Az ember esetében a nők menopauza utáni hosszú élettartamát többek közt azzal magyarázzák, hogy így a nagymamák az unokák nevelésében nyújtott segítség révén sok pluszt adnak a faj sikerességéhez. Ez, az ún. nagymama-elmélet, egy új, a Yorki Egyetem által ismertetett kutatás szerint a kardszárnyú delfinekre is igaz lehet.
Angol, kanadai és amerikai kutatócsoportok 36 év alatt összegyűlt, olyan adatokat vizsgáltak, melyeket a kanadai Cetkutató Központ és a szintén kanadai Halászat és Óceán Hivatala gyűjtött az orkákról Észak-Amerika nyugati partjainál. Ezekben számtalan csoport szerepel, amelyek több családból tevődnek össze. Az orka utódok, nemüktől függetlenül az anyjuk csoportjával maradnak felnőtté válásuk után is, ám más családokból való egyedekkel párzanak majd. A rövidebb, kb. 30 éves élettartamú hímekhez képest a nőstények 30-40 éves korukig szaporodóképesek, ám ezt követően is még akár több évtizednyi életszakaszuk is lehet hátra. Hasonló tulajdonságot az emberen kívül eddig csak néhány cetfajnál fedeztek fel, most a kardszárnyúak esetében bizonyították azt is, hogy valóban az utódnevelés sikerét növeli a nagymama jelenléte.
Az orka nagyik a csapatuk élére állnak, sok évtizedes tapasztalatukkal megfelelő táplálék-lelőhelyekre vezetik a családot. Dr. Dan Franks, a Yorki Egyetem biológus professzora azt mondta „A még szaporodóképes nagymamák nem tudnak olyan mértékű támogatást nyújtani, mint a már menopauzán túljutottak. Ez azt is jelenti, hogy maga a menopauza azért fejlődhetett ki, hogy így az unokáknál segédkezhessen a nagymama. Ha a már nem szaporodó nagymama orka elpusztul, az a családjára nézve súlyos következményekkel jár, ez az információ pedig a populációk fennmaradása szempontjából fontos tudnivaló. Ráadásul, ahogy csökken a zsákmányállatuk, a lazac létszáma, a nagymama tapasztalatai minden korábbinál fontosabbá válnak.”
Stuart Natrass, a kutatás vezető szerzője elmondta, hogy a felfedezésük segít megérteni azt, hogy e cetfaj esetében mik azok a tényezők, amelyek egy csapat szaporodásában és túlélésében szerepet játszanak. „Úgy véljük, hogy a még saját utóddal is rendelkező nagymamák a csapat vezetésében korlátozottan tudnak csak részt venni, a mozgásuk és aktivitásuk a saját borjukra irányul. Ezzel nyilvánvalóan kevesebb energiájuk is jut az unokákra, azok nevelésében való részvételre. A jelenleg is folytatott drónos megfigyeléseink során különös figyelmet fordítunk az orkák családi viszonyainak felmérésére.”
Darren Croft, az Exeteri Egyetem professzora hozzátette: „A világon jelen tudásunk szerint csupán az ember, a kardszárnyú delfin, és még három másik fogascet-faj rendelkezik a menopauza utáni élettel, ez pedig evolúciós rejtély a javából. A felfedezésünk viszont bebizonyította, hogy a menopauza után lévő orka nagymamák sokkal hatékonyabban segítik a leszármazottaikat, és ezzel az egész család előnyös helyzetbe kerül – pont, ahogy nálunk, embereknél is.”
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt
Kommentáld!