A Hargita-hegység a Kelemen-Görgény-Hargita vonulat része, a Görgényi-hegység folytatása. Vulkanikus eredete miatt főképpen andezit alkotja. A mára már kihunyt rétegvulkán peremén fekvő Madarasi-Hargita – évszaktól függően – számos sportolási lehetőséget kínál. A téli sportok szerelmesei számára igazi síparadicsom, ahol még akár májusban is hódolhatnak szenvedélyüknek. A nyári hónapoktól az első őszi fagyok beköszöntéig már inkább a bakancsos turisták veszik birtokba a hegyet.
A menedékháztól köves földút vezet fel a csúcsra. Ahogy egyre feljebb haladunk a törpefenyvesekkel kísért ösvényen, szél fodrozta székely zászló tűnt fel a távolban. A csúcsra érve kopjafák, kőhalmok és keresztek sokasága hirdeti a világ minden pontjáról ide zarándokolt magyarok emlékét. A csúcsról elénk tárult körpanoráma magával ragadó és felejthetetlen élményt nyújtott. Némi kényelmes nézelődést követően a csúcsról leereszkedve folytattuk utunkat a Szökő-láp és a Szökő-vízesés irányába.
Kilátás a csúcsról
FORRÁS: DR. OTTÓ ANITA
A csúcs északkeleti lejtőjén, lucfenyvesekkel körbevett tisztáson terül el Székelyföld legjobb állapotban megmaradt lápja az úgynevezett Rákosi Sáté vagy más néven Szökő-láp. Lassú lefolyású forrásvizek, időszakos patakok tűnnek el a tőzeges lápon, amely mintegy 25-30 hektáros területen látható. A kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselő dagadóláp első ránézésre nem tűnik ki a környezetéből, így sokan észre sem veszik, hogy igazi ritkaság mellett haladtak el. Ezek az élőhelyek az emberi beavatkozásra fokozottan érzékenyek, ráadásul a biodiverzitás megőrzésében is kiemelt jelentőséggel bírnak.
A vízesés felé ereszkedtünk tovább, utunk áfonyabokrokkal szegélyezett. Az újra meredekebbé váló hegyoldalban ismét előbukkant a Szökő-patak. A fokozatosan kiszélesedő vízfolyam egyszer csak vízesésként zuhog le az alatta elterülő hatalmas sziklákra. A Szökő-vízeséstől szinte karnyújtásnyi távolságra a székelyudvarhelyi Harmont Hegyimentő Egyesület készítette filagória áll.
Útban Hargitafürdő felé
FORRÁS: DR. OTTÓ ANITA
Eredeti úti célunk a menedékháztól nagyjából 11 kilométerre fekvő Hargitafürdő volt, ám a híresen szép vízesés látványát semmiképp sem hagyhattuk ki. Visszakapaszkodtunk a magasabb részekre, majd kellemes gerincúton folytattuk utunkat Hargitafürdő irányába.
Túravezetőnk elmondta, hogy az erdősebb részeken egyre gyakrabban lehet barnamedvével találkozni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy vadon élő állatról van szó, amely komoly sérülést is tud okozni, ezért óva intett minket attól, hogy megpróbáljuk odacsalogatni, esetleg megetetni. Az a legjobb, ha a medve még idejekorán érzékeli jöttünket, ezért időnként hangos kurjantással, tapssal kell figyelmeztetni, hogy időben elinalhasson ez az egyébként igencsak félénk állat.
Az út erősen lejteni kezdett, nagyobb sziklák közt botladoztunk az immár egyre nehezebbé váló terepen. Hargitafürdő szélén az Uz Bence menedékházban fogyasztottuk el jól megérdemelt gőzgombócunkat, majd jóllakottan, élményekkel gazdagodva fordultunk vissza a Madarasi Hargitára vezető turistaútra.
Legyen szó egy rövidebb sétáról a csúcsra, vagy egy hosszabb túráról a Szökő-vízeséshez, esetleg Hargitafürdő felé, a Madarasi Hargitára érdemes újra és újra visszatérni, hiszen számos látnivalót és ritkaságot őrizget. Itt még lehetőségünk van megélni azt a pillanatot, amikor körbezár minket az érintetlen ősvadon.
Kommentáld!