- végül, de nem utolsó sorban a generációk óta a lakott területeken fészkelő gólyák gyorsan rájönnek arra, hogy ha télen itthon maradnak, akkor az emberek etetéssel segítik őket.
Látható, hogy az itthon maradó fehér gólyák korántsem esélytelenek, alkalmazkodóképességüknek, az emberek segítségének és némi szerencsének köszönhetően reális esélyük van túlélni a telet. Az elmúlt évek megfigyelési adatai, különösen Fülöp, a Spanyolországból Magyarországra települt fehér gólya példája is azt mutatja, hogy ha egy madár túlélte az első áttelelést, akkor az így szerzet rutinjának, helyismeretének köszönhetően jó eséllyel dönt a következő ősszel is a maradás mellet.
Mivel és hogyan etethetők a telelő gólyák?
Az, hogy a gólyák dögöt is esznek, az énekesmadarakéhoz hasonlóan megkönnyíti a téli etetésüket. Azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy ezeknek a madaraknak a csőre tépésre nem alkalmas, torkuk pedig messze nem olyan tágulékony, mint például a kormoránoké, ezért nemcsak a táplálék fajtája, de a felkínált falatok megfelelő nagysága is fontos szempont:
- 10 cm-nél nem szélesebb keszegek, a magas hátú vagy ennél nagyobb halak darabolva
- 10–15 cm hosszú, kétujjnyi vastag nyers marhahús darabok; kacsa-, liba-, pulyka-, tyúkszív és zúza; apró, hosszúkás darabokra vágott csirke farhát (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt sem állatnak, sem embernek nem adható!)
- tenyészetből származó egér, süldő patkány, naposcsibe és naposkacsa tetemek.
Az áttelelő gólyák napi eleségigénye sok mindentől függ. Ezek között a legfontosabb az adott példány egészségi állapota és kondíciója. Egy legyengült, éhező egyed akár két-háromszor annyit is ehet, mint egy napok-hetek óta folyamatosan eleget táplálkozó, megfelelő tartalékokkal rendelkező állat, mely akár egy-két napnyi éhezést is kibír. A megfelelő kondícióhoz szükséges táplálékellátottságot, és a napi táplálékigényt télen elsősorban az időjárás befolyásolja. Ha nappal is tartósak a kemény fagyok, illetve ha napokon, heteken keresztül vastag hótakaró borítja a földeket, akkor több ennivalót kell adnunk nekik. Ha azonban enyhül az idő: sokat süt a nap, nincs hó és a vizek sem fagynak be, akkor a madarak több pockot és egeret (esetleg halat) tudnak fogni, ezért akár jelentősen kevesebb "rásegítésre" van szükségük vagy teljesen el is maradhatnak az etetőhelyről. A madarak aktuális táplálékigényét az jelzi legjobban, hogy a felkínált mennyiség elfogy-e vagy sem. Ha mindent megesznek, akkor érdemes többet adni nekik, ha pedig több napon keresztül meghagynak ebből, akkor csökkenthetjük is az adagot. Ebből következően az alábbi mennyiségi adatok iránymutató jellegűek, ennél többet is igényelhetnek vagy kevesebb is elegendő lehet:
- 3–5 db tenyérnyi keszeg,
- vagy egy nagy marék marhahús nyesedék,
- vagy 5–15 egér,
- vagy 1–3 süldő patkány,
- vagy 5–15 naposcsibe, naposkacsa.
Az etetés elkezdése a dolog legkényesebb része. Lassan, nem közvetlenül a madarak felé haladva közelítsük meg 15–20 méterre (vagy amennyire felrebbenés nélkül engedi, ennek előjelei jól láthatók) a földön keresgélő gólyát, majd lassú, nyugodt, alulról induló kézmozdulattal dobjuk a közelébe a táplálékdarabokat. Amint ezzel megvagyunk, óvatosan hátráljunk el, hagyjunk teret és időt a madárnak, hogy felfedezze az élelmet, hogy rájöhessen, neki próbálunk segíteni.
Néhány alkalom után már nem nagyon kell óvatoskodni, a madarak tudni fogják, sőt, várják is az etetést, különösen akkor, ha alkalmazni tudjuk az alábbi praktikákat:
- Etetéskor érdemes fütyülni, hívóhangot hallatni – a lényeg az, hogy mindig ugyan azt a hangot adjuk –, mert ezt a madarak gyorsan megtanulják, és tudni fogják, hogy a közeledő ember táplálékoz hoz.
- Próbáljunk meg a nappal azonos időpontjában élelmet vinni a gólyáknak, akik néhány alkalmat követően már várni fogják ezt, távolabbról is odarepülnek, ami azért is fontos, hogy a táplálékot ők, ne pedig macskák és kutyák szedjék össze.
A képeken látható telelő fehér gólyákat a környékbeliek rendszeresen etetik, amit a
madarak megtanulnak kihasználni. Az ilyen gondoskodó helyeken a gólyák az
emberek segítségére is építve rendszeres áttelelővé válhatnak
(Fotó: Dr. Mezey Károly).
Miként ellenőrizhető a gólyák fizikai állapota?
A téli tarlókon, belterületi füves területeken vagy akár parkolóban, járda mellett, udvarban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, röpképtelenség ad.
Ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Ha megy neki, akkor minden rendben van, a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madár egészséges. Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, "rossz" mozgású, akkor vagy sérült vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget is kérhetünk.
Kinek szólhatunk, ha baj van?
Magyarországon a madármentés feladatát több intézmény: nemzeti parkok, civil szervezetek, de elsősorban az állatkertek látják el (részletek >>). A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállításához országosan egyedül a nemzeti parki őrszolgálat rendelkezik emberekkel és járművekkel, ezért baj esetén a területileg illetékes nemzeti park igazgatósához fordulhatunk. A területi illetékességről a nemzetipark-igazgatóságok portálján tájékozódhat.
Mi történik a mentet madarakkal?
A madarak az állatkerti és egyéb mentőhelyeken szükség szerint megfelelő orvosi ellátásban és folyamatos táplálásban részesülnek, így a szabad ég alatt is gond nélkül átvészelik a telet. Tavasszal aztán az egészséges, röpképes állatokat el lehet engedni.
Mentett gólyák ...
... a Jászberényi Állat- és Növénykert tavi bemutatójában (Fotók: Orbán Zoltán).
Kérjük, küldje be téli gólyamegfigyelési adatait!
A gólyák telelési viselkedésének megismeréséhez pontos adatokkal kellene rendelkeznünk ezekről a madarakról.
Kommentáld!