének megfilmesítése – a szovjet októberi forradalom hátteréből
adja meg az olasz fasiszták kritikáját. Az utolsó cár leányainak
történetét Anastasia címmel is többször megfilmesítették. Különösen ismert az 1956-os verziója Ingrid Bergmannal és az utolsó rajzfilmmusicalje (USA, 1997) Don Bluthtól, aki a Walt Disney egykori vezető rajzolója. Különösen a rajzfilmmusical adja vissza felismerhetően az orosz történelem részleteit.
Péterváron (akkoriban Leningrád) játszódik az Intergirl nevű Pjotr Todorovszkij-film is, a Szovjetunió
bukása előtti utolsó nagy mozisikere, különösen kifejező felvételekkel a
városról. A város csak ritkán színhelye irodalmi háttérrel nem
rendelkező fiktív filmeknek. Ezek Pétervárt mindenekelőtt egy befolyásos
és kifejező optikai háttérnek tekintik. Például az Éjfél Szentpéterváron (Egyesült Királyság, 1996) megpróbálja a filmbeli hiányosságokat a pétervári látványosságok bemutatásával pótolni. Az Onegin c. film (1999, Liv Tylerrel) a Puskin-verseket veszi kiindulási alapul, és a környezetet inkább a háttérbe helyezi. Az Orosz-ház c. thriller Sean Conneryvel, Michelle Pfeifferrel és Klaus-Maria Brandauerrel festői képekkel és szimfonikus zenei aláfestéssel inkább a város romantikus oldalát mutatja.
Gothár Péter különleges filmjének, a Haggyálógva Vászkának a helyszíne is ez a város.
Mozik:
- Киноцентр Родина (Rodina)
- Lumière moziklub
- Кинотеатр Художественный (Művész mozi)
- Union
- PIK
- Szaparov
Zene
A peresztrojka
ideje után, az 1980-as években egy igen erőteljes rock műfaj alakult ki
Szentpéterváron. Az együttesek jó része a Leningrádi Rockclub
kereteiben alapult meg, de sokan mások kialakították saját
egyedülállóságukat. A fővárossal, Moszkvával ellentétben, ahol a polgári
szabadságjogok erősebben fejlettek, a leningrádi zene szabadon
fejlődhetett: követte a nyugati stílusokat, azonban mégis megtartotta a
tipikus orosz hangzásokat is. Az akkoriban létrejövő együttesek és
előadók még ma is hatalmas befolyással rendelkeznek. A híres együttesek
közé tartoznak: „Aquarium” (Borisz Grebenscsikov),
„Kino” (Viktor Zoi), „Alissa” (Konsztantyin Kincshev), „AuktYon”
(Leonyid Fjodorov), „Pop-Mechanika” (Szergej Kurjohin), „Zoopark”
(Mihail Mike Naumenko), „DDT” (Jurij Szvecsuk).
Oktatás
A Szentpétervári Művészeti Akadémiát 1757-ben Ivan Szuvalov művészetpártoló alapította. Az intézmény befogadására alkalmas épület Nagy Katalin cárnő megbízására készült. Az épület Jean-Baptiste Vallin de la Mothe és A. Kokirinov tervei alapján épült 1764 és 1789 között, a Néva partján, a Téli Palotával
szemközti oldalon. Az intézmény neve időről időre változott: Orosz
Művészeti Akadémia, Szovjet Művészeti Akadémia, Ilja Repin
Szentpétervári Festészeti, Szobrászati és Építészeti Akadémiai Intézet.
Saját műgyűjteménnyel rendelkezik.
Gazdaság
Szentpétervár az orosz fejlődés és kutatás központja. Ezt bizonyítja, hogy még a Szovjetunió összeomlása és az 1998-as rubelválság után is tovább tudott fejlődni. A feldolgozó ipar majdnem minden ága megtalálható itt, de különösen a hajózás és a gépipar kiemelkedő jelentőségű. Sikeres iparág a elektronika (főleg a légi- és űrutazásban), illetve bútoriparral, élelmiszeriparral és kőolajfeldolgozó iparral is rendelkezik a város. Az utóbbi időben elkezdődött az informatika fejlődése. A gyorsan növekvő város költségvetését a következő nagy vállalatok adói adják ki: a Gazprom leányága, a Gazprom Neft, a WTB kereskedelmi bank és a Transaero légiközlekedési vállalat. Ezen gazdasági ágak sikeressége azonban visszavezethető a remek Pétervári befektetési lehetőségekre.
Különös az autóipar helyzete. Oroszország autómárkája, a Lada korábban monopólium volt a piacon és rengeteg import-eladással rendelkezett. A WTO-ba
való belépés terve pedig változtatott a helyzeten: a belépéshez
különféle féltételeket állított a nemzetközi szervezet, például az
importvámok lecsökkentése. Ilyen okok miatt nevezik Szentpétervárt az
„orosz Detroit”-nak, hiszen a város eddig az összes külföldi autóeladás felét adta.
