Szigetvár
Szigetvár a 16. században
Szigetvár (németül Großsiget, horvátul Siget) Baranya megyei város, a Szigetvári kistérség központja.
Fekvése
A dél-dunántúli település Baranya nyugati szélén helyezkedik el, a Zselic déli oldalán, a domboktól nagyjából 8 kilométerre, sík területen.[3] A várost kettészeli az Almás-patak, amely a szabályozás előtt gyakran kiáradt, a környéket mocsaras árterévé téve.
A város közúton megközelíthető Barcs és Pécs felől a 6-os, illetve Kaposvár irányából a 67-es főutakon. Közúti távolsága Barcstól és a horvát államhatártól 31 km,[4] Pécstől 35 km,[5] míg Kaposvártól 40 km.[6] Érinti a Nagykanizsa–Gyékényes–Barcs–Pécs vasútvonal.
Története
A település területe már a történelem előtti időkben is lakott hely. Kelta, római, majd avar uralom után a környék Botond törzse alá kerül.
A hely első védett épületét az Almás-patak mocsaras árteréből kiálló, szigetszerű földsávon építették meg. A sziget egykori birtokosai magukat „Szigethi” néven említik, a vár
alapítójának a család egyik tagját, Anthemius-t tartják. Ennek unokája,
Szigethi Oswald építtette az első erősséget, a kör alakú, háromemeletes
lakótornyot. Ez képezte a későbbi belső vár magját. A sziget körüli
mocsaras tavat idővel kimélyítették és földsáncokkal körültöltötték.
A
várat előbb a Garayak, majd enyingi Török Bálint birtokolta, kinek udvarában élt 1541-ig Tinódi (1542-ig [7] ). 1543-ban Ferdinánd király tulajdonába került. 15. századi okmányok a városról, mint oppidumról szólnak, feltehető, a téglalaprajzú város ekkor már körülkerített, védett hely volt.
A török támadások ellensúlyozására a várat és a várost megerősítik: 1548-1549-ben
kiszélesítik a vár körüli tavat, megerősítik a sáncokat, megépítik a
négyszögalaprajzú vár sarkain a földbástyákat, az északnyugatit már
kőből készítik. A vár középpontjában a belső vár, a középkori nagy
lakótorony állt, a belső vár kijáratát földsánc védte. Tömésfalból
készítették a vár falait és szabálytalan alaprajzú bástyáit.
Az Óvárost vert cölöpsor és széles vizesárok vette körül, a várral
cölöphíd kötötte össze. A várost 6–7 m magas, sarokbástyákkal erősített
tömésfalakkal védték. A megerősített Szigetvárt 1556-ban Ali budai pasa ostromolta, de csak a felperzselt Óvárost sikerült bevennie. 1558-ban kezdődött a vár nagyszabású megerősítése. Zrínyi Miklós várkapitánysága idején (1561-1566)
alapították az Újvárost is. Az 1566-os ostrom idején pusztult el
középkori kerek torony. A vár bevétele után a török azonnal megkezdte
Szigetvár újjáépítését. Előbb a várat erősítik, majd a város
középületeit építik meg. A város a török uralom alatt előbb a budai majd a kanizsai vilájet alá rendelt szandzsák központja volt.[8]
1689-ben
foglalják vissza a várat, a török elvonulása után a Vár és az Óváros
teljes épségben jut a császáriak kezére. Ekkor építik ki az északi
várfal kazamatarendszerét. Az Újváros 1686-ban porig égett.
Lakossága 1891-ben 5078 fő volt.
Az első világháborút követően szerb megszállás alá kerül, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság része; a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországhoz csatolják.
A település az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták át a Szigetvári járás részeként Baranya megyéhez. Városi rangot 1966-ban kapott.
Az Országgyűlés 2011-ben
– Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságáért, a hazaszeretetből
és áldozatvállalásból való példamutatásáért – Szigetvár városnak a
„Leghősiesebb Város” („Civitas Invicta”) címet adományozza.[9
Zrínyi Miklós és I. Szulejmán szobra a Magyar–Török Barátság Parkjában (Metin Jurdanur alkotásai
Szigetvár, a vár keleti fala
Kommentáld!