A lappantyú (Caprimulgus europaeus) éjszakai életmódú, leginkább az alkonyati és hajnali szürkületben repülő rovarokra vadászó, a környezetébe elképesztő hatékonyan beleolvadó küllemű madarunk, legtöbbször csak a jellegzetes, messzire hallatszó, kerregő hangja utal a jelenlétére. Mesteri álcáján kívül a rendkívüli módon kitátható csőre a legkülönösebb tulajdonsága, amelynek peremén erős serték is segítik a rovarok megragadásában.
A kb. 24-28 centis testhosszú madár Afrika déli területein telel, a vándorlása során néhány alkalommal (sok más vándormadárhoz hasonlóan) kis időszakokra megáll pihenni és táplálkozni a további útra energiát gyűjtve.
Az egyébként Európában a legészakibb régiók kivételével mindenütt élő madár vándorlási és vadászati szokásait a svéd Lundi Egyetem kutatói mérték fel, az eredményeiket a PLOS Biology folyóirat tette közzé.
A vizsgálatokat a lappantyúkra szerelt 2 grammos (ez a madár testtömegének 3 százalékánál is kevesebb) GPS-alapú, és gyorsulásmérővel is ellátott jeladók segítségével végezték el. Ezekkel meg tudták határozni, hogy a madarak mikor repkedtek csak vadászati céllal, illetve mikor keltek útra a téli dél-afrikai, és a nyári európai területeik közt, eközben mikor és mennyi időre álltak meg pihenni.
2015-17 közt, a tavaszi és az őszi vándorlási időszak során befogott madarakra összesen 165 jeladót applikáltak, a jeladók rögzítették a madarak mozgását, aktivitását. 39 madártól sikerült megfelelő mennyiségű adatot begyűjteniük, s ezek feldolgozása alapján a lappantyúnál mind a vadászat, mind a vándorlás a telihold időpontjához igazodott. Vándorlással töltött éjszakának minősült az, amikor több mint 3 órát, vagy legalább 100 km-t folyamatosan repültek.
A naponta vadászattal töltött idő a holdfényes éjszakákon 2,5-szerese volt annak, amit a sötét éjjeleken mértek, az egyébként kiváló látására hagyatkozó madár tehát kihasználta az ilyenkor jobb, a szürkületihez hasonló látási viszonyokat. A sarkokhoz közeli nyári területein ez a különbség kevésbé volt hangsúlyos, mivel ott nyáron szinte egész éjjel világos van, a holdfény nélküli időszakokban is, a sarkoktól távolabb élő madaraknál viszont nagyon szoros összefüggés volt.
A vándorlás kezdetét minden egyes madár a teliholdhoz igazította, jobbára a holdtöltét követő 7. napon (vagyis az utolsó negyed idején) indultak útnak, s innentől kezdve 11 napon át repültek a legtöbbet. A vándorút során a pihenők ideje kevésbé volt szinkronban a holdfénnyel, ez azonban leginkább abból adódhat, hogy az időjárási viszonyok, pl. szél hatására a madarak nem a holdfényes éjjelek során kerültek a megfelelő zsákmányt is biztosító pihenőhelyekre.
A miniatűr adatgyűjtő műszerek más fajok esetében is lehetővé teszik a hasonló felméréseket, így a kutatók szerint érdemes minél több esetben kihasználni ezt a lehetőséget, mivel olyan ökológiai összefüggésekre derülhet így fény, amelyre hagyományos módszerekkel (gyűrűzés, megfigyelés) nem sikerül rábukkanni.
Kommentáld!