Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, és alapvető hiba összetéveszteni őket a darazsakkal. Nekik is nagy szerepük van a beporzásban.
A virágos növények ősei a triász földtörténeti időszakban, 245-202 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legkorábbi virágos növények mintegy 160 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, majd 120 millió éve terjedtek el. Számos növény esetében a virágport a szél szállítja az egyik virág porzóiról a másik termőtestére, de a zárvatermők 87,5 százaléka állati beporzást igényel. Mintegy 300 ezer különböző növényfaj azért fejleszt nektárban, virágporban gazdag, finoman illatozó, csábító színű virágokat, hogy magához vonzza a beporzókat, amelyek virágról virágra járva bőséges táplálékhoz jutnak. Sőt, nemcsak a virágot látogató egyedek, hanem utódaik is részesülnek a cukrokban, fehérjékben, vitaminokban gazdag élelemből.
A virágos növény és a beporzók együttműködése hosszú évmilliók alatt kifejlődött hálózatának megfelelő működése alapvető fontosságú az emberiség számára. Az állati beporzást igénylő fák, cserjék, vadvirágok jelentik a táplálékhálózatok alapját. Haszonnövényeink 70 százaléka sem fordulna termőre az állati beporzás (pollináció) nélkül. Tény, hogy sok alapvető fontosságú gabonaféle, továbbá a kukorica és a rizs szélbeporzású növény, viszont a vitamin- és nyomelemtartalmuk miatt az egészséges táplálkozáshoz elengedhetetlen zöldségek és gyümölcsök termését a beporzók biztosítják számunkra. A takarmánynövények egy része is az állati beporzóktól függ, megfelelő takarmány nélkül pedig búcsút mondhatunk a tejnek, a tejtermékeknek, a húsféléknek és a tojásnak is.
Ezeket az alapvető összefüggéseket mutatja be az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet, Kovács-Hostyánszki Anikó szerkesztésével. A gazdagon illusztrált füzet megjelentetésének nem titkolt célja, hogy felhívja rá a figyelmet: az alcímében említett „háttérmunka” egyre nehezebbé válik, aminek az emberi tevékenység a legvalószínűbb kiváltó oka. Az MTA ÖK kiadványa tárgyszerűen, kizárólag kutatásokkal alátámasztott adatok bemutatásával figyelmeztet a kockázatokra. Üzenete a következő: ha nem tesszük beporzóbarátabbá a mezőgazdaságot, és nem gondoljuk át e szempontból az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncot, akkor annak mi magunk fogjuk kárát látni.
A kiadványból megtudhatjuk például, hogy a paradicsom különösen hatékony beporzói a poszméhfajok, mert a szárnyizmaik keltette rezgések elősegítik a virágpor kiömlését a portokból. Éppen emiatt üvegházi kultúrák megporzására egyre gyakrabban alkalmaznak mesterségesen nevelt poszméhcsaládokat.
Számos gyógynövényt rovarok poroznak be, ilyen a citromfű, a hársfafajok, a kakukkfű, a kamilla és az orvosi zsálya.
A kakaóbab egészen apró termetű szúnyogok és tripszek beporzásának köszönhető. A kávé- és a teacserje is rovarbeporzású növények.
Fontos beporzók a zengőlegyek és más légyfélék, a nappali lepkék, az éjszaka aktív lepkék; Észak- és Közép-Amerikában a kolibrik, Ausztráliában, Mexikóban és egyes trópusi vidékeken a denevérek. A nálunk különlegességnek számító mangót a fullánktalan méhek porozzák be.
A kiadvány letölthető az MTA ÖK honlapjáról, vagy nyomtatott változatban megvásárolható a vácrátóti botanikus kert portáján, ára: 250 Ft.
Milyennek kellene lennie a mostaninál fenntarthatóbb mezőgazdaságnak, és mit tehetünk egyénileg a méhekért? Erre is választ ad az Akadémiai Dolgozók Fóruma videósorozatának újabb része.
Európában a vadméh- és lepkefajok 9 százaléka veszélyeztetett, 30 százalékuknak pedig csökken az állománya.
A fő kockázati tényező a környezet nagymérvű átalakítása. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A nagy mennyiségben, nem megfelelő módon és/vagy időzítéssel bevetett rovarölő szerek a hasznos rovarokat is pusztítják. A gyomirtók miatt eltűnnek a virágos gyomnövények: így pedig hiába sárgállnak tavasszal a hatalmas repce- és napraforgótáblák, mert a virágzásuk egy-két hétig tart, ám a beporzóknak pedig előtte és utána is szükségük van táplálékra.
Kína Szecsuan tartományában a túlzásba vitt vegyszerezés miatt eltűntek a házi és a vadméhek. Az ott élők megélhetése viszont az alma- és körtefák termésétől függ. Így a gazdálkodók kénytelenek saját kezűleg végezni a beporzást, a virágport kis ecsetekkel juttatják el egyik virágról a másikra.
Egyén szinten is sokat tehetünk a beporzókért, ha kertünk van, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó növényt. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kap az olvasó arról, hogy a kertben – de akár az erkélyen is – milyen Európában honos növényeket termesszünk azért, hogy kora tavasztól őszig legyen, ami virágozzon. Ha gyümölcsösünk, szőlőnk van, hagyjuk meg a sorok között a vadvirágokat. Ha gazdálkodók vagyunk, inkább kisebb méretű táblákat alakítsunk ki a nagy monokultúrák helyett, hagyjunk virágos szegélyeket a táblák között, alkalmazzunk mozaikos vetésszerkezetet.
A beporzóknak hasznos fészkelőhelyről pedig bárki gondoskodhat: ehhez elég lehet egy háborítatlan, csupasz talajfelület egy félreeső helyen, egy farönk belefúrt lyukakkal, de tobozokból, fakéregből, rönkből csupán két-három órányi munkával méhhotelt is készíthetünk.
Forrás: mta.hu
Kommentáld!