1979. június 25-én egy rosszul végződött mentőakció a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) történetének egyik legsúlyosabb légi katasztrófájaként vonult be a Magas-Tátra történelmébe. A szokásos mentőakciónak induló repülés végén negyven évvel ezelőtt, a sérült mentéséhez induló, a Belügyminisztérium tulajdonát képező Mi-8 típusú helikopter – fedélzetén kilenc utassal – a hegynek ütközött és lezuhant. A balesetben heten életüket vesztették.
Június 25-én, egy hétfői napon kapták a riasztást a hegyimentők, hogy egy 47 éves német turista a nyári hómezőn súlyos lábsérülést szenvedett a Malompataki-völgyben (Mlynická dolina), a Lorenz-hágó (Bystré sedlo) közelében. A segítségére induló helikopteren hat hegyimentő (Štefan Estočko, Martin Hudák, Pavol Húska, Bernard Jamnický, Ladislav Janiga és Milan Kriššák) és a helikopter háromfős személyzete (Vladimír Bačák első pilóta, Svatopluk Nitsch másodpilóta és Václav Dvořák fedélzeti mérnök) tartózkodott.
A balesetről évente megemlékeznek, de nem a baleset helyszínén, amelyet csak több órás gyaloglással lehetne megközelíteni, hanem az újtátrafüredi temetőben. A baleset helyszínén még 40 év elteltével is megtalálhatóak a lezuhant helikopter roncsainak maradványai.
25 évvel ezelőtt, 1994. augusztus 11-én, a délutáni órákban négy hegyimentővel a fedélzetén, mentési feladatok ellátása közben a földbe csapódott a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) Sokol típusú helikoptere. A katasztrófát senki sem élte túl. A TOPR helikoptere két pilótával és hat hegyimentővel a fedélzetén pár perccel 13:00 óra előtt szállt fel a bázisról a Gąsienica-völgy irányába, ahol két sérült svéd turista kérte segítségüket. A helyszínre érkezve Janusz Kubica és Robert Janik azonnal kiugrottak a gépből, és odafutottak a géptől kb. 40-50 m-re fekvő sérült nőkhöz. Kiderült, hogy mindkét turistának eltörött a lába. Éppen hozzákezdett volna a sérültek ellátásához, a szükséges felszerelés összeállításához, amikor egyik futva odaérkező társa közölte vele, hogy a mentés vezetője, Janusz Kubica megsérült. Az 1 m magasságban lebegő gépen tartózkodó egyik hegyimentő, Mieczysław Ziach olyan hangot hallott, mintha légpuskát sütöttek volna el, majd szeme sarkából azt látta, hogy a helikopter közelében görcsbe rándult lábakkal fekszik a földön Janusz Kubica. Mivel azt gondolta, hogy elájult, azonnal odafutott hozzá, ahol azt látta, hogy társa fején kb. 5 cm átmérőjű seb található. A mentésben részt vevők úgy döntöttek, hogy sérült társukat a lehető leggyorsabban a zakopanei kórházba kell szállítani, a mentés folytatására pedig helyettesítő egységek kirendelését kérték.
A helikopter két pilótával, a sérült hegyimentővel és egy negyedik társukkal a fedélzetén azonnal elindult a város irányába. Sebessége rövidesen elérte a 248 km/órát. A Nagy-Király-púpot (Wielka Kopa Królowa) elhagyva hirtelen csökkenni kezdett a repülési magasság. A baleset vizsgálata során megállapították, hogy a felső rotorlapát műszaki meghibásodása következtében a gép irányíthatatlanná vált, majd az Olczai-völgy magasságában, a Nagy-halom (Wielki Kopieniec) erdős lábánál bekövetkezett a katasztrófa. Az azonnal megkezdett mentésben részt vettek a TOPR, a TPN munkatársai, valamint a nemzeti park önkéntesei. A helyszín megközelítése nagy nehézségekbe ütközött, több száz méteren át utat kellett törni a meredek hegyoldalon. A lezuhant helikopter roncsai mintegy 1000 m-es körzetben szóródtak szét, legmélyebben feküdt a gép törzse, benne a négy ember holttestével. A balesetnek voltak szemtanúi, sőt, a Nosal tetején egy 12 éves fiú videóra rögzítette az utolsó másodperceket. A helikopter lezuhanása előtti utolsó másodpercek történései itt láthatók:
A lengyel médiában még sok évvel a tragédia után is titokzatosság, különböző híresztelések övezték a balesetet. A helikopter gyártója eleinte igyekezett kizárni a műszaki hiba lehetőségét, a gép fekete doboza a földbe csapódás során megsérült, és használhatatlanná vált.
A hosszan tartó és alapos vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a gép légcsavarja – valószínűleg anyagelfáradás miatt – menet közben elrepedt, ragasztott darabjai egymástól elváltak. Ezt a hangot vélte lövésnek a mentés során a gépben tartózkodó egyik hegyimentő, és a törött légcsavar egy lerepülő darabjától sérült meg másik, a mentést vezető társa. A véletlenek szerencsétlen összejátszása folytán a mentés vezetője éppen ott tartózkodott, amerre a rotor-lapát levált darabja iszonyú sebességgel elrepült. Később, már a város irányába történő maximális sebességű repülés során a légcsavar teljesen szétesett, a gép egyre erősebben vibrált, majd elkezdett forogni a saját tengelye körül, végül pedig lezuhant. Ma már nehéz megmondani, hogy a gép személyzete észlelte-e a meghibásodást, esetleg éppen emiatt igyekeztek maximális sebességgel mielőbb kórházba juttatni sérült társukat. Egyes feltételezések szerint amennyiben a helikopter lassabban repült volna, talán még törött légcsavarral is eljuthatott volna a bázisra.
Az eseményt övező titokzatosság amiatt alakulhatott ki, hogy az ügy vizsgálata során kiadott (egyébként sem egyhangúan meghozott) szakértői véleményt többen, így pl. független repülési szakértők és tapasztalt pilóták is megalapozatlannak tartották, és tartják a mai napig is.
A baleset során életét vesztette:
Bogusław Arendarczyk (1962-1994) hegyimentő, pilóta.
Janusz Rybicki (1953-1994) hegyimentő, pilóta.
Janusz Kubica (1948-1994) hegyimentő, a mentési akció vezetője.
Stanisław Mateja Torbiarz (1943-1994) hegyimentő.
Forrás: tygodnikpodhalanski.pl
Kommentáld!