Székely vidékeken a szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, és egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság.

A szüret már a 16-17-ik századtól ismeretes népszokás, sok évszázados hagyománya van már. Régen igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. A szüret időpontja a 18-19-ik századtól valamilyen jeles naphoz kötődött. Különböző bortermelő vidékeken különböző időpontokban kezdődik a szüret Szent Mihály napjától (szeptember 29. ) Simon – Júdás (október 28.) napjáig. Ma már azonban ez az esemény akár egy hónappal korábban is kezdődhet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Nagy mulatságok, felvonulások voltak ilyenkor, amely este bállal zárult.

A szüret valódi ünnepi esemény számba ment a falu életében. Általában zajkeltéssel kezdődött. Ezt követően indulhatott a munka. A szüret napjára kora reggel kivonuló szüretelők ellepték a szőlőst, vídám nótázással megkezdődött a munka.

Az egykori szüretelők elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, amely gazdától-gazdáig haladva elhúzta a szüretelők nótáját, a fizetség a gazda belátására volt bízva, általában szőlőből, mustból állott. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap.

A szüretelők a szőlősből kivonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. Így mentek az esti táncos mulatságra. Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket.

A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még mindig a szüreti bál része. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.

A szüreti bál hagyománya a 20. században olyan helyeken is elterjedt, ahol nem is termesztettek szőlőt.

A szüreti bál még ma is élő néphagyománya a székelységnek. A szüreti szokások mai formájukban a szüreti felvonuláshoz, menethez és a bálhoz vagy mulatsághoz kötődnek. A ma még mindig élő szüreti szokások elsősorban a 18–19. sz.-i uradalmi szőlőmunkások szokásainak mozzanatait vették mintául. E szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak.

A szüreti bált általában a fiatalok rendezik. A szüreti szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) beöltözött szereplők alakítják. A fiatalok választanak bírót, bírónét a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények közül. A bíró kíséretéhez tartozik két pandúr, két kisbíró és két cigány. Az utóbbi kettő feladata, hogy cigánynak öltözve mókázzanak.

A mulatság egy felvonulással kezdődik. A szüreti bált rendező székelyruhás fiatalok feldíszített szekéren és lóháton, 1-2 zenésszel és nótaszóval bejárják a falu utcáit és a környék falvait, hívogatva a fiatalságot a szüreti bálba.

A bíró és bíróné kocsiját a két pandúr kíséri lovon, mögöttük lányok ülnek a kocsiban, virágkoszorúval díszített kosarakkal. A legények a lányok mellett lovagolnak. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért.

A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül sok helyen olyan beöltözött szereplők is jelen vannak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.

A falu fiataljai szőlővel díszítik a báltermet, a díszlet fő tárgya 1-2 szőlőkoszorú. Nagy fürtöt készítenek, amit a fő helyre tesznek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatják a mulatozók, vagy a végén kisorsolják. A csőszlegények és -lányok feladata, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. Akinek sikerül szőlőt lopnia a koszorúból, bírságot fizet.

A szüreti bál fénypontja a csősztánc, amelyet a népviseletben pompázó csőszök táncolnak.

A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítik. Ilyen például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakítják, azaz szőlőfürtöket lógatnak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakítja. Ha elkapják őket, bíróság alakul és mókás büntetéseket szabnak ki rájuk.

A szüreti bálokon reggelig mulatnak a résztvevők.
Egyes székely falvakon a szüreti bált, még mindig a legrangosabb helyi ünnepként tartják számon.

 A csőszök felvonulása

Felhasznált irodalom:

- Magyar Néprajzi Lexikon 5.kötet Kecskés Péter-Ujváry Zoltán: Szüret címszó Akadémiai Kiadó, Bp., 1982.
- Madarassy László: Magyar szüreti szokások in: Ethnographia, 1929. 162-175.
- Magyar Néprajz VII. kötet Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok - ünnepi szokások c. fejezet Akadémiai Kiadó, Bp., 1990.
- Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (Műveltség és Hagyomány, 1969).