2020-ra is három rovarfaj közül lehetett választani. Közös bennük a lebontó tevékenység – jelöltjeink mindannyian e létfontosságú, mégis kevés figyelmet kapó feladatkör szakértői voltak.
A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül, csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva, szinte élhetetlenné tenné a Földet – olvasható a Magyar Rovartani Társaság weboldalán.
Bár ezek a rovarok sokak figyelmét elkerülik, szépségük és érdekes életmódjuk nem marad el más csoportokétól. Az idei nyertes a tavaszi álganéjtúró tudományos (latin) neve második szavának (a faji jelzőnek) jelentése tavaszi. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, bár a bogár korántsem csak tavasszal látható.
A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 12–20 mm. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás. A délebbi és alacsonyabb területeken a szín a zöld irányába tolódik el – Magyarországon a Balatontól dél felé egyre több a teljesen zöld egyed –, észak felé és magasabban a kék, majd a fekete szín dominál.
Tavaszi álganéjtúró
FORRÁS: GETTY IMAGES
Hátoldala teljesen csupasz, hasoldalán és lábain ritkás, közepesen hosszú, fekete serték meredeznek. Csápja 11-ízű, rövid, nem szélesebb, mint a feje szélessége; az ízek fényes feketék, kivéve a csápbunkót képező három utolsó ízt, melyek nagyon sűrű, rövid szőrzettel fedettek, ezért fénytelen barnák. Előtora felül ritkásan pontozott. Szárnyfedőin nincsenek barázdák, helyettük szabad szemmel alig látható pontsorok futnak. Lábai erősek, vaskosak; elülső lábszára ásásra módosult, széles, külső szegélye tompán fogazott; hátulsó lábszárán kívül két teljes harántléc látható.
Lárvája a lemezescsápú bogarakra általánosan jellemző pajor: teste fehéres színű, C alakúan görbült, utolsó potrohszelvénye zsákszerűen megnagyobbodott, és ha nem mozog, az oldalára fekszik. Más lemezescsápúak pajorjaitól csak szakember képes megkülönböztetni, de a mélyen a föld alatti tenyészkamrában fejlődő pajorokkal az átlagember sohasem találkozik.
Forrás: rovartani.hu
Kommentáld!