Szicília - Európa végvára
Napfény
és tengerpart, égig érő hegyek és füstölgő vulkánkúpok, szűk sikátorok
fölé feszített köteleken száradó ruhák, az egyirányú utcákban szemből
tülkölő autók, észak és dél, kelet és nyugat történelmi-kulturális
találkapontja: Szicília! A Messinai-szoros tükörsima vízén szorgalmasan
pöfög velünk sokat látott vén komphajónk, jómagunk óvatosan könyöklünk a
rozsdásodó korlátra. Egykedvűen bámuljunk a hihetetlen kékséget, mígnem
hirtelen fölkapjuk fejünket: a fölszálló reggeli párában sejtelmesen
ott dereng előttünk Szicília szigete.
A
Földközi-tenger legnagyobb szigetének területe hozzávetőlegesen 26 000
km2, s körülbelül ötmillióan lakják. Közigazgatásilag Szicíliához
tartoznak a tőle északra fekvő Lipari-szigetek, az északnyugatra lévő
Ustica, valamint Pantelleria. Szicília szigetén négy nagyobb hegyvonulat
található, legmagasabb pontja, egyben Európa legmagasabb tűzhányója az
Etna (3370 méter). A sziget legnagyobb, egybefüggő sík vidéke a
Cataniai-síkság, kiterjedése körülbelül 430 km2, s az Etna és a Siracusa
környéki hegyek közé ékelődik. A sziget két főbb folyója a Salso és a
Platani – vízhozamuk igencsak ingadozó, nemritkán nyaranta csaknem
kiszáradnak.
Szicília éghajlata a tengerparti területeken
kellemes, szubtrópusi: a nyár meleg, de nem túl forró, a tél rövid és
enyhe, az évi középhőmérséklet 17 és 19 Celsius-fok között ingadozik.
A
történelem során Szicíliának sokféle lakója volt. Hódítók jöttek és
hódítók mentek az évezredek folyamán, és szinte valamennyi náció nyomot
hagyott a sziget kultúráján. Legkorábbi ismert lakói a szikánok, az
elümoszok, az aszónok és a szikeloszok voltak. Az időszámításunk előtti
VIII. században érkeztek a szigetre a görög kereskedők, és sorra
alapították Szicília ma is létező városait: Szürakuszai, Nakszosz,
Katané és a többiek egytől egyig tengerparti települések. A
kikötővárosok felett uralkodó türannoszok leghíresebbike a szürakuszai
Gelosz volt. Háborúba keveredett a punokkal, akik szép csöndesen kezdtek
megtelepedni a sziget nyugati részén. Az imerai csatában (i. e. 480)
Gelosz legyőzte a Halimkar vezette punokat. (Szicília és Karthágó
vetélkedése persze nem ért ezzel véget, gondoljunk csak például I.
Dionüsziosz későbbi hadjárataira.)
A
következő hódító, a Római Birodalom is csupán három nagy háború után
kaparintotta meg a szigetet a punoktól, s az így római provincia lett.
Róma kettészakadása után a sziget Bizánc fennhatósága alá került. A
viszonylag hosszú békés időszaknak a 827-es szaracén támadás vetett
véget, majd a szaracénok uralmát a pápa által megbízott keresztesek
törték meg a XI. században. Az 1130-ban kikiáltott Szicíliai
Királyságtól kezdve a sziget történelme egészen Giuseppe Garibaldi
1860-as partraszállásáig rendkívül eseménydús: Európa számos
uralkodóháza "megfordult itt" e bő hétszáz esztendő során. Szicília
végül az egységes Olaszország részeként élte meg a soron következő
századfordulót, s 1946 óta különleges alkotmánnyal bíró autonóm
tartomány.
Szicília híres a művészetéről, a sziget
szülöttei voltak mások mellett Luigi Pirandello, Giovanni Verga,
Salvatore Quasimodo, Alessandro Scarlatti, Vincenzo Bellini és Tommaso
Geraci.
A nyüzsgő messinai kitötő forgatagát magunk
mögött hagyva Notóban és Ragusában a barokk építészet vörös homokkőből
emelt remekeit csodálhatjuk meg. Caltagirone városka a kerámiáiról
nevezetes, míg a palermói Teatro Massimo Európa egyik legnagyobb
színháza. De a fővárosban találhatóak Matteo Carnelivari da Notónak, a
quattrocento híres építészetének legszebb épületei: a Palazzo Abatellis,
a Palazzo Aiutamicristo vagy a Santa Maria della Catena.
Ha
csupán a szigeten megtekintésre érdemes katedrálisokat sorolnánk fel,
könnyűszerrel teleírhatnánk egy vaskosabb útinaplót. Szicíliában
rengeteg a látnivaló! Ókori városok romjai Agrimentóban, Imerában;
templomok Segestán és Selinusban; a Királyi Palota Palermóban,
középkori várak Cataniában, Siracusában és Milazzóban; nevezetes tornyok
Ennában, Trapaniban és Gelában; maga a siracusai erődítmény, a termini
vízvezeték, a monreale-i katedrális – s persze közülünk ki az, aki nem
zarándokolna el szívesen Taorminába…
A görög, normann, római, arab, spanyol és a
jó ég tudja még miféle ősökkel büszkélkedő itteniekkel beszélgetve
kiderül, ők elsősorban szicíliainak tartják magukat, s csupán zárójelben
olasznak. (A sicilianu, vagyis a szicíliai önálló újlatin nyelv, s akik
úgy gondolják, hogy az olasz valamilyen nyelvjárása, nagyot tévednek.)
Jóllehet Szicíliáról mindannyiunknak eszébe
jut a maffia, a magunkfajta turista természetesen annak még a nyomaival
sem találkozik, sőt a helybéliek szerint a közbiztonság itt jobb, mint
odafönt a csizmaszáron. Egyetlen dolgot viszont illik megszívlelni: a
nagyvárosokban, különösen Palermóban valóságos "nemzeti sport" a
külföldi rendszámú autók feltörése.
Amúgy
a szigeten a közlekedés több mint kényelmes: az autópályák jól
karbantartottak, a hegyes-völgyes vidéken sok a hosszú alagút és a
karcsú viadukt. A városi közlekedés viszont finoman fogalmazva is
kaotikus, állítólag még egy Rómában vagy éppenséggel Nápolyban
trenírozott autósnak is idegborzoló. A közlekedési táblákat és a
jelzőlámpákat senki sem veszi komolyan, s errefelé index helyett a duda
használatos. Rengetegen közlekednek, pontosabban szlalomoznak robogóval,
méghozzá észvesztő iramban, s nem csupán a fiatalok.
A hagyományos szicíliai ételek eltérnek a
mifelénk jobban ismert olasz konyhától, kevesebb a tészta és több a
zöldség. Például a caponata padlizsánból készült saláta, a crocchè és az
arancine apró gombóckák burgonyából, illetve rizsből, hús, sajt vagy
tojástöltelékkel. A fogyókúrázni vágyók kedvükre válogathatnak egészen
addig, míg meg nem pillantják a helyi cukrászok egyik nevezetességét, a
mandulás marcipánsüteményt.
Ha néhány napot már eltöltöttünk a szigeten,
könnyen észrevehetjük magunkon, hogy többet mosolygunk: hatni kezd
lelkünkre ez a nagyon harsány, ám mégis felettébb szelíd és nagyon is
emberi világ. És szép csöndesen elkönyveljük, hogy igen, így is lehet
élni; majd a karóránkra pillantunk, a homlokunkra csapunk,
kétségbeesetten fölnyaláboljuk a bőröndjeinket, s fejvesztve loholunk a
hajóállomásra.
Kommentáld!