Idén az év madarát, rendhagyóan, nem a közönség, hanem a MME szakemberei választották.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, és ez alkalommal szeretnék jobban megismertetni a közönséget a MME címermadarával.

A túzok (Otis tarda) hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma. Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult. A 20. század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt, az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Úgy tűnik, legfőbb veszélyeztetője az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás.

A túzok elterjedési területe Marokkótól az Amur torkolatvidékéig nyúlik, az eurázsiai szteppövezetben. Az egykor összefüggő európai állomány feldarabolódott. Hazánkban az utóbbi évek felmérései szerint jelentős állományai csupán a Kisalföldön, a Duna menti síkságon, a Nagy-Sárréten, a Bihari-síkon és a Hortobágy térségében maradtak fenn.

A Kárpát-medencében az 1900-as évek elején legkevesebb 12 000 túzok élt. A trianoni határokon belüli populáció létszáma mintegy 8000 lehetett, ami a II. világháborúig gyakorlatilag nem is változott. A rendszeres felmérés csak 1969-ben indult meg, ekkor már csak 2765 példányt regisztráltak, napjainkban pedig 1500 egyed körül stabilizálódott.

A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és a nagyüzemi mezőgazdasági környezetben is. Az utóbbi területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek. Ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek, a fészkeléssel egy időben zajló mezőgazdasági munkálatok miatt. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek.

A hímek udvarlása – a dürgés – az időjárástól függően március végétől május elejéig, közepéig tart. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet, leggyakrabban a gyepet, a lucernát és az őszi búzát kedvelik. A fészkelőhely kiválasztásában a növényzet magasságának van meghatározó szerepe. A fészkelés április közepétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval. Egy fészekalja általában egy, kettő ritkábban három tojásból áll. A kakasok 4–6, a tyúkok 4 éves korukra válnak ivaréretté.

Tavaszi időszakban a kifejlett állatok tápláléka: főleg magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is lehetnek. Télen kifejezetten növényevő, különösen kedveli a repce levelét. A fiókák az első két hétben rovart, ezt követően egyre több növényi táplálékot fogyasztanak.

A Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik őket, ekkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran éri veszteség az állományt.

Az elmúlt négy évtizedben a magyar túzokállomány legfőbb veszélyeztetője az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás, az ütközésveszélyes elektromos vezetékek, a fészekrabló rókák, vaddisznók és kóbor kutyák elszaporodása.

Védelmének első lépése az ivararányt rendkívül kedvezőtlenül átalakító vadászat (kakasok kilövése) korlátozása, majd teljes tilalma, végül pedig 1970-től védetté nyilvánították.

Hazánkban a túzok jelenleg fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.

A magyar túzokvédelem módszere kezdetben a veszélyeztetett fészekaljak mentése, a tojások keltetése, a fiókák mesterséges felnevelése és visszavadítása volt. Ennek megvalósítására 1975-ben létrehozták a Dévaványai Túzokrezervátumot. Mivel gyakorlati eredmények nem születtek, ezért a fiókanevelési és elvadítási módszerrel fel kellett hagyni, mint az állomány megmentésének egyedüli eszközével. A hangsúly a szabadtéri és az élőhelyvédelmi megoldások felé tolódott. Napjainkban már az agrártámogatási rendszerek alkalmazása nagyban segíti a túzokállomány hosszútávú megőrzését.

Az MME a ’80-as évek végétől alapvető szerepet játszott a faj védelmében. Segítséget nyújtanak a szinkronszámlálások lebonyolításában és szakmai anyagok véleményezésében. A túzoknépesség területén működő nemzeti park igazgatóságok mindent megtesznek ennek a csodálatos fajnak a hosszútávú megőrzése érdekében.

Forrás: ng.hu/ MME