Egy egész erdőséget tesznek ki az ezer évesnél idősebb fák, a most megtalált és bemért korú rekorder példány talán segíthet a folyó menti mocsárerdőknek hivatalos védettséget is szerezni.

A virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) famatuzsálem Észak-Karolina államban él, s nemcsak a kontinens keleti felének rekordere, hanem a világ legidősebb vizes élőhelyű fája is, a világon az ötödik legidősebb fa.

Az írásos dokumentumok szerint a virginiai mocsárciprust Európában először valószínűleg Angliában, a Theatrum Botanicumban ültették, 1640-ben, de az első valóban bizonyított sikeres ültetés Londonban, a Syon House-ban volt, 1750-ben. Az igazi faiskolai termesztés és forgalmazás, főleg nemzetközi szinten csak a 19. század utolsó harmadában alakul ki. Ma már közönséges parkfának és utcai sorfának számít Európában. A faj nem ismeretlen hazánkban sem, a 19. század folyamán kezdték ültetni főúri parkokban, kertekben. A ma élő legidősebbek – amelyek nagy valószínűséggel egyben az első nálunk ültetettek – közel 150 évesek. Ezeket láthatjuk például Alcsútdobozon, Vácrátóton, Martonvásáron, Hévízen vagy Budapesten a Városligetben.

Az öreg mocsárciprusra 2017-ben bukkant rá David Stahle, az Arkansasi Egyetem professzora a Black-folyó öreg mocsárerdejében, ahol számos 1000 évesnél idősebb ciprus áll, s feltételezhető volt, hogy akad köztük a 2000 éves kort meghaladó is. A fa egy olyan erdőség része, amely a folyó kb. 110 km hosszú szakaszát övezi, ám a területnek csak egy kis része védett, a most azonosított rekordert szeretnék arra felhasználni, hogy a segítségével nagyobb területet nyilvánítsanak védetté a folyó mentén. A védett területet egy magánalapítvány vásárolta meg, s ennek köszönhetően vált egyáltalán védetté.

 

A kutató a fa korát évgyűrűi és radiokarbon vizsgálat alapján is megerősítette, s az évgyűrűkből további igen fontos adatokat is kapott: a 2000 éves élettartama során átélt időjárásról tanúskodik a matuzsálem. Eddig a leghosszabb évgyűrűk alapján felállított klíma adatsor csak 900 évet fedett le, most ezt több mint a kétszeresére növelte a ciprus. A fa a csapadékos években többet nő, az aszályosakban kevesebbet, így visszamenőleg meghatározható a régió klímája az évgyűrűk alapján.

 

Különös, hogy a Black-folyó erdeje egyáltalán fennmaradhatott, mivel a ciprusokat az értékes fájukért már rég kivágták a legtöbb helyen, nem egészen 1 százaléka van ma már csak meg az egykori virginiai mocsárciprus állománynak az országban. David Stahle 1985 óta dolgozik a folyó mentén a fák felmérésén, s az eddig ismert legidősebb fa, 1700 éves volt. Azon a területen, ahol a most talált matuzsálem áll, még számos hasonlóan öreg, 2000 évet meghaladó korú fa van, s elképzelhető, hogy a most felfedezettnél még idősebbet is találnak majd.  A fákból egy egészen kicsiny, ceruza vékonyságú furatot vesznek ki az évgyűrűk vizsgálataihoz, ez nem okoz kárt.

 

Az igen idős fák jelenléte arra is bizonyíték, hogy a folyó mentén nagyon hosszú ideje folyamatosan megfelelő körülmények álltak fenn e fafaj életéhez, ezért is kezdeményezték, hogy a terület nemzeti parkká válhasson. A felfedezésről és a klimatológiai adatokról készült tanulmányt a Environmental Research Communications folyóirat publikálta.