Telepátia ember és állat között

Bárki, aki akár kutyával, akár macskával él együtt tudja, hogy lakásban élő kedvence nemcsak reagál a csengő megszólalására, hanem a legkülönfélébb magatartásmintákat tanúsítja attól függően, hogy ki áll a bejárati ajtóban. Sőt, a legtöbben már jóval előbb felveszik ezt a viselkedésformát, még mielőtt a csengő egyáltalán megszólalna.

Ki van a kapuban?

Az érkező még talán egy utcasaroknyira van a háztól, vagy ennél is távolabb, esetleg éppen most parkol be a ház elé, a kutya vagy a macska már hegyezni kezdi a fülét, és egyre nyugtalanabbul viselkedik.

Más alkalommal viszont meg sem rezzen, hiába nyomja valaki akár perceken belül a csengőt. Minden attól függ, hogyan viszonyul az állat érzelmileg az érkezőhöz.

Sokszor még annak sincs jelentősége, hogy ismerős vagy ismeretlen számára a jövevény. Van rá példa, hogy egy kutya vagy macska kitörő örömmel üdvözöl egy vadidegent, akit még sohasem látott azelőtt, de az első pillanatban rokonszenvesnek talál valamilyen rejtélyes okból, de bizony az is előfordul, hogy az állat elutasít valakit, akivel pedig nap, mint nap találkozik.

Ha alaposan utánajárunk a dolognak, bizonyára kiderül, hogy az előző típushoz tartozó személy szintén rokonszenvvel viseltetik az állatok iránt, míg az utóbbi egyáltalán nem, vagy ezzel a bizonyos kutyával vagy macskával kifejezetten rossz viszonyban van.

Matematika vagy távolbalátás?

A macskák hatodik érzéke valami olyasmi, amivel távolba látnak.

Képesek pontosan bemérni, hol tartózkodik nagyon messze lévő szeretett gazdijuk.

Sőt, arra is képesek, hogy a telepátiát valamilyen egészen kiváló mértani, számtani, esetleg matematikai képességgel kombinálják.

Előre kiszámítják, hogy mennyi idő alatt képesek a különböző közlekedési eszközök az utat megtenni a gazdi pillanatnyi tartózkodási helyétől a macskákkal megosztott otthonának helyéig, figyelembe véve a várakozási időket, a közlekedési dugókat, és a lezárt útszakaszokat. Bár lehetséges, hogy ebben az esetben nem is az autó átlagsebességének idejét szorozzák a megteendő út hosszával, hozzáadva az említett késleltető tényezők megsaccolt idejét, vagy valami más bonyolult számtani műveletet végeznek, hanem ennél sokkal különösebbet tesznek.

Azt bizonyítják, hogy valamilyen egészen precíz jövőbelátó képességgel rendelkeznek.

Egy ismerősömtől hallottam, hogy rendszeresen megesik, hogy a család 3 macskája a buszmegállóban várja a gazdit. Érdemes megemlíteni, hogy akkor is így van ez, ha a gazdi rendszertelen időben jár haza a munkahelyéről, és azt sem lehetett előre tudni, hogy vajon busszal vagy villamossal érkezik. És mivel a két közlekedési eszköz nem egymás mellett volt, az állatok mindig annak a megállónak a környékén várakoztak, amellyel a gazdi megérkezett.

Szőrös fogadóbizottság

Láthatjuk, hogy akármi is történt, a 3 macska mindig ott ült a megállóban, és sohasem tévesztették össze a villamost a busszal, vagyis azt, hogy a gazdi melyiken ül.

Eleinte az volt a véleményem a dologról, hogy bizonyára már délután kettőkor kiülnek a megállóba, és várnak türelmesen, ameddig csak kell, de egy otthon lévő családtag tanúsította, hogy nem így van.

A családtag ugyanis rendszeresen ránézett az órájára, és feljegyezte, amikor a macskák nyugtalankodni kezdtek. Ilyenkor látszott rajtuk, hogy készülődnek valahova, fényesre nyalták a bundájukat, utána néhány percig mozdulatlanul ültek, majd a bejárati ajtóhoz sétáltak, és kikéredzkedtek. A családtag kiengedte őket, majd figyelte a kertkapuból, hogy libasorban vonulnak a megálló irányába. Ezután már tényleg csak néhány perc telt el, és a gazdi megérkezett.

Azt hiszem, ez elég bizonyosság arra nézve, hogy a macskák csak a gazdi hazatérése előtt néhány perccel vonultak ki a megállóba, és nem töltötték ott az egész délutánt. Az időpontok feljegyzésének ellenőrzésekor kiderült, hogy attól a perctől számítva, amikor a macskák nyugtalankodni kezdtek, addig a percig, amíg vissza nem értek a gazdival együtt, mindig pontosan fél óra telt el. Mi ez, ha nem mérnöki precizitás, vagy esetleg tökéletes, szinte profetikus jövőbelátás?

Kutya-macska a telefonnál

Az állatok időnként a telefoncsengésre is hasonlóan reagálnak, mint a kapucsengő hangjára. Értem ez alatt, hogy meg tudják különböztetni, ki van a vonal másik végén, még mielőtt az illető hangja hallható lenne.

Itt is sok szerepe van a rokonszenvnek, vagy az ellenszenvnek. Nem az a fontos számukra, hogy ismerik-e a hívót, hanem inkább az, hogy jó embernek vagy rossz embernek érzékelik-e őt.

Az egyik telefoncsengetésnél hegyezi a fülét az állat, a másiknál odamegy a készülékhez, a harmadiknál akár le is piszkálja a készüléket, a negyediknél viszont a füle botját sem mozgatja, vagyis teljesen közömbös marad.

Emberi logikával nézve az állatok számára a kapucsengő természetesen sokkal érthetőbb jelzés lehet, hiszen számtalanszor tapasztalják, hogy ilyenkor valaki érkezik.

Ezenkívül az álalt értelemmel is felfogja a csengő működését, vagyis azt, hogy ezt a házban lévők hallják, és így jelzést kapnak arról, aki be akar jönni.

A telefon azonban egy kicsit már. Itt valóban csak a távolbalátás adhat magyarázatot az állatok viselkedésére. Egyszer egy ismerősömnél voltam vendégségben, amikor megszólalt az illető telefonja, és a kutyája azonnal örömteli csaholásba kezdett, féktelen farkcsóválással.

Vendéglátóm közölte, hogy valószínűleg a párja telefonál, aki már egy hónapja vidéken dolgozik, és akit a kutya nagyon szeret. Csak neki örülhet ilyen nagyon. Amikor felvette a telefont, kiderült, a kutyának igaza volt, mert valóban a férje szólt haza telefonon.

Wolf Kornélia a noiportal.hu nyomán