Sárgafülű ékszerteknős
Már 200 millió évvel ezelőtt is léteztek, ma pedig körülbelül 313-319
ismert teknősfaj él a világon. Ezek között is a mocsári teknősnek a
legnagyobb az elterjedési területe. Gerinces hüllők, melyeknek
különlegessége a bordákból kifejlődött teknő, amit páncélként
használnak, ha támadás éri őket.
A Debreceni Állat- és Növénykertben 2009 novemberétől majd két éven
át három fajnál folyamatosan mérték a súlyváltozást: a mocsári teknősnél
(Emys orbicularis orbicular), a vörösfülű ékszerteknősnél (Trachemys scripta elegans), és a sárgafülű ékszerteknősnél (Trachemys scripta scripta),
az aktív időszakban havi rendszerességgel, illetve teleltetés előtt és
teleltetés után is. Mind a három fajnál tavasszal és nyár elején volt
tapasztalható tömeggyarapodás, majd őszre kisebb súlyvesztés.
Telelő vörösfülű ékszerteknős
Az adatok birtokában következtetni lehet, hogy milyen túlélési
esélyei vannak ezen fajoknak a Kárpát-medence éghajlati viszonyai
mellett. A felmérésből kiderült, hogy vörösfülű ékszerteknős és a
sárgafülű ékszerteknős a mocsári teknőssel biztosan áttelel -1
Celsius-fokig, ezt a hőmérsékletet napokig elviseli minimális
súlyvesztéssel, vagy a nélkül. A jelentősebb súlyvesztés a teletetés
alatt akár az egyed halálát is jelentheti.
A 10 Celsius-fok alatti hideg, őszi időjárás beálltával, október,
november táján a mocsári teknős megkezdi kényszertelelését, testének
hibernálást (latinul: torpor). Mocsarak iszapjába fúrja magát,
földalatti üregekbe bújik, vagy magának ás erre alkalmas üreget, ahol
körülbelül 45 fokos szögben, fejjel kifele helyzekedik úgy, hogy a
behúzott feje a felszínnel legyen egyvonalban.
Így tölt el 4-5 hónapot
táplálék és víz nélkül, mégis ez idő alatt igen csekély mértékben,
mindegy 0,8-1,2 százalékban csökken a testsúlya – Pénzes Bethen 1989-es
adatai szerint. Az általam mért egyedeknél a teleltetés alatt
bekövetkezett súlyváltozás -2,9 és 5,9 százalék között változott (a
minimális gyarapodás okainak kiderítése további viszgálatokat igényel).
A
halálozás mind a teleltetés, mind az aktív időszak alatt elenyésző
volt, ennek oka a megfelelő táplálékmennyiség az aktív időszakban és a
nem túl hideg a telelőhelyen.
Mocsári teknős
Fontos megemlíteni, hogy ezen fajokra kapott eredmények populáció
szinten nem értelmezhetőek, mivel a vizsgált egyedszám kevés volt.
Látható azonban, hogy a vörösfülű ékszerteknős és a sárgafülű
ékszerteknős egyedei is képesek az áttelelésre, csak úgy mint a mocsári
teknős.
A Kárpát-medencében az idegenhonos teknősfajok egyedei ugyanazt a
területet (niche) foglalják el, mint a mocsári teknős, és ha nem is volt
tapasztaltható az ékszerteknősök részéről nagyobb agresszió, mégis
megfoszthatják a mocsári teknőst a táplálékától.
Az általam lemért legnagyobb sárgafülű ékszerteknős 2760 grammos
volt, a mocsári teknősök tömege pedig, átlagosan 800-1000 gramm között
mozog, így a náluk kétszer-háromszor nagyobbra növő ékszerteknősök
jelentős táplálékforrástól foszthatják meg őket.
Vörösfülű ékszerteknős
2004 óta a vörösfülű ékszerteknősök kereskedelemben nem kaphatók,
helyette van viszont a sárgafülű ékszerteknős. A probléma általában, nem
a teknősök jogszerű kereskedelmében keresendő, hanem a felelőtlen
teknőstartók részéről jelentkezik, akik a megunt, vagy az épp túl nagyra
nőtt állatot természetes vizeinkbe engedik el, veszélyt okozva ezzel a
hazai mocsári teknős egyedekre. Manapság még azért találkozunk ritkábban
a sárgafülű ékszerteknősökkel, mert nagy mennyiségben 8 éve vásárolják,
s mostanra érik el azt a méretet, amikor is gazdáik megválnak tőlük, s
szabadjára engedik.
Feltételezhető, hogy az elkövetkezendő években a vörösfülű
ékszerteknős mellett a sárgafülű ékszerteknőssel is egyre sűrűbben
fogunk találkozni a természetes vizeinkben.
A teknősök szeretni való lények és minden méretben és korban szemet
gyönyörködtetőek. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni az
aprócska teknős végleges méretéről és várható életkoráról.
Í
rta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök
Kommentáld!