A vadászathoz vagy védekezéshez mérget használó állatok számára a méreg előállítása költséges folyamat, és az se mindegy, milyen stratégiával használják fel.

Egy ausztrál-amerikai kutatócsoport a meleg égövben elterjedt skorpiókat tanulmányozta. Arra volt kíváncsi, milyen biológiai költségei és stratégiái vannak a méreg használatának. A kutatásukról a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban számoltak be 2019. június 6-án.

A mérgek igen komplex kémiai elegyek, számtalan speciális fehérje előállítása szükséges hozzá, e folyamat biokémiailag igen energiaigényes. Más, mérget használó állatokhoz hasonlóan a skorpiónak sem érdeke pazarolni, feleslegesen használni ezeket a drága anyagokat.

A skorpiók csak korlátozott mennyiségű mérget képesek tárolni, s akár több hétig is eltarthat, míg az elhasznált anyag újratermelődik. Ezen időszak során sem a vadászat, sem a védekezés nem lehet tökéletes. A méreg termelésének első 3 napja alatt egyik skorpiófaj 39 százalékkal több energiát éget el, az első hét során ez 21 százalék (a méréseket laborban végezték, a mérget mesterségesen fejték le).

Eltérés van abban, ahogy a kisebb termetű és fürge hím, vagy a robosztusabb nőstény védekezik: a hímek könnyebben elmenekülnek, így ők, ha megtehetik, leginkább ezt a módszert alkalmazzák, a kevésbé gyors nőstény viszont nem tud elszaladni, így gyakrabban használja a méregtövisét. Ez sem jelenti azt azonban, hogy azonnal mérget fecskendez. Háromféle módon szúr: van a száraz szúrása, amelynek során pusztán a fizikai hatás érvényesül, van amikor koncentrált méreganyag helyett erősen sós előméregoldatot fecskendez áldozatba (ez gyakran képes megbénítani a szúrást elszenvedőt az igen magas káliumtartalma révén), és van a koncentrált méreg teljes használata. A káliumsós előméreg gyorsabban újratermelődik, s az előállítás sem oly költséges, mint a fehérjekeverék méreganyagé. A védekezés során ezeket a veszély jellegének megfelelően használja, és csak végső esetben fordul a méreghez. Az előméreg és a méreg közvetlenül az állat testébe juttatásán túl a támadója irányába kispriccelve is használható, ilyenkor is kevesebbet használ el belőle a skorpió, mint a beinjektálás során. Sok esetben ez is elég egy támadó elriasztásához, és főleg akkor alkalmazzák, ha a támadót túl veszélyes volna a szúráshoz közel engedni. A legkevésbé azok a skorpiók szúrnak védekezés során, amelyek gyorsan tudnak menekülni – elszaladni még mindig sokkal olcsóbb.

Eltér a fajok közt az ollók és a méregtüskét hordozó farok, valamint a tüske méretaránya is, számos faj nagyobb ollókkal rendelkezve azokat használja vadászatkor elsődlegesen, így ezzel is mérget takarít meg. Azok a skorpiók rendelkeznek a legnagyobb és legmozgékonyabb farokkal, és használják is a legtöbbször a mérgüket, amelyek vándorolnak s nincs állandó fészkük, ahol elbújhatnak. A búvóhellyel rendelkezők farka kisebb, hogy könnyebben járkáljanak ki-be, és könnyebben el tudjanak bújni. Gyakrabban szúrnak a skorpiók, ha a zsákmányállat nagyobb termetű, a kisebbeket pedig könnyen legyőzik puszta erővel is. A skorpiók ollói a pókszabásúakra jellemző tapogatólábak átalakult változatai egyébként.

Egyes skorpiók képesek arra is, hogy a mérgük összetételét az igényeknek megfelelően változtassák, például a ragadozójuk jelenlétében olyan mérget termelnek, amely a ragadozó ellen hatékonyabb, míg máskor a zsákmányállataik lebénítására alkalmasabb méregösszetétellel rendelkeznek. Abban az esetben hatékony ez a stratégia, ha a ragadozók jelenléte egy adott időszakra koncentrálódik, ekkor megéri az önvédelme miatt váltani a skorpiónak. Laborban vizsgálták a jelenséget, a skorpiók közelébe a rájuk vadászó egérfaj preparált példányát helyezték hat hétre, s előtte, közben, majd az egér elvételét követően is ellenőrizték a méreganyag összetételét. Az egér jelenlétében a méregben feldúsult a gerincesek ellen hatékony toxinok mennyisége, s lecsökkent a skorpió zsákmányát jelentő gerinctelenek elleni. Az persze nem világos, hogy miként észleli a skorpió a veszélyt egy kitömött egér esetében, és az is lehet, hogy egyszerűen csak a ragadozói nyomás fejtette ki a hatását a méreganyag megváltozásában, nem specifikusan az egér „egérsége”. Más fajok a zsákmány mérete alapján döntenek, hogy elég az előméreg, amely igen kevéske toxint tartalmaz, vagy szükség van a koncentrált, toxinokkal teli méreganyagra.

A különböző környezeti körülmények hatására ez az igen ősi, több mint 400 millió éves állatrend sokféle külső és belső tulajdonságúvá vált, ennek a sokszínűségnek része a méreganyaguk optimális kihasználhatósága is. A mérgek, ezek evolúciója és a környezeti hatásokra adott válasz tanulmányozása egyrészt a védekezés, az ellenszérumok miatt fontos, másrészt e mérgek közt is lehet olyan, amelyben potenciális gyógyszeralapanyag molekulák találhatóak.