150 éves borókák pusztultak el a tűzben

Bugac település mellett 2012. április 29-én, nem sokkal dél előtt kigyulladt a természetvédelmi területen található erdő. A rendkívül erős szélben gyorsan terjedő tüzet végül több közeli város tűzoltóinak – az esti órákra megérkező honvédségi helikopter segítségével – sötétedésre sikerült megfékezni, ám a teljes oltáshoz még napokra volt szükség. Az eddig leégett terület nagysága 1100 hektár. A tűzben gyakorlatilag megsemmisült a rendkívüli természetvédelmi értéket képviselő bugaci ősborókás.

Az ősborókás buckás talajfelszínét egykor a Duna hordalékkúpjaiból a szél alakította. Később ezen a felszínen jelent meg az alacsonyabb részeken a nyáras, találunk vörös kőrises ligeterdőket, majd a magasabb buckák között a több mint százéves, mégis alig pár méter magasra növő közönséges boróka uralja a tájat. A borókák között sok helyen nyílt homoki élőhelyek, a mélyebb részeken szürke káka és homoki vértő foltjait találhatjuk. Itt telepedett meg hazánk legnagyobb állományú naprózsa populációja, ami szinte teljesen elpusztult a tűzben.

A borókás talán legszembetűnőbb lágyszárú növénye volt a homoki árvalányhaj, mely a buckaoldalakon kisebb mennyiségben, a terület északi részén pedig a nyílt részeken akár több hektáron is uralkodó növényfaj volt. Sajnos ennek a fajnak az állománya is komoly károkat szenvedett, de talán repítő szőrrel ellátott magjának köszönhetően ez fog a leghamarabban visszatelepülni. Szépségével kitűnik még a borzas len kékes virágaival, melyek a napokban kezdtek volna virágozni.

A hüllők közül a zöld gyík és a homoki gyík állomány semmisülhetett meg, mivel ezek a fajok nem tudtak a gyorsan terjedő tűz elől elmenekülni. A száraz, kidőlt fák vagy az avar alatt egyébként rejteket találó hüllők most épp emiatt az egyébként sikeres rejtőzködési stratégiájuk miatt kerültek csapdába. A harkályok, búbos banka, seregély és más énekes madarak állományai szerencsére kisebb kárt szenvedtek, hiszen még a költési időszak elején keletkezett tűzben elpusztult fészekalj részben pótolható a másodköltés során. A szalakóta a napokban érkezik, így annak a fészkelő állományát nem veszélyeztette a szerencsétlenség. Nem elhanyagolható viszont magát a fészkelő területet ért kár, hiszen az odvas fák sokkal könnyebben lángra kaptak, így azok szinte mind kiégtek a tűzzel sújtott területen.

A borókás déli részén található közkedvelt látogatóhely, a nemrég felújított kilátó is teljesen leégett. A kilátó körül főleg fekete fenyő és akác nőtt, és bár ezek természetvédelmi szempontból kevésbé értékesek, a fekete fenyő kicsorgó gyantája egy ritka rovarfaj, a daliás cincér fő tápláléka, ezért jelentős számban élt ezen a részen.

A szélnek, a szerencsének és néhány lelkes alkalmi önkéntes tűzoltónak köszönhetően az avartűz nem tudott kijutni az erdőből, így a terület keleti szélén található kisebb borókacsoport és a körülötte található gyepet elkerülte a tűzvészt. Ezzel megmenekült a már termést érlelő homoki nőszirom, a tűz ideje alatt is virágzó agárkosbor és pókbangó, illetve az ősszel virágzó kornistárnics egyre zsugorodó állománya.

Az anyagi mellett a természetvédelmi kár is jelentős. Ezzel a tűzzel a bugaci ősborókás sorsa megpecsételődött, de felelőtlenség lenne lemondani róla. Igaz a tíz évvel ezelőtti tűz nyomai még napjainkban is láthatók, de az akkor leégett területen is lassan refenerálódik a természet. Most a legnagyobb kihívás az Alföldön egyre terjedő invazív fajok, az akác és a selyemkóró visszaszorítása lesz.