A növekvő autóipar mellett a város külföldi vállalatokkal is rendelkezik: többek között Wrigley, Gillette, Rothmans, Unilever, Japan Tobacco és Coca-Cola nyitotta meg itt a kapuit. A Carlsberg
tulajdonában álló Baltic Beverages Holding (BBH), szintén itt
tevékenykedik. Ez a legnagyobb sörfőzde Oroszországban és kelet-európai
szinten a Heineken után második helyen áll. A város legfontosabb kereskedelmi partnere Németország.
80 kilométerre Szentpétervártól, Szosznovij Borban található az az
atomerőmű, amelyet legtöbbször „leningrádi erőmű” néven emlegetnek,
hiszen a térség áramszükségletének az 50%-át állítja elő. A
Szovjetunióban Szentpétervár volt a flotta
támogatási pontja. Ma is a város katonai kikötőjében megtalálhatóak a
csatahajók és tengeralattjárók. A világon első dízelmotoros hajó, a Vandal, Ribinszk-ből
1903-ban tervnek megfelelően Szentpétervárra közlekedett. A
peresztrojka ideje előtt a védelmi ipari 80%-át a leningrádi gazdaság
termelte.
Turizmus
A turizmus a város gazdaságának egyik legfontosabb ága. Az UNESCO rangsora alapján a város bekerült a tíz legvonzóbb úti cél közé.[forrás?]
Látnivalói
Közlekedés
Szentpétervár óriási közlekedési csomóponttá vált, hiszen a tengeri, a belvízi hajózás és vasút
is itt találkozik. Az itt található hajókikötő Oroszország
legjelentősebb kikötője (áruforgalom 2007-ben: 59,6 millió tonna). A
fontos kereskedelmi útvonalak Stockholmot, Helsinkit, Kielt, Lübecket és a Keleti-tenger többi kikötőit érintik. A kikötő további fejlődése azonban akadályozott a folyamatosan fejlődő út- és vasúthálózat miatt.
A Néván és csatornáin keresztül kitűnő az összeköttetés a Ladoga-tóhoz, a Volgához és a Fehér-tengerhez. A nyílt vizek eléréséhez a nyitható hidakat éjszakánként felemelik.
Mint a többi nagyváros, Szentpétervár is folyamatosan küzd a növekvő forgalommal. Az első orosz vonat Szentpétárvárról Carszkoje Szelóba ment, és összekötötte vele a fővárost. Az első világháború előtt a Nord-Expressz közvetlenül Pétervárról Párizsba tartott. Ma már közvetlen járatok mennek Murmanszkba, Helsinkibe (a Ladoga-pályaudvarról), Moszkvába (a Moszkvai pályaudvarról), Kalinyingrádba, Minszkbe, Berlinbe, Budapestre és Zágrábba (a Vityebszki pályaudvarról).
Szentpétervár 12 autópályával
rendelkezik: 2006. szeptember 7-én adták át a körgyűrű egy újabb
szakaszát a forgalomnak. A megépített autópálya az eddig városon átmenő,
Finnországból
érkező tranzitforgalmat kb. 50 ezer autó/nap aránnyal enyhítette,
miközben az utazási idő is harmadára csökkent. Az új autópálya egyik
legjellemzőbb ismertetőjegye a függőhíd, ami elég magas: így az egyedüli
Néva-híd Szentpéterváron, amit a hajóforgalom miatt esténként nem kell
felnyitni. A tervezett nyolcsávos autópálya csak 25 kilométeren épült
fel, ezen a szakaszon kívül az autópálya 4 sávos. 2010-re a körgyűrűnek
Pétervár nyugati oldalán is el kell készülnie. Az akkor 115 kilométerre
bővülő hálózat az 1979 óta tartó építkezések után végre elkészül. A
körgyűrűt Szentpétervár „KAD”-nak nevezi. Ennek kiegészítéseképen
tervezi az észak-déli „SSD”-autópályát: ez kötné össze a pétervári
kikötőt és körgyűrűt.
12 kilométerre délre a belvárostól fekszik a Pulkovo repülőtér két termináljával: az egyikről a belföldi gépek, a másikról a külföldi gépek indulnak. Innen indítja járatait a Rosszija
légitársaság, amely az egykori Pulkovo Airline-ból fejlődött ki. Számos
külföldi légivállalalat startol innen, például a németek: Air Berlin, Germanwings és Lufthansa. Közvetlen járatok működnek Pétervár és Berlin, Frankfurt am Main, Köln/Bonn, München, Münster és Bécs között. A Rosszija légitársaság járatai Düsseldorfba, Hamburgba, Hannoverbe és Zürichbe mennek.
villamos
A város öt metróvonala közül az elsőt 1955-ben nyitották meg. A
külvárosokat is elérő metróhálózatot jól szervezett busz-, trolibusz- és
villamosközlekedés egészíti ki. A város 2007-ben 30-35 fős új buszokat
vásárolt, hogy tovább javítsa az északi főváros tömegközlekedését. A
taxit helyettesítő, bevett gyakorlat a városi stoppolás, ami jó
lehetőséget ad az olcsó utazásra és az alkalmi taxisok keresetének
kiegészítésére.
térkép ▼ 
Kommentáld!