A téli mászószezonunk zárásaként, március közepén, egy hosszú hétvégén a Magas-Tátra mesebeli világát céloztuk meg.

A hegyvonulat lábaihoz érve, sajnos még mindig lehangoló látvány fogadott minket. A 2004 novemberében pusztító vihar nyomait maradandó sebként őrzi a táj. A Csorba-tó felé vezető szerpentint, kopár hegyoldalak övezték.

A rehabilitáció során a károsodott és kidőlt fák nagy részét feldolgozták, de az újraerdősítés nyomai még sehol sem láthatóak. Csak egy-két facsemete emelkedik ki a 12000 hektárnyi tarolt területből. A 15 év alatt tervezett revitalizáció alighanem sikertelennek tűnik a látottak alapján. Reméljük, hogy a természet hamarosan feléled és pár évtized múlva ismételten árnyas fenyvesben zakatol majd az elektricska.

A Tátra belsejébe érve viszont, újra a vad környezet fogadott minket. Tél vége lévén, még szerettük volna kicsit koptatni csákányaink hegyét, ezért a Tupá (Tompa-hegy) észak-nyugati falán két mászó utat is kinéztünk. Mindkét utat magyar mászók mászták meg először, ezért március 15-én különösen jól hangzott, hogy a Szuperkuloárt, szlovákul Maďarská cesta (Magyarok útja) nevű mászást választottuk.

A Szuperkuloár jeges folyosójában mászom felfelé.
Fotó: Berényi Imre

A jég optimális volt. Mivel hárman voltunk ezért speciálisabb technikát kellett kieszelnünk a kötélbiztosításra. Én mentem elöl dupla kötéllel, társaim pedig egy-egy kötél végén utánam. Az első sziklás szakaszt tartják a legnehezebbnek (IV-es nehézségű). Kezdeti szöszmötölések után sikerült túljutnom ezen a szakaszon és kibiztosítottam a kötelet. Társaim szinkronmászásban indultak felfelé, ezért egyszerre mindkettejük kötelére ügyelnem kellett és biztosítani. A vége felé már egészen belejöttünk. Az út maga egy közel 400 méter magas hófolyosóban vitt fel, ennek meredeksége néhol elérte a 70 fokot és pár részen sziklamászó betétet is tartalmazott. Végül egy eltévedést is beleszámítva, négy és fél óra alatt másztuk ki a falat, amivel elégedettek voltunk, mivel a kitűzött 5 órás szintidőn belül sikerült teljesíteni. Mini forradalmunk után lefelé tartottunk a Poprádi házhoz, és már a másnapi utunk járt a fejünkben.

A március 15-ei mászásunk magyar zászló nélkül mit sem érne.
Fotó: Bakos Gergely

A Magas-Tátra rejtett világa mindig különös varázzsal tölt el, amit a természeti csapás nyomai sem csökkentenek. Remélem, még jó pár mászásom telik majd úgy el a Tátrában, hogy sűrű erdők között kell a Csorba-tóhoz vezető úton feljutni.

Írta: Kocsis Dávid