Első ízben mutatták be és értékelték magyar és szlovák kutatók azokat a vizsgálati jelentéseket, amelyeket a két ország szakértői 2008 és 2013 között készítettek.

Ködös reggel a Kürti-szigeten, a Csallóköz egyik gyöngyszemén. 
Fotó: Izsóf Zsolt

Az Akadémia Székházában rendezett tanácskozásra az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága mindazokat – kormányzati tisztviselők, kutatók, természetvédők - meghívta, akik az elmúlt években hozzájárultak a vitás kérdések rendezéséhez.

„Évtizedek óta görgetjük magunk előtt a Dunával kapcsolatos ökológiai, energetikai, jogi és politikai vitáinkat. Pedig a képlet, elvben, egyszerű. Végső soron mindenki megfelelő mennyiségű tiszta vizet, egészséges környezetet, gazdag és változatos élővilágot szeretne” – fogalmazott az Akadémia zsúfolásig megtöltött Nagytermében egybegyűlteket köszöntő beszédében Lovász László, az MTA elnöke.

Amint a továbbiakban elmondta, természetes, hogy a rendkívül összetett problématerületből mást emel ki az energetikai szakértő, mást a környezetvédő és megint mást az, aki a Duna mellett él és például a Szigetközben vagy a Csallóközben van az otthona. A Magyar Tudományos Akadémia azért adott helyet a találkozónak, hogy magyar és szlovák kutatók, kormányzati tisztviselők, természetvédők szakmai érveiket ismertetve tudjanak beszélni a Dunáról. Lovász László kiemelte, hogy a mostani tanácskozástól függetlenül már tavaly ősszel megalakult az az elnöki víztudományi ad hoc bizottság, amelynek fő feladata, hogy felmérje a „víz és környezet‟ tárgykörben eredményesen végezhető kutatások lehetséges tematikáját, illetve azok akadémiai szervezeti hátterét.

A magyar kormány 2008 és 2010 között az összes érintett tudományág csaknem 30 képviselőjének bevonásával vizsgálta a szigetközi rehabilitáció lehetőségeit.

Szlovákia 2012-ben és 2013-ban válaszolt a magyar kutatási eredményekre, felvetésekre és javaslatokra. A két vizsgálati anyag első együttes, nyilvános bemutatásának és értékelésének az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság adott helyet az Akadémia Székházában. „A cél az volt, hogy előmozdítsuk a párbeszédet, lehetőséget nyújtsunk a témával foglalkozó szakértők számára a racionális vitára" – nyilatkozta az mta.hu-nak Németh Tamás akadémikus, a Környezettudományi Elnöki Bizottság (KÖTEB) elnöke. Hozzátette: a bizottság minden fontos szereplőt meghívott a tanácskozásra, amely újabb lépés lehet a vitás kérdések megoldására. Fontosnak nevezte, hogy mindkét országban szakmailag megkérdőjelezhetetlennek számít az az elvárás: ha nem is 50 százalékkal, de a jelenleginél mindenképpen több vízre lenne szükség az öreg mederbe.

Németh Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a Duna, ahogyan mi ismerjük, már a 19. században végrehajtott szabályozások eredményeként alakult ki. Azóta a majd negyed évszázaddal ezelőtti, Szlovákia által végrehajtott Duna-elterelés volt a legjelentősebb természeti következményekkel járó emberi beavatkozás. Az ennek nyomán tapasztalható környezeti változások többségét pontosan nem lehetett előre jelezni, ráadásul az időjárás változékonysága, a Duna felső vízgyűjtő területén tapasztalható, a néhol szélsőséges csapadékmennyiség ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy megannyi kérdésre sokáig nem tudtak választ adni a szakemberek. Mára azonban már hatalmas adathalmaz áll rendelkezésre.

Kutatóintézetek, egyetemek, vízügyi szervezetek adatbázisai teszik lehetővé a szerteágazó vizsgálatokat. Mint fogalmazott, ha sok adat és azok felhasználásával megfelelő mennyiségű kutatási eredmény áll rendelkezésre, ha a különböző szakemberek, társadalmi szervezetek és kormányzati tisztviselők bizonyos keretekben már egyetértenek, akkor van remény arra, hogy a politikusok is könnyebben megegyezzenek.

Szerinte a most nyilvánosságra hozott tanulmányok is azt mutatják, hogy eljött az ideje az adatokat szintetizáló és értékelő gondolkodásnak. A kutatásoknak, monitoringvizsgálatoknak folytatódniuk kell! Németh Tamás reményét fejezte ki, hogy erősödik a kompromisszumokra való készség, a kritikák megfogalmazói pedig egyre inkább nem érzelmeik, hanem a tudományos eredmények alapján fogalmazzák meg véleményüket.

A KÖTEB elnöke hangsúlyozta, hogy az MTA továbbra is kész helyet biztosítani a hasonló rendezvényeknek, a párbeszéd, a közös munka, a szakmai együttműködésre való törekvés nyomán pedig az látható, hogy az álláspontok az utóbbi időben közeledtek egymáshoz.

A szakmai előadásokat követően a meghívott civil szervezetek mondták el véleményüket, majd egyórás vita következett. A vita levezető elnöke, Szarka László akadémikus szerint a valamikori Duna-körből kinőtt csoportok kivételével a résztvevők lényegében azonos álláspontra helyezkedtek. Támogatják az adott feltételek között lehető legjobb megoldást, azaz a magyar-szlovák megegyezés alapján kerüljön több víz a folyóba és építsenek még több fenékküszöböt. 1995-ben ugyanis fenékküszöbbel sikerült a természetvédelmileg értékes magyar oldali hullámtér állapotát stabilizálni. A szigetközi önkormányzatok – a lakosság általános támogatását élvezve – egységesek, és bíznak a megoldást ez irányban kereső szakemberekben – magyarázta Szarka László.

Bős-Nagymaros dióhéjban 
1977 – Szerződés a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére 
1989 - A Magyar Országgyűlés úgy dönt, hogy Nagymarosnál nem épül erőmű 
1992. május - Magyarország megszünteti az 1977. évi szerződést 
1992. október - Dunacsúnnál a Cseh-Szlovák Köztársaság önhatalmúan eltereli a Dunát saját területére 
1993 - Magyarország és Szlovákia egyaránt a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul 
1997 - A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete. Az ítélet végrehajtásával kapcsolatos kétoldalú tárgyalások azóta is tartanak. 2007 - Magyarország és Szlovákia a tárgyalások előmozdítása érdekében közös stratégiai környezetvédelmi vizsgálatot indított 
2010 - Magyarország a szigetközi régió rendezésére hat különböző műszaki megoldás közös vizsgálatára tett javaslatot 2013 - A szlovák fél elvégzi az átadott magyar javaslatok részletes műszaki és ökológiai értékelését

A magyar kormány álláspontja, mely 1998 óta változatlan 
Magyarország nem épít sem Nagymarosnál, sem máshol újabb duzzasztóművet a Dunán 
A meglévő műszaki adottságokra tekintettel rehabilitálni kívánja a közös szigetközi Duna-szakaszt
Több vízre tart igényt a szigetközi közös Duna-szakaszban 
Nem kíván részt venni a bősi erőmű üzemeltetésében 
A nemzetközi hajóút által érintett közös Duna-szakaszon törekszik a Duna Bizottságnak a hajózóút paramétereire vonatkozó ajánlásait teljesíteni 
Szorgalmazza, hogy a felek kölcsönösen mondjanak le az egymással szembeni kártérítési igényeikről

Forrás: mta.hu