Habár e madarak különösen híresek intelligenciájukról, a viselkedéskutatás érdekes tulajdonságukat tárta fel. A német Max Planck Ornitológiai Intézet kutatója, Désirée Brucks elmondta, hogy a jákópapagájok (Psittacus erithacus) önként és spontán segítenek ismerős vagy barát fajtársuknak a céljuk elérésében anélkül, hogy e tettüknek rájuk nézve közvetlen pozitív hatása lenne, számolt be a Phys.org tudományos hírportál, a kutatás eredménye pedig a Current Biology szakfolyóiratban jelent meg.
A papagájok és a varjúfélék közismertek rendkívüli értelmi és problémamegoldó képességükről, sokan tollas emberszabásúaknak nevezik őket emiatt. A világ leghíresebb jákópapagája, Alex, az egykor a Harvard Egyetemen élt madár több mint 100 szóból álló szókinccsel rendelkezett, hatig tökéletesen tudott számolni, ismerte a színeket, és számos más, különleges képessége, tudása volt.
A záloggal rendelkező papagáj átadja társának az alátétet, hogy a társ így jutalomfalatra váltsa be.
FORRÁS: CURRENT BIOLOGY
Mindezen ismert intelligencia ellenére korábbi kísérletekben varjúfélékkel nem sikerült bizonyítani, hogy segítenének egymásnak. Brucks elgondolkodott, hogy vajon a papagájoknál mi lehet a helyzet? A spanyol Tenerife Loro Parque nevű kutatóállomásán jákópapagáj párokat, és hegyi ara párokat vizsgáltak meg. A kísérletekben a két madarat áttetsző dobozokba tették, közöttük elválasztó fallal, amelyen egy lyuk volt, ahol elérték egymást. Szintén egy-egy lyuk volt a doboz oldalán is, amelyen keresztül elérhették a kísérletben részt vevő kutatót.
A madarak azt a feladatot kapták, hogy a dobozukban lévő „zálogért” (egy egyszerű alátét) cserébe a kísérletben dolgozó kutatótól jutalomfalatot kérjenek. A trükk az volt a feladatban, hogy az a madár, amelyik a zálogtárgyakkal rendelkezett, nem tudta kiadni azokat a kutatónak, mert az ő oldalán lezárták a kutatóhoz vezető lyukat. Át tudta viszont adni annak a társának, amelyiknél nyitva volt a kutató felé vezető lyuk, így a madártárs kapta meg a jutalomfalatot is, amennyiben előtte a zálogot megkapta az azzal rendelkező madártól. A kísérletről készült videón láthatjuk, hogy az alátéteket egyenként átadogatja egyik madár a másiknak, a másik átadja a kutatónak, majd bezsebeli a diót érte. A vizsgált 8 jákópapagájból 7 ilyen önzetlen segítségadásról tett tanúbizonyságot. Mindezt úgy tették meg, hogy nem tudhatták, fordított felállás esetén ők is kapnak-e zálogot majd azért élelmet. Amikor megfordították a kísérletet, a jótékony madár is kapott diót, mert társa neki adta át az alátéteket.
Az is bizonyos, hogy a jákók nem a játék kedvéért adogatták át az alátéteket egymásnak, mivel ezt csak akkor tették meg, ha látták, hogy a társuk tud így élelmet szerezni a kutatótól. Ha a társ oldalán lévő lyuk is zárva volt, akkor nem adogatták át a zálogokat.
Az emberhez hasonlóan a jákópapagáj is jobban segítette a barátait, vagyis azokat a madarakat, akikkel közeli kapcsolata volt (a jákók nagyon szociális madarak), a barátoknak több zálogot passzoltak át, mint a kevésbé közeli ismerőseiknek. Arra nem terjedt ki a kísérlet, hogy egymást egyáltalán nem ismerő jákópapagájok mit tettek volna.
Az arapapagájok egyáltalán nem segítettek egymásnak a kísérletek során, de feltehetően ez abból adódik, hogy teljesen más a társadalmi szerkezet a két faj esetében. Míg a jákópapagájok sok száz fős csapatokban élnek, a hegyi ara maximum 10-30 fős csapatban. Emiatt a két fajnak teljesen eltérőek a szociális stratégiáik és képességeik is.
A jákók és más papagájok képességeit sokan vizsgálják, és a kutatócsoport szeretné, ha a most elvégzett kísérleteket mind a 393 papagájfaj esetében el lehetne végezni majd. Ebből ki lehetne azt is deríteni, hogy milyen evolúciós hatásnak köszönhetően alakult ki az önzetlen segítségadás e madaraknál.
Kommentáld!