A napokban történnek a gyöngybagoly költőhelyek ellenőrzései. Elhagyott házakban, malomromokban, kastélyok, gazdasági épületek, templomtornyok padlásain jártunk.

Kevés már az olyan, hely ahol a gyöngybaglyok (Tyto alba) nyitott templomtornyokban vagy régi elhagyott épületek padlásain költenek. Gyerekkoromban nem így volt, akkoriban, úgy harminc esztendővel ezelőtt, még kézzel harangoztak, szinte minden torony nyitott volt, szabadon ki-be közlekedtek a gyöngybaglyok. Ezek az idők elmúltak. Napjainkra tornyok padlásaira, zsalugáterek mögé úgynevezett költőládákat, helyezünk ki, hogy a madarak biztonságban nevelhessék utódaikat. Nagy volt a meglepetés mikor feleségemmel egy kis Veszprém megyei Árpád-kori templom, szűk tornyának lépcsőjén felkúsztunk a toronyba elhelyezett költőládához. Mondja nejem: „itt nincs gyöngybagoly szag, pedig tavaly még költött a madár”. A láda tetejét leemelve azonban két kuvik fióka (Athene noctua) tekintett ránk a sarokból.

A kuvikra jellemző, hogy inkább alacsonyabb helyen költ, ez a torony pedig elég magas. Megfigyeléseim során ez volt az első kuvik megtelepedés templomtoronyba elhelyezett költőládában. Más szakemberektől is érdeklődtem ez ügyben, de számukra is újdonság volt kuvikfióka ilyen magas helyen, egyikük ugyan említett egy Somogy megyei helyszínt.

A madár tudományos elnevezése a bölcsesség Istennőjéről Athénétől származik. A magyar elnevezését hangja alapján kapta. A kis termetű bagolyfaj, tömege 190 gramm. Röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet. Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszállakat. A hím és tojó tollazata azonos, közöttük csak méretbeli különbség van, a tojó valamivel nagyobb a hímnél.

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a „halálmadár” elnevezés, amivel ezt a kis termetű bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem csak kitalálásról van szó, hiszen a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van. A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleumlámpa vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek korán keltek és korán feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta le a szemét örökre, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke.

Állandó madarunk, téli napsütéses időben gyakran nappal is mutatkozik. Állománya az állattartás visszaszorulásával nagyon megritkult, a Dunántúlon már ritka fajnak számít. Az Alföldön a tanyavilág szórványosan előforduló madara. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Írta és fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor