A C-vitamin (aszkorbinsav) betűjelét a legismertebb C-vitamin-forrás, a citrus nem­zetség kezdőbetűjétől kapta. Jóllehet hiányát a mindennapi táplálékban a több hónapos tengeri hajózás idején az általános gyengeséggel, rossz kedélyállapottal és az íny vérzékenységével kapcsolatban megismerték, sőt, a XVIII. századtól már citromrakomány biztosította a skorbutnak elnevezett betegség távol tartását, vegyi azonosítására csak a XX. század elején került sor.

Ezt a talán legjelentősebb vitamint először a mi Szent-Györgyi Albertünk (1893–1986) izolálta először a mellékveséből (1928), később citromléből (1931), majd szegedi paradicsompaprikából. Felfedezé­sét 1937-ben orvosi-élettani Nobel-díjjal jutalmazták („a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”).

A C-vitamin legismertebb feladata szervezetünk ellenálló képességének fenntartása, a fertőzések, a fáradtság, a stressz leküz­dése. Fontos szerepe van a vas belekben történő felszívódásának elősegíté­sében, a kötőszöveti rostok fehérjéje, a kollagénnek a termelődésében, valamint a szabad gyökök ellenségeként gátolja testünk öregedési folyamatát.

Megszünteti a foghús vérzését, erősíti a véredények falát (pél­dául az aranyér visszafejlesztésében is tevékeny). Lelki betegségek (rossz kedélyállapot, ideggyöngeség, alvászavar, zárkó­zott­ság, gyenge koncentrációképesség stb.) egyik ellenszere. (Egy cigaretta 30 mg-ot, egy ­szenvedélyes érzelemkitörés: féltékeny­ség, kétségbeesés, agresszió, húsz perc alatt akár 300 mg-ot is elvon szervezetünktől.) Különösen pozitív hatású a téli hónapok depressziós hangulatának leküzdésében. A könny 30–50-szer több C-vitamint tartalmaz, mint a vér. Ebből is következtethetünk a szem védelmében betöltött szerepére. A szürke hályog igazi ellensége.

Mivel szervezetünk nem állítja elő, a C-vitamin forrása a gyümölcs és a zöldség. Meleg, fény, levegő hatására veszít értékéből, óvnunk kell ezektől a külső tényezőktől, különösen a főzéstől (inkább párolással készítsünk zöldségeinkből főzeléket). Túlzott fogyasztásától nem kell tartanunk, mert a fölösleg a vizelettel, izzadsággal eltávozik. Pótlása viszont napi feladatunk.

Általában napi 60 mg (egy milligramm egy gramm ezredrésze) a felnőtt napi C-vitamin szükséglete. Gyermekeknek 10–15 mg-mal kevesebb, várandós, szoptató anyák­nak 10–30 mg-mal több. Ismerve azt, hogy a fölösleg eltávozik a szervezetből – mintegy „biztosítékként” –, ennél jóval többet szednek (gyári termékből) még olyan tudósok is, mint közismerten a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling (1901–1994), aki „betegségmegelőzésként” napi 2–9 grammot javasolt az 1970-ben kiadott könyvében.

Néhány nevezetesen sok C-vitamint „rejtő” növény (100 gramm/mg): homoktövis 695 (!!), csipkebogyó 300–800 (!!), édes piros paprika 190, édes sárga paprika 183, zöldpaprika 89, kelbimbó 85, narancs 53,2, kivi 36,7, citrom (húsával) 34, zöld citrom (lime) 29,1, mangó 27,7, grépfrútlé 26,3, sárgarépa, hagyma 26,2, spenót, brokkoli 26,1, zöldborsó 26, káposzta 23,6, retek 22,8, máj 22,2, szeder 21, burgonya 18, füge 16,5, paradicsom 16,9, banán 9,1, sütőtök 9, alma 8,8, nektarin 5,4, cékla 5, uborka 2,8.

Puskás Attila

Háromszék