Tamás apostol
Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás
Tamás apostol, a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, ujjait a sebeibe tette, innen elnevezése: Hitetlen Tamás. Neve az arámi Taumá / Tómá-ból ered, ami „ikrek”-et jelent.
Apokrif evangéliumok szerint Mária
mennybemenetelének hírére ugyancsak kételkedett, és jelet kért az Úrtól
bizonyságképpen, amit meg is kapott egy, az égből lehulló öv
formájában. Innen is eredeztetik „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer
kételkedett”.
III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, ami az apostol későbbi életét meséli el. Ebben Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Küldetése szerint a pártus
király, Gondofer (uralkodott Kr. u. 21-47) palotáját kellett
felépítenie. Így is tett, csodálatos palotát épített, és a munkájáért
kapott pénzt szétosztotta a szegények között, sőt, prédikált is,
hatalmas tömegeknek. Innen továbbvándorolt, ahol folytatta apostoli
tevékenységét, csodákat is tett. A király elfogatta, és egy főpapja
leszúrta. Holttestét a megtérített keresztények tisztességgel
eltemették.
A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen van, amit a Paradicsom
vize vesz körül. A hegyen templom áll, annak oltárán ezüst szekrény,
előtte örökké égő lámpás. A szekrényben nyugszik Tamás holtteste.
Holttestét 230 körül Szíriába, Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el.
Szent Tamás talán legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs,
ahova minden évben ezrével járnak a zarándokok. A bevándorolt
portugálok hagyománya szerint Tamás, mennybemenetele előtt ott lépett
utoljára a Földre.
Attribútumai: öv, mérőléc, és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.
Szent Tamás ünnepnapja július 3., ami relikviái Szíriából való hazahozatalának napja. Rómában a 9. században december 21-ére tették az ünnepét. 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg Ádvent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ára. A keleti egyház július 8-án ünnepli.
Tamás, mint egyházalapító
Tamás Indiában végzett apostoli tevékenysége révén a dél-indiai
keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, aminek két ága
alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység.
Az általa alapított egyik legnagyobb mai egyház neve a szír-malabár katolikus egyház.
Lásd még
Irodalom
Kommentáld!