A Peto-paradoxon lényege, hogy a nagy testű állatoknál elvileg gyakoribbnak kellene lenniük a rákos megbetegedéseknek, hiszen a több sejt nagyobb eséllyel mutálódik. A gyakorlat azonban épp az ellenkezőjét mutatja: az elefántoknál például 6-20 százalékkal ritkább a rák, mint az embereknél.
Egy új vizsgálatban Marc Tollis, az Észak-Arizonai Egyetem munkatársa kollégáival az egyik legnagyobb élő állatfaj, a hosszúszárnyú bálna genomját tanulmányozta, hogy megértse az élőlények titkát – írja az IFLScience.
A daganatok a sejtek osztódása és mutációja során alakulnak ki. A mutáció a legtöbb esetben ártalmatlan, néha azonban a sejtek átalakulása veszélyes következményekkel jár. Az embereknél a kor és a test mérete kockázatot jelent, de a környezeti tényezők is hozzájárulhatnak a megbetegedéshez.
Tollis szerint egy élőlény minél tovább él, annál több sejtosztódás zajlik le a testében, ezzel együtt növekszik a káros mutáció jelentkezésének esélye. Hasonló módon a nagyobb test több sejtet jelent, ez szintén növeli a veszélyt. Bár bizonyos ráktípusok a bálnáknál is megfigyelhetőek, jóval kisebb arányban betegednek meg.
A szakértők egy 1970 óta tanulmányozott példány, Salt genomját elemezték, majd az információkat összevetették további tíz cet adataival. Az eredmények alapján a hosszúszárnyú bálnák genomjának bizonyos részei meglepően gyorsan fejlődnek. Az érintett részek a sejtciklust, a DNS helyreállítását és a sejtosztódást szabályozták, ezek mind szerepet játszanak a rák létrejöttében. A genomban sok daganatelnyomó gén másolata többször szerepel, ráadásul a mutációk is lassabban zajlanak az állatoknál.
A kutatók következő célja az, hogy felmérjék, hogy a bálnák egyediségei miként segítik a rákkockázat csökkentését. Emellett azt is ki akarják deríteni, hogy eredményeiket hogyan alkalmazhatják az orvostudományban.
Kommentáld!