Néhány hónappal ezelőtt vezető hír volt a Tátrával kapcsolatban a Niebieska-torony falában történt hatalmas sziklaomlás, amely elsöpörte, és azóta is életveszélyessé tette a Sas út kezdetéhez vezető egyik gyakran használt népszerű turistautat. A Tátra nagyon hosszú idő elteltével először mutatta meg a turisták tömegeinek az erejét, és a sziklaomlásról készült fotók elárasztották a világhálót. Az ilyen természeti folyamatok természetesen nem egyedülállóak a Tátrában, egyre többen teszik fel azonban a kérdést, hogy az utóbbi években nőtt-e ezek gyakorisága? Komolyabb kutatások nélkül nagyon nehéz megmondani, szeptember végétől azonban hasonló eset történt a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný Gerlachovský štít) északnyugati falán is.
A sziklaomlás tényét szeptember 20-án dél körül észlelte egy arra járó lengyel hegymászó. Tudta, hogy maga az eset a megelőző négy hétben történhetett, azután, miután ő maga utoljára járt a Kacsa-völgy (Kačacia dolina) felső részében. Gyorsan kiderült azonban, hogy valószínűleg sokkal frissebb eseményről van szó. Először is azon a napon nem múlt el úgy egy óra sem, hogy ne zuhantak volna le újabb sziklatömbök. Másodszor az egész területet, több mint 500 méter távolságig a vályútól fehér por borította, az utolsó intenzív csapadék pedig, amely valószínűleg el tudná tüntetni ezeket a nyomokat, szeptember 15-én fordult elő.
Valószínűsíthető tehát, hogy a sziklaomlás valamikor szeptember 17-én délután és 19-én reggel között következett be. Maga az omlás többé-kevésbé a Természetbarát-torony (Biskupská čiapka) magasságában, a főgerinctől néhány tíz méterre következett be, a sziklatörmelék a teljes Komarnicki-szakadékon (Žľab Komarnických) keresztül, függőleges irányban kb. 400 métert megtéve az alatta lévő törmeléklejtőre zuhant, több helyen is másodlagos károkat okozva.
Hegymászó szempontból a sziklaomlás a jelenleg általánosságban használt alábbi útvonalakat érintette:
1) Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs – Komarnicki-út. (Paryski 1620)
Nyári körülmények között ez az útvonal gyakorlatilag megszűnt, mivel a vályú alja a középső küszöb és a Tajber-pad (Tajbrová lávka) között friss törmelékkel van feltöltve.
Téli körülmények között nem lehet tudni, járható-e, mert a kitörési zóna a vályú felett található.
2) A főgerinc a Keleti-Batizfalvi-csorba (Východné Batizovské sedlo) és a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs között (Paryski 1618).
Annak ellenére, hogy a közvetlenül a sziklaomlás mellett vezető, legegyszerűbb és leggyakrabban használt útvonal nem sérült meg, az ezen a területen történő mozgás potenciálisan veszélyes lehet.
3) Traverz a Keleti-Batizfalvi-csorbából (Východné Batizovské sedlo) a Középső-Gerlachfalvi-csorbába (Predná Gerlachovská lávka) a Tajber-padon át (Paryski 1640).
A közelmúltig ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy a Martin-út középső szakaszáról visszatérjünk a Batizfalvi-völgybe, jelenleg azonban közvetlenül a sziklaomlás alatt, a Komarnicki-szakadék katlanán át futó útvonal friss sziklatörmelékkel van töltve.
Összességében az lehet a benyomásunk, hogy a sziklaomlások tekintetében ez az év egyedülálló a Tátrában, ezzel szemben csak az utóbbi évtizedben számos hasonló esemény történt a hegységben.
Kommentáld!