_{Forrás: US Department of Energy}

A Föld mágneses mezejét annak forgó magja és az elektromos töltések közötti kölcsönhatásnak köszönhetjük. És szó szerint köszönhetjük: az így létrejött mágneses tér megvédi bolygónkat számos, az űrből érkező káros sugárzástól, elsősorban a napszéltől. A mágneses mező még ilyen globális méretekben is rendelkezik északi és déli pólussal, melyek azonban egyre többet "rendetlenkednek", évente 16 kilométerrel vándorolnak odébb.

Küszöbön áll tehát a pólusváltás, földtörténeti léptékkel mérve mindenképp. Nagyjából 450 ezer évente következik be ilyen esemény a bolygó életében, de a legutóbbi utoljára durván 786 ezer évvel ezelőtt "csapott le" bolygónkra. Akkor kevesebb mint 100 év alatt ment végbe a váltás; ez persze nem jelenti azt, hogy egy következő póluscsere is ilyen drámai tempóban következne be.

Honnan lehet ezt ennyire biztosan tudni? A magmatikus kőzetekbe "belefagyott" mágneses erővonalak árulkodnak a régmúltban történtekről. Az egymásra rakódott rétegekből pedig világosan kiolvasható, hogy mikor merre találhattuk bolygónk északi és déli pólusát.

Tudományos tények is igazolják a folyamat beindulását. Földünk belső magja megnövekedni látszik, amivel akadályozza, vagy legalábbis befolyásolja a külső mag forgását, ez pedig a mágneses mező stabilitására is hatással van. Az Európai Űrügynökség három műholdját is a jelenség feltérképezésének szolgálatába állította. Ennek nyomán derült ki, hogy a bolygó mágneses mezeje tízévente durván 5 százalékkal gyengül, ami a közeljövőben bekövetkező pólusváltás előjele lehet. A gyengülés ráadásul tízszer gyorsabban megy végbe, mint ahogyan azt korábban gondoltuk, vagyis inkább hamarabb következik be a váltás, mintsem a távoli jövőbe veszne ennek lehetősége.

Ha helyet cserélnek a pólusok, az eddig északra mutató iránytűk a jelenlegi déli irányba fogják jelezni az északi irányt. Ez önmagában még nem nagy probléma, főleg, hogy napjaink navigációs megoldásai már nem iránytűre, hanem GPS-en és műholdakon alapulnak. Jelenleg nem tudni azonban, hogy mi lesz a mágneses mező segítségével tájékozódó állatokkal, mint például a tengeri teknősökkel és a költöző madarakkal.

Emellett felvetődik az a kérdés is, hogy mennyire lesz kitéve a Föld a napszelek csapásainak. Ezektől eddig megvédett bennünket a mágneses mező (és olyan gyönyörű hatásokkal örvendeztette meg a sarkok közelében élőket, mint az északi- és déli-fény). Noha fosszíliákra alapuló nyoma nincsen egy pólusváltással járó tömeges kihalásnak, a mágnesességre érzékeny elektromos hálózatok már megszenvedhetik a jelenséget